Hatvan esztendő alatt várossá fejlődött a háromezer lakosú Rákospalota – írta 1926-ban az Újság szerzője. A település 1923-ban kapta meg a városi rangot, és három év alatt nagyon sokat tett a képviselő-testület Rákospalota lakóiért.

Csupa villából, kertből, lombokkal övezett házakból állt az önállósult Rákospalota 1926-ban. Amíg a főváros nem fejlődött, addig a város perifériáján, az agglomerációs községekben virult az élet.

„A pestkörnyéki városkák közül talán elsősoran az Újpesttel összenőtt és csak a vasúti vágányok által elválasztott Rákospalota érdemli meg az érdeklődést.”

Valóságos kis kertváros volt, alig egy-két emeletes középület és magánház állt a csupa kertes villa és családi ház között. A város főteréről csillagszerűen a szélrózsa minden irányában nyílegyenes utcák húzódtak, és ezeket kisebb utcák kötötték össze, melyek mindegyikében lombos fák, gyönyörű virágos kertek, zöldellő ligetek között húzódtak meg a házikók.

„Csin, tisztaság, változatos építési stílus teszi tündöklővé a fa- meg sodronykerítésig övezett villasorokat. Ez Rákospalota, amelyik népessége a fővárosban dolgozó rengeteg tisztviselőből, az Istvántelki főműhelyben és újpesti gyárakban szorgoskodó munkásokból, a városka szükségleteit ellátó kereskedőkből és iparokból áll.”

Rohamléptekben növekedett a lakók száma

Rákospalota polgármesterrel és képviselő-testülettel is büszkélkedett. A lakói között szép számmal akadtak értelmiségi foglalkozásúak: orvosok, ügyvédek és tanárok. A város 1869-ben még mindössze 3548 lelket számolt, 1890-re már 6200-on felül volt a kolónia a száma, 1920-ban 36 ezer lelket számoltak és 1926-ra már majdnem 40 ezer ember lakta a gyönyörű villasorokat.

Az akkoriban közigazgatási szempontból még csak három esztendős Rákospalotán Cserba Elemért választották a polgármesternek. Regnálása alatt a városban rendbe tették a homokos utcákat.

„A főbb útvonalakat aszfaIttal borították be, a gyalogjárókat betonnal fedték be, hogy sár, eső, hó ne tegye lehetetlenné közlekedést.”

S amikor ezzel a munkával végeztek, akkor kezdtek hozzá, hogy a városi lakosság kulturális szükségleteit is kielégítsék. Addig csak községi és felekezeti iskolái voltak Rákospalotáik, de akkor el akarták érni ezek államosítását. Ennek megvalósításához tizenhat tantermes elemi iskola építését határozták el, és szintén épületet akartak emelni a bérházakban elhelyezett polgári- és leányiskola számára.

De nem volt rendőrség és postahivatal

A városvezetés tervezte a csatorna- és a vízvezetékhálózat kiépítését is. A vízhálózat kialakítását úgy akarták megoldani, hogy az újpesti hálózatot hozták volna át Rákospalotára.

„Ez még mindig nincs meg, még csak a tervek vannak meg róluk, mert hiszen sok fórumot kell megjárnia az ügyeknek, amíg elintéződnek. Elvben már elhatározták a csatornázást, a vízvezeték megvalósítását, de a képviselőtestület határozata mégsem ölthet testet, mert ebben a városkában is vannak emberek, akik nem is meggyőződésből, nem is az ügyek igaz szolgálatában, csak éppen úgy szokásból mindent megfellebbeznek.”

A negyvenezer lakosú városban egyébként rendőrkapitányság sem volt, pusztán az újpesti kapitányság egy őrszobája szolgált Rákospalotán. A kapitányságon kívül a postahivatal is hiányzott a városból, „pusztán egy felvevő hivatalként” szolgáló postamesterség működött, és járásbírósággal sem büszkélkedhetett a település.

Ugyanakkor dübörgött a színes társadalmi élet

Ugyanakkor „a fejlődő és egyre nagyobbra növekvő városka társadalmi élete a legteljesebb harmóniában folyik. Minden társadalmi rétegnek megvan a maga kaszinója és köre, és valamennyi egyesül a rákospalotai egyesült kaszinóban, amelynek az élén, mint elnök az újpesti állami gimnáziumnak Kovács nevű nagyműveltségű és irodalmi munkásságával is nevét ismertté tett professzora áll.”

Ebben a kaszinóban tömörült „a város minden értelmiségi foglalkozást űző lakója, iparosok és kereskedők, akiknek azonban van még két másik körük is”.

Akkoriban három hetenként rendeztek kulturális estélyeket, amelyeken fővárosi írók és tudósok tartottak előadásokat, és a Rákospalotai Dalkör is nagy sikerrel működött.

Forrás: Újság, 1926. szeptember 5.

Kiemelt kép forrása: MKVM

Az eredeti cikk 2023. április 22-én jelent meg.