Már az 1900-as évek elejétől szó volt arról, hogy víz- és csatornahálózat kiépítésére van szükség Rákospalotán és Pestújhelyen. Az építkezés jó ideig húzódott, míg végül 1948-ban érkezett meg a vízvezeték Rákospalotára, kicsit korábban Pestújhelyre.
Gyalázatos volt Rákospalota vízellátása, a kutak vízminősége, és Pestújhelyen sem volt jobb a helyzet, ezért vízvezeték kiépítéséről határozott a főváros. A rendkívül gyorsan fejlődő települések lakóit a pesti víz mellett a csatornahálózat megépítésével is segítették.
A terv az volt, hogy Rákospalota évente maximálisan 6000 köbméter vizet kap a fővárosi vízművektől. A budapesti vízmű Káposztásmegyerről adja majd a vizet a településnek a Váci úti elágazástól. „A váci úti elágazástól a Stadion uccán át a Megyeri útra, innen a Fóti úton megy Rákospalotáig a főnyomó cső… Rákospalotáig terjedő vezeték 30 kilométer hosszú és 350 milliméteres csövekből áll. Néma cső lesz, azaz Palotáig sehol sem adnak vizet le belőle.”
Az elképzelés szerint az indulásnál a víznyomás 45 méter, a víztoronyhoz való érkezésnél 36,5 méter. A tervek szerint Rákospalotán a főnyomócső a következő útvonalon haladt át: „Géza tér—Pozsonyi út—Kazinczy ucca— Rákóczi út—Wesselényi úton át egészen Pestújhely határáig. Itt állítják fel a víztornyot is. Ezzel lehetővé válik a palotai MÁV-kolónia bekapcsolása is, amely kitűnő vizét az Istvántelki főműhelytől kapja.”
Kidolgozták az egységárakat is
A Pesti Napló cikkének írója arra is kitér, hogy a fővárosiak 38 fillért fizetnek a használati víz köbméteréért, Rákospalotán 60 fillérbe fog kerülni. Úgy kalkulálták, hogy helyiségenként évente 18 pengőt kell majd fizetni a rákospalotaiaknak. „Ezért annyi vizet kaphatnak vízmérő óráikon lemérve, amennyi a 60 filléres egységárnak megfelel.” A vízvezeték összköltségeit 2,7 millió pengőben állapították meg.
Rákospalota, Pestújhellyel karöltve, azonban a vízvezeték kiépítésével egyidejűleg a csatornázását is meg akarta oldani. „Ha minden rendben megy, 1929 nyarán már a pesti vizet isszák Palotán, 1929 őszén már Pestújhelyen is. A következő év tavaszára pedig már a csatornázással is végezhetnek mindkét helyen.”
Drága lett volna a kivitelezés
Aztán hosszú évekig folyt a küzdelem a képviselő-testületben a vízhálózatért, mire arról szóltak a hírek, hogy Rákospalota mégis hozzájut a vízvezetékéhez, amely körül már annyi csatát vívtak a városi közgyűlésekben. Mint kiderült, azért nem szavazták meg az építkezést, mert a képviselők soknak találták egy vállalat ajánlatát.
Ekkor dr. Cserba Elemér polgármester az OTI-hoz fordult három és fél millió pengős kölcsönért. Az OTI meg is szavazta, de a belügyminisztérium és pénzügyminisztérium együttes megállapítása szerint Rákospalota nem volt megfelelő ingatlanfedezete, ezért nem kapta meg a kölesönt. Közben változtak az OTI-kölcsönök törlesztésének szabályai és az ingatlanfedezetein kívül más megfelelő biztosítékot is nyújthatnak a városok. Ekkor már esélyes volt, hogy lesz vízvezetéke a városnak.
Évtizedek teltek el a megvalósításig
“Széles sugárban ömlik a víz az új rákospalotai kútból. A 19 kilométer hosszú vízhálózat, amely végre Rákospalota dolgozóit is jó ivóvízhez juttatja, az MDP kezdeményezésére épült. Képünk az ünnepélyes felavatáson készült: Házi Árpád, Pest vármegye alispánja elszakítja a csapot elzáró nemzeti attila szalagot.” Forrás: Magyar Nap, 1948. október 14.
Végül több évtized után lett vezetékes vize Rákospalota lakóinak. Ugyanis 1948-ban bevezették az ivóvizet a városba az új, 19 kilométer hosszú vezetéken Szőcs Áron polgármestersége idején. Akkor meg lehetett volna építeni a csatornahálózatot is, amire pénz is lett volna. Egy bírósági ítélet azonban arra kötelezte a szomszédos Újpestet, hogy járuljon hozzá a palotai csatornázás költségeihez. Mindössze kilencvenezer forint kellett volna az előzetes tervek elkészítéséhez, de a kerület akkori vezetői ezt nem szavazták meg.
És hogyan alakult ki Pesújhely, amitől függőt Rákospalota csatornázása? Rákospalota 1855-ben 6858 hold volt. Belőle vált ki 1840-ben Ujmegyer falu, későbbi nevén Újpest, ahová időnként további területeket csatoltak, így például 1922-ben Káposztásmegyer pusztából 1583 holdat.
Forrás:
Pesti Napló, 1928. szeptember 23.
Pesti Napló, 1935. december 31.
Friss Újság, 1948. október 13.
Népszabadság, 1998. április 6.
Zsemley Oszkár (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 24. Rákospalota és Rákosvidék (Budapest, 1938)
