Csatornahiány és poros utak
A lakótelep történetét és azt, hogy mi hogyan kerültünk oda, időben kicsit távolabbról kezdeném. A Kormány 1960 novemberében fogadta el a Budapest és környéke Általános Városrendezési Terv javaslatát, miszerint az ország lakosságszám növekedésének 25 százalékát vegye csak fel Budapest és környéke, 75 százalékát pedig a többi vidéki város. A munkalehetőség sokakat csábított Budapestre és a környéki településekre, de a főváros lakáshelyzetével foglalkozó Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve más okokat is talált a lakáshiányra. A peremkerületeket 1950-ben csatolták a fővároshoz, „Az ide csatolt kb. 300 km2-nyi területtel a főváros területe 525 km2-re, a lakóépületek száma 40 000-ről 132 000-re nőtt, a lakások száma 306 000-ről 467 000-re”.
A mennyiségi növekedés sajnos nem jelentette a lakások és a környezet minőségének javulását. A peremkerületekben, például a XV. kerületben is csak a terület negyede volt csatornázott, az utak fele pedig nem rendelkezett szilárd burkolattal, és a külső kerületek 8,9 százalékában volt kiépítve a gázvezeték. A kormány tizenöt éves lakásépítési határozatában 300 000 lakás építését tűzte ki, de már akkor látták, hogy ezt a mennyiséget nem tudják ennyi idő alatt felépíteni. Pedig kormányhatározat mondta ki: „15 éven belül a lakáshiányt felszámoljuk és biztosítjuk, hogy minden arra igény jogosult család önálló lakáshoz jusson”.
A szüleim biztos örültek ennek a határozatnak, mivel 1966-ban házasodtak össze, de a következő tíz évet mégis egy rákospalotai albérletben töltötték, mert nem kaptak tanácsi lakást, öröklakást pedig akkor még nem tudtak venni. A IV. ötéves terv alapján 1971 és 1975 között negyedmillió fővárosi lakost akart új lakásba költöztetni a kormány, ezt a XV. kerületben különösképpen komolyan vették: Újpalotán eredetileg 14105 lakás építését tervezték akkori értéken 4,5 milliárd forint költséggel. Bár a tízemeletes házakba fértek el igazán sokan, a kerületben nem csak ez a stílus volt jelen.
Barátságos lakótelepek
Az újpalotai lakótelepen kívül több kisebb lakótelep is van itt, barátságosabb, általában négyszintes épületek, jobban illeszkedve az eredeti, kertes házas környezetbe – ilyen például az Énekes utcai lakótelep első üteme is. Ide tartozik a Lóvasút köz és a Kert köz hat-hat háza, és az Énekes utca három panelja is – minden épület négy- vagy ötszintes. (A lakótelep építésének második üteme a Kossuth és Csobogós utca felé eső, tízemeletes panelházakból álló negyed, írásunk azonban nem erről szól, hanem az Énekes utca környékén elterülő első ütemről.) Nagyjából tíz év alatt több szakaszban építették a házakat, és a három utcában (Lóvasút, Kertköz, Énekes) háromféle háztípus épült. A lakótelepnek ebben a szegletében a háromféle típusházban összesen 391 lakást építettek az 1973 és 1985 között eltelt időszakban.
Az elsőként elkészült, Lóvasút közi hosszú házakat (majd a lakótelep többi házát is) a MÁV Tervező Intézet tervezte, az 1973. április 13-i műleírás szerint az épületek blokkos szerkezetűek. A Kertköz utcában a hat „kockaház” No-Fines technológiával készült angol licenc alapján, úgynevezett öntött beton technológiával. (Nagy táblás zsaluzatba kőzetanyag-adalékkal, minimális gépesítéssel, szemcsés szerkezeti betonkeveréket öntöttek). Az Énekes utca 1–11. szám alatti 48 lakásos épület végül panel lett (ennek okairól később lesz szó), 1984-ben kapott használatbavételi engedélyt. A 13-17 szám alatt 24 lakásos és végül a leghosszabb, 1985-ben utoljára átadott, az Énekes utca 19-35.-ben épült 80 lakásos háztömb ugyanilyen műszaki megoldással készült, vagyis előregyártott elemekből épült. A Kertköz utca 7. szám volt a „mérnöki ház”, ott háromszobás lakások is voltak, amiket lépcsőházon belül kisebb alapterületű ingatlanok tervezésével kompenzáltak, így az épületen belüli összes lakásszám nem változott.
