A XV. kerület egyik legnagyobb üzemében a helyi családok több generációja dolgozott együtt. Sok rákospalotai kihasználta, hogy a közelben van munkalehetőség és ezért állt munkába a Növényolajgyárban, sokan pedig egyenesen a gyár miatt költöztek ide.

Már a tizenkilencedik század elején gyártás folyt a gyár mai területén, akkor még Kanitz Joachim nagykereskedő épített kallómalmot a Károlyi családtól bérbe vett területen. A posztógyárat 1840-ben átalakították növényolajgyárrá, ezt pedig 1871-ben vette meg egy osztrák tőkéscsoport és megalakította az Olajipari Társaság Rt-t.

Aztán megvette a repceolajat és gépzsírt gyártó vállalatot a Hutter-féle tőkés társaság és lett belőle 1930-ra Hutter és Level Rt. Itt készült a korszakban híres Hutter szappan, de 1942-től már gyártottak margarint, majd mosóport és súrolóport is.

Az 1948-as államosítás a Növényolajgyárat sem kerülte el, pedig addigra felépítették a tizenháromemeletes cellás rendszerű olajmag-tároló silót is. Az egyre nagyobb területen működő gyárban készült az ország margarin- és étolajszükségletének hatvanhárom százaléka. Az ezt követő évtizedekben folyt a termelés, és a gyár mindent megtett a dolgozóiért, volt saját óvodájuk, kultúrház és számos szociális juttatást biztosítottak a lakáskölcsöntől a nyaralásig.

Még új létesítménnyel is gyarapodott a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat rákospalotai növényolajgyára 1987-ben. Mintegy 100 millió forintból 560 tonnás hűtőtároló épült, amiben 4-5 napi termelésnek megfelelő mennyiségű margarint tudtak alacsonyabb hőmérsékleten, biztonságosan tárolni. A növényolajiparnak addig ugyanis nem volt lehetősége az igen keresett termék nagyobb mennyiségű tárolására.

A Rákospalotai Növényolajgyár volt az egyedüli hazai előállítója a Ráma, a Liga és a Venus margarinnak, amikből 1986-ban összesen több mint 29 ezer tonnát gyártott. Arra is felkészültek 1987-ben, hogy a megszokottnál képlékenyebb, hidegen is jól kenhető csészés margarint gyártsák – írta az Esti Hírlap 1987 februárjában.

A rendszerváltás hozta a következő nagyobb – és véglegesnek tekinthető – változást: 1992-ben a Cereol Rt.-hez került, majd tőlük az Unilever vásárolta meg a gyárat 1996-ban.

A lakat 2006-ban került a gyárkapura, mára az Értéktárban, és a régi munkatársak emlékezetében maradt meg a Rákospalotai Növényolajgyár.

Aztán 2010 októberében arról írt a Napi Gazdaság, hogy a Növényolajgyár helyén 60 milliárdos fejlesztést terveznek. „A beruházás finanszírozásáról még idén elindulnak a tárgyalások, az építkezést leghamarabb a jövő év második felében kezdheti meg a fejlesztő Indotek Group.”

A fejlesztés még várat magára, pedig a terv az volt, hogy az évtized végére 1350 lakás, valamint 12 ezer négyzetméter kereskedelmi és szolgáltatási célú ingatlan épül fel a Közvágóhíd utca-Csobogós utca-Énekes utca-Pisztráng utca-Anyácska utca-Károlyi Sándor út által határolt területen.

Aztán újabb fejlemény volt, hogy még 2017-ben elfogadták a képviselők a volt Növényolajgyár és környékére vonatkozó tanulmánytervet. Akkor már az szerepelt a tervekben, hogy a fejlesztők csaknem 1000 lakásos lakóparkot építenének, a hozzá tartozó infrastruktúrával, ütemezetten, körülbelül 10 év alatt. Bár hosszas vita előzte meg, de végül megszüntették az olajgyár még meglévő silójának helyi védettségét.

A fejlesztést állítólag a főgyűjtőcsatorna hiánya is akadályozta, de ez már elkészült azóta. A lakópark fontos – és megosztó – téma a kertvárosi lakók között, mert a beruházás lényegesen megváltoztatja az addig megszokott lakókörnyezetet, és az építkezés végén jóval több lakója lesz a kerületrésznek.

Felhasznált irodalom: Budapest, XV. kerületi Blog