A Periféria Alapítvány és az általa létrehozott Külvárosi Tankör Középiskola ötlete két szociológus fejéből pattant ki a ’90-es évek elején. Az ötletüket meg is valósították, és 1992-ben megnyitották a magyar oktatási rendszerből kihullott fiataloknak nappali képzést nyújtó intézményt a Drégelyvár utca 6. szám alatt. Itt ahhoz adtak segítséget egészen 2010-ig, a suli bezárásáig, hogy a fiatalok érettségi bizonyítványt szerezzenek.

Czikora Györgyi alapító-szociológus 2009-ben azt nyilatkozta a Népszavának, „nem vizsgáljuk, hogy az úgynevezett deviáns gyerek miért nem tud beilleszkedni a közösségbe, milyen társadalmi, családi háttér miatt szorul a perifériára, mint ahogy senki sem törődik azzal, mi vár rá az iskola után. Két alapelvet határoztunk meg az induláskor. Az egyik, hogy nem vesszük figyelembe a hivatalos korhatárt, 16 és 24 év között bárkit felveszünk.”

A katonaévek után ismét jött az iskolapad

Az életkor nagyon fontos kritérium volt, mert számos diákjuk a katonaévek letöltése után került vissza az iskolapadba. Az is alapelvnek számított, hogy 40 fiatalnál többel nem foglalkoztak egyszerre a suliban. „Ennél több gyerekkel ugyanis nem lehetne megteremteni azt a légkört, amelyben mindenkivel egyénileg teremtünk kontaktust, ahol nem merev szabályok, hanem az igények szerint alakul az oktatás rendje.”

A beiskolázást alapos ismerkedés