• A magyar királyi belügyminiszter engedélyezte 1923 júniusában kelt rendeletében, hogy Rákospalota nagyközséggé váljon.
  • A Pesthez közeli település lakossága az ezt megelőző 50 évben megtízszereződött.
  • Az első polgármester Cserba Elemér volt.
  • Rákospalota 27 évig lehetett önálló város, mígnem 1950-ben – további 21 településsel együtt – Nagy-Budapesthez csatolták.

Rákospalota nagyközség képviselő-testületének rendkívüli közgyűlésén olvasták fel azt a belügyminiszteri rendeletet, ami lehetővé tette, hogy várossá váljon a település. Egy 1869-ben tartott népszámlálás eredményeként 3458 fő élt Rákospalotán, ez a szám 1920-ra, közvetlenül a várossá nyilvánítás előtt 35 033-ra duzzadt.

A várossá válás rögös útján

A várossá válás gondolata nem volt újkeletű, 1908-ban Vághó Ferenc, az akkori főjegyző indítványozta ezt, amit akkor még elutasított a képviselő-testület. A vétó oka az volt, hogy a községnek rossz volt az infrastruktúrája.

A következő években elindult a fejlődés, kiépítették a villamosenergia-hálózatot, egyre több út kapott burkolatot.

A helybeliek várossá nyilvánítási mozgalmáról a Szabad Hon 1911. évi november 19-i száma a következőket írta: „Rákospalota nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulhasson át, két előfeltételt kell igazolni. Először azt, hogy ezen átalakulást a községi lakosok és birtokosok azon része kívánja, amely együtt a községösszes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti, azután pedig azt, hogy az átalakulás folytán a községre nehezedő kötelezettségek pontos teljesítésére elégséges szellemi és anyagi forrással rendelkezik. Ezen feltételek közül az első már beigazolódott.

Vághó Ferenc főjegyző a szükséges aláírásokat is összegyűjtötte: „…a község vagyoni mérlege aktív, amennyiben létező vagyonunk a község tartozását majdnem háromszor fölözi. Kevés olyan város van, amelynek oly nagyszámú művelt közönsége lenne, mint Rákospalotának.”

Ezek alapján a közgyűlésben a főjegyző annak rendje és módja szerint előterjesztette a javaslatot. A várossá válás azonban még váratott magára, ugyanis közbeszólt a háború. Végül Agorasztó Tivadar alispán kezdeményezésére és különböző bizottságok előterjesztésére a magyar királyi belügyminiszter megengedte, hogy „rendezett tanácsú várossá alakuljon” a település.

Mivel a kérvényt megfelelő számú adózó, a helyi választópolgárok többsége aláírta, a Belügyminisztériumban hamar elintézik az ügyet.

Megkapták a belügyminiszteri engedélyt

Aztán 1923. június 20-án a főjegyző tájékoztatta a testületet, hogy a belügyminiszter engedélyezte az átalakulást, június 30-ra pedig a testület előtt feküdt az engedélyokirat az alispáni, illetve a főszolgabírói végrehajtásról szóló rendelettel egyetemben.

Két hónappal később, szeptember 1-jén megtartották a képviselő-testületi választásokat (a képviselői helyekért az egyesült keresztény blokk, a városi párt, valamint a polgárok és munkások blokkja küzdött). A voksolást mind a tíz körzetben a városi párt nyerte.

Az első városi képviselő-testületi ülést végül szeptember 4-én tartották. Másnap megválasztották a város vezetőit Cserba Elemér lett a polgármester, Szőts József a főszámvevő.

A várossá lett Palota mégis sok mindent megőrzött falusi múltjából, mert még öt év múlva, 1928-ban is így írták le: „Kedves fekvése, szinte nyaralószerű jellege van Rákospalotának. Éppen ezért élesen elüt a többi Budapest környéki várostól, különösen a vele összenőtt Újpesttől, amely típusa a gyári és munkás városnak. Még két érdekessége van Rákospalotának. Régi, gazdag múltja, története, s az hogy őstermelő, földmívelő lakosságában még ma is, a főváros közvetlen szomszédságában, megőrizte ősiségének emlékeit.”

Megakadályozta a torzsalkodást

A kedvessége mellett szembeszökő volt a város elmaradottsága is, így Cserba polgármesternek sokat kellett fejlesztenie. Regnálása alatt két piacot létesített, tüdőbeteggondozót, csecsemőotthont, vágóhidat építtetett és elindította az útburkolási munkálatokat. Számos helyi egyesületnek diszelnöke és választmányi, illetőleg igazgatósági tagja is volt.

Cserba Elemért az 1923-as megválasztása óta még 1929-ben is egyhangúlag polgármesterré választották. Nagy érdeme volt, hogy megakadályozott mindenféle felekezeti torzsalkodást Rákospalotán a legnehezebb időkben is.

Aztán 1936-ban hirtelen meghalt a sikeres polgármester. „… kormányfőtanácsos. Rákospalota polgármestere délben váratlanul meghalt. A hirtelen haláleset általános részvétet keltett a pest környéki városban, ahol a polgármester egyike volt a legnépszerűbb embereknek” – írta a Friss Újság az 1936. április 23-i számában.

A városvezető a 60. évében járt és már régebb óta komoly érelmeszesedéssel küzdött.  Ennek ellenére rendesen ellátta a munkáját. „Még hétfőn is benn volt a hivatalában, ahol délután 2 óráig dolgozott. Kedden érgörcs lepte meg, ágynak dőlt, állapota folyton rosszabbodott. Szerdán dél táján az érgörcs a szívét támadta meg és rögtöni halálát okozta.”

Az utód megválasztása

Temetését péntek délelőtt tartották. Utódját Szőts Józsefben látták, aki addig helyettes polgármester, főjegyző volt, és egyhangú megválasztása „biztosítottnak látszik”. A polgármester-választást három hónapon belül kellett megtartaniuk.

Rákospalota város képviselő-testülete végül Papp Ernő megyei főjegyző elnöklésével közgyűlést tartott. Bejelentette, hogy a megüresedett polgármesteri állásra Szőts József helyettes polgármester és Darás Sándor pályázott. A képviselő-testület végül Szőts Józsefet 93 szavazattal 8 ellenében polgármesternek választotta 1936. június 10-én.

Rákospalota huszonhét évig lehetett önálló város, mivel 1950-ben Pestújhellyel és további 21 településsel együtt Budapesthez csatolták.

Források:

Friss Újság, 1936.04.23.

Budapesti Nap, 2003.08.15.

Népszabadság, 2000.01.29.

Népszava, 1936.06.11.

Kiemelt kép: Fortepan/Czunya György, Báthory utca, a mára elbontott telep, a “Sódergödör” házai.