Ideális helyszín volt ez a terület egy kisebb lakótelephez, mivel nagyon közel volt a Növényolajgyár és a Szövőgyár, volt orvosi rendelő (a Horváth Mihály utca sarkán lévő épületben, az ún. Érkövi-Fellner villában), a Dózsa György (ma Fő) úton a volt közért, mellette cukrászda, nem messze iskola és óvodák. Jó volt a közlekedés is: 24-es, 25-ös és 70-es buszok erre jártak, és a 10-es, 12-es és 55-ös villamosoknak még a végállomása is itt volt.
1977. Kert köz 17. jobbra a Növényolaj épülete és a még szanálás előtt álló kertes ház kerítése
Disznótor és névetelen utca
Az Énekes utcában eredetileg kertes házak voltak, sok helyen még haszonállatokat is tartottak. (A beköltözésünk után láttunk disznótort az akkor még szanálás előtt álló kertes házakban.) Édesapám, Kovács József emlékszik, hogy a rákospalotai Növényolajgyár a régi házak mögötti üres telkén a forgalomból kivont gépeit tárolta. Az Énekes (eredetileg Árpád) utca és a Kert köz (utca) neve már szerepelt az 1926-os rákospalotai utcanév-összeírásban, de a Lóvasút köz csak 1973-ban kapott hivatalosan is nevet.
Az utcanevekkel kapcsolatban két érdekes mellékszálat említenék. Bár a Lóvasút köz nevű közterület bekerült a budapesti utcanévjegyzékbe, de 1975-ben a régi címre, az Énekes utca 11-be jegyezték be a hat ház lakásait és a lakásfenntartó szövetkezetet is, és ez az állapot 2012-ig (!) okozott gondot a lakások eladásakor. Ekkor a XV. kerületi önkormányzathoz benyújtott előterjesztés alapján lett hivatalosan is Lóvasút köz a közterület elnevezése.) A Kert köz és a Kertköz utca pedig felváltva szerepelt az összes hivatalos papírunkon, a jelenlegi önkormányzati adatbázisokban Kert közként szerepel, de a Google térképe Kertköz utcát mutat. Én továbbra is a Kertköz utca megnevezést fogom használni.
Visszatérve a családi történethez, édesapám a Növényolajipari- és Mosószergyártó Vállalat kőbányai gyáregységében dolgozott és ott adta be a lakástámogatási kérelmet. Minden vállalatnál volt „lakásigény felmérő bizottság”: a tömegszervezetek (párt, szakszervezet, KISZ, stb.) tagjaiból delegáltak vettek részt a munkában. Sok szempontot vettek figyelembe annak az eldöntésénél, hogy ki kap lakást, melyből csak az egyik volt a szociális rászorultság. Nézték, hogy kinek milyen a munkához való viszonya, mennyire aktív a közösségi életben és még számtalan más aspektust. Sok év várakozás után a szüleim 1975-ben kapták a jó hírt: megvásárolhatnak egy lakást az épülő Énekes utcai lakótelepen a Kertköz utca 17-ben.
A bank is beszállt az építkezésbe
A lakótelep több helyi nagyvállalat (például a Növényolajgyár, a Vegyépszer, a Szövőgyár) összefogásában és finanszírozásában, az OTP bevonásával készült. A mi lakásunk megvásárláshoz szükséges teljes összeggel nem rendelkeztek a szüleim, de a Növényolajgyár az OTP-n keresztül kedvezményes vállalati kölcsönt is biztosított. Ennek havi összege sokkal kevesebb volt, mint az addig fizetett albérleti díj. Miután a Kertköz utca házai közül utolsóként felépült a 17-es épület, 1977 januárjában beköltöztünk a 4. emelet 2. lakásába.
Ekkor már álltak a Lóvasút közi házak – XV. Kerületi Tanács VB Építési és Közlekedési Osztálya 1972. november 29-én adta ki határozatát a XV. ker. Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezetnek „az Énekes köz 1-3. 807 és 831 hrsz. telken meglevő avult 2 darab földszintes 2+3 lakásos lakóépület bontására és 2 db. 24 lakásos lakóépület /MOT. I-140/60 típus/ építésére.” Az utcanév adminisztrálása mellett a kivitelezés sem volt zökkenőmentes. Az Énekes utcai lakótelep I/A/1,2,3,4,5,6 számú lakóépület építési engedélyét (kézírással szerepel rajta a XV. Lóvasút köz 11. cím is) 1973. október 7-én módosították. „Az épületet a kivitelező 70 cm-re a tervezettnél magasabban alapozta, ezért az egész épület 70 cm-rel magasabbra kerül. Emiatt az utak az eredetileg tervezett szintnél 70 cem-rel relatíve mélyebbre kerültek az épülethez viszonyítva. – Ez a változás a lakóépületek bejáratánál egy rámpával /10%/ megközelíthető, a parkolóknál 70 cm-rel magasabb, korláttal ellátott kiemelt járdát tesznek szükségessé. – A járda és az épület többi oldalán – a lábazattal együtt – 70 cm-rel mélyebbre kerül.” Tehát azért volt magasabban a ház és vele együtt a bejáratnál a korlát (melyeken remekül lehetett gyerekkorunkban tornázni), mert nem a tervek szerint alapoztak.
1977. Kilátás a Kert köz 17. negyedik emeletéről
A Kertköz utca házainál nem találtam módosítást a tervtári dokumentumokban. Visszagondolva, miután legyőztem a tériszonyomat, nagyon szerettem ezt a lakást. Ahogy Budapest Főváros Levéltárában olvastam a ház műszaki leírását, azonnal fel tudtam idézni. „A fürdőszobában körben 10 sor csempe, a konyhabútorok között 4 sor csempe készül, a konyha, WC, előszoba, kamra, gardrób falára 1 sor mettlachi lábazat kerül.” A fekete, piros és fehér kis kockaburkolat, mely a konyhát, a folyosókat és a fürdőszobát fedte, hozzásegített a lakóközösség megismeréséhez is. Mi ugyanis fapapucsot használtunk, és igen hamar kiderült, hogy bár jó a hangszigetelés, ha két gyerek rohangál az egyik lakásban, akkor ez a másik lakásban a nyugalom megzavarására adhat okot. Egy igen hangos, a lakóközösség tagjai közötti lépcsőházi vita után gumitalpú papucsra váltottunk, és onnan kezdve ez nem okozott gondot. A gyerekek – sokszor hangos – jelenléte pedig általános volt a környéken, sok „OTP-s” gyerek született, akikért még születésük előtt felvették a szociálpolitikai támogatást. Nagyon sok egyidős fiatal lakott a telepen és minden adva volt az ideális gyerekkorhoz.
Biztonságos közterek és mozi
A Kertköz utca hat épületében házanként 16 lakás volt, a Lóvasút közben a hat házban összesen pedig 143. A parkolóban alig álltak autók, és bár akkor még nem volt körbekerítve sem a Kertköz utca, sem a Lóvasút köz, biztonságban lehettünk lent. Nálunk a családi megállapodás szerint a kimenő végét a loggia korlátjára kötözött piros kendő jelentette – ha ott lobogott a szélben, akkor fel kellett mennünk. Nem mindig sikerült észrevennünk, mivel annyi mindent lehetett játszani a környéken.
Még működött a Béke mozi az utca túlsó oldalán. Mellette egy kis ösvényen át lehetett menni a Lóvasút közbe, de az ottlakó gyerekek már „ellenségek” voltak, bármikor kialakulhatott egy szócsata vagy bogáncsdobálás. A Kertköz utca 7. és 11. mellett is volt egy foghíjtelek (mára már beépült: Fő út 22.), ott egyszerűen kimehettünk a Dózsa György útra a villamosvégállomáshoz. Az egyik Dózsa György úti ház belső udvarán pedig hatalmas eperfa nőtt, a kihajló ágairól rengeteg faepret megettünk (a maradékkal pedig dobáltuk egymást). A puritán tereket idővel befüvesítették, most már számos fa is zöldül a közös tereken. A 15. és a 17- es számú ház közé a szülők és munkahelyeik összefogásával készült egy hinta, az apukák tervezték, hegesztették a szocialista nagyvállalatok támogatásával kapott vascsöveket. Évekig ott állt, aztán elkerült onnan.
Ahogy teltek az évek, nőttünk mi is. Bármennyire is jó volt ott lakni, a szüleim szerették volna, ha külön szobában lakunk a testvéremmel, és ezt csak egy költözés árán tudtuk megvalósítani. Ekkor édesanyám, Kovácsné Grandits Irén adott be lakáspályázatot a munkahelyén, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat Vezérigazgatóságán (ez a Horváth Mihály utcában volt – ő olyan szerencsés volt, hogy 100 méterre dolgozott a lakásától). Nagy volt az öröm, amikor megtudtuk, hogy Énekes utcai három panelház egyikébe költözhetünk. Konkrétan pár lépésről néztünk végig, hogyan építik fel az Énekes utca 1-től 35-ig tartó szakaszon a három panelházat. Bár a Kertköz utcában lévő lakásunk öröklakás volt, úgy szólt a megállapodás a Növényolajgyárral, hogy mi az OTP-nek adjuk el, és a gyár jelöli ki a dolgozói közül, hogy ki vásárolhatja meg. Így is történt. Az 1985. március 20-i adásvételi szerződésben az OTP megvásárolta tőlünk 561 800 forintért a lakást, ahonnan 1985. április 15-ig ki kellett költöznünk. Ez nem volt gond, mert március 20-án a szüleim már aláírták az új lakásról szóló szerződést, akkor a 74 négyzetméteres új lakást 919 000 forintért vásárolták meg. A vállalati kölcsönt tovább lehetett vinni erre lakásra is és kaptak OTP kölcsönt is: szerepel a szerződésen, hogy havi 1077 forintot kell havonta fizetni 2020 II. negyedévig (persze sikerült hamarabb törleszteni a teljes összeget). Ha már lakásárakról van szó, érdekes volt látni az Énekes utca 1-11. épületének használatbavételi jegyzőkönyvében, hogy mennyi volt 1984-ben a 48 lakás összértéke: 38 886 480 forint.
1981. A Kert köz 17. mellett, háttérben a Béke mozi. A szerző a jobb szélen.
Különleges elrendezés
Az Énekes utcai házakat már 1978-ban elkezdték tervezni, erről tanúskodik egy alapozási mechanikai szakvélemény 1978. decemberéből, de csak néhány év szünet után kezdték meg a kivitelezési munkákat. Az 1981-es, időrendben következő szakvélemény szerint a kapott műszaki adatok alapján módosították az előzetes terveket. „A szintek számát tekintve az eredetitől abban tér el, hogy a korábbi tervezésű úgynevezett közös használatú /tároló/ pincék nem kerülnek megépítésre. Az eredeti NO-FINES technológiával tervezett épületek az új adatközlés alapján panel szerkezetűek lesznek.”
A MÁV tervező Iroda munkatársai közül Welsz Antal és Mihalik Piroska tervezte mindhárom panelépületet. A XV. kerületi Tanács 1982. október 15-én hagyta jóvá az Énekes utcai lakótelep, 48 lakásos lakóépületének terveit, 1982. október 13-án pedig a 24 lakásosét. A leghosszabb, 80 lakásos ház készült el utoljára, az építkezést 1983. május és 1985 februárja között végezték. Az LK-1016 épület használatbavételi engedélye 1984. szeptember 26-án kelt. Az LK 1018-as használatba vételi engedélyről a határozatot 1985. február 26-án adták ki. Márciusban írták alá a szüleim a szerződést, áprilisban költöztünk. (Nem lehetett túl gyakori, hogy 300 méterre költözzön valaki. Emlékeim szerint én egyik kezemben a papagájkalitkával, másik kezemben a papucsommal mentem át.)
Ezek a lakások már más jellegűek voltak. A terveken négy és ötférőhelyes lakásokat említenek, de az Énekes utca 19-35. közötti épületben a ház két szélén más elosztásban voltak a lakások. Így a 19-es és a 35-ös lépcsőházban 12-12 lakás van, szintenként három. Csak itt vannak 28 négyzetméteres egyszobásak és mellettük 74 négyzetméteres egy szoba és három félszobás lakások. A többi lépcsőházban szintenként csak két lakás található.
Remegő üvegek focizás közben
A belsőtér tipikus „paneles” volt, a szobák padlóján a Soproni Szőnyeggyár által gyártott „FENYŐ” típusú habhátoldalas szőnyegpadló borította. Az előtérben, a közlekedőkben és a konyhában GRABOFLEX 020 habalátétes műanyag burkolat került. A falakon tapéta volt, a fürdőben csempe a falakon. A típustól való eltérést jelentette, hogy a tetőn kazánházak biztosították fűtést és a melegvizet. Mivel a talajszint alatt nincs pince, a lépcsőházból közös tárolók érhetőek el, kintről pedig a garázsokat lehetett megközelíteni. Itt egy malőrre emlékszem, a 35. számú ház garázsa elé tették a beton kukatárolót, így egy ideig nem tudtak a garázs tulajdonosai beparkolni.
Aztán átrakták a sarokra a beton félkört és ott is volt, amíg el nem bontották, mert divatba jöttek a szeméttároló konténerek. Aztán még arra kellett engedélyt kérni a tanácstól, hogy a fém dühöngőt leszereljék, melyet a 19. és 35. közötti ház és a Szövőgyár utcai Óvoda tűzfala közé építettek, mert minden alkalommal, ahányszor belelőtték a labdát focizás közben a fiúk a fémrácsba, a 80 lakás arra fekvő ablakaiban egyszerre remegtek meg az üvegek. Ez hosszabb időt vett igénybe, de végül olyan állapotba került a ház melletti zöld terület, mint amilyenben most is van.
Az Énekes utcában az úttest mellett és a házak mögött is sok régi fa áll. Ezek még árnyat adtak a régi, lebontott kertesházak tulajdonosainak is, jó érzés, hogy nem estek az építkezés áldozatául, hanem még most is segítenek, hogy az emeletes házak ellenére is kertvárosi környezet legyen.
Szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, hogy segítettek felidézni ezeket a régi emlékeket. Meg persze minden másért is.
A cikk eredetileg a Helyem Házam Palotám helytörténeti értesítő III. évfolyam 4. számában jelent meg, 2017. novemberében.
Fotók: Kovács József
Források:
A Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai között a VB-ülések jegyzőkönyvei, 1965.04. 9. 4. o.
A Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai között a VB-ülések jegyzőkönyvei, 1965. 04.9. 6. o.
Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai között a VB-ülések jegyzőkönyvei, 1965. 04.9. 6. o.
A Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai között a VB-ülések jegyzőkönyvei, 1965. 04.9. 9. o., 1002/1960 sz. kormányhatározat
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 1970.10.07. p.9
Adattár a XV. kerület történetének tanulmányozásához, Budapest, 1969, p. 249
Budapest Főváros Levéltára: Bp. XV. Énekes utcai lakótelep műszaki leírás, 1973. április 13. Az épületek MOT. I. 140/60 típusúak
Lakóházak-lakások “no fines” építési technológiával Építésügyi Tájékoztatási Központ (Budapest) , 1976
Az épület a részletes rendezési tervben az LK 1016 jelet kapta, a panel típusa E5
Az épület LK 1017 jelet kapta a tervrajzokon
LK 1018 jelű
Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát):[1] Rákospalotai utcajegyzék 1926-ból – XV. kerületi blog, 2015. január 16.
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Igazgatási Főosztálya, Utcanevek, utcanév változtatások és hosszabbítások, valamint megszüntetések a X., XIII., XV., XVI., XVIII., XIX. és XXII. kerületben – javaslat. 1973. június 6. Budapest Főváros Levéltára XXIII.102.a.1
Előterjesztés a 88382 és a 88377/1 helyrajzi számú közterületek nevének megváltoztatására – Budapest Főváros XV. Kerületi Önkormányzat előterjesztése 2012. június 27-én
A Vegyépszer a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat nevének rövidítése
Budapest Főváros Levéltára: Műleírás a Bp. Énekes utcai lakótelep I/A/1,2,3,4,5,6 számú lakóépület építési engedély módosításához
Budapest Főváros Levéltára: Németh László és Berecz Tibor szakvéleménye, 1981. december 18.
Ez a korábban említett, LK 1016 jelű, E5 típusú négyszintes ház
Ez az LK 1017-es
Ez az LK 1018-as
Budapest Főváros Levéltára: LK-2017 jelű ház engedélyezési tervdokumentációja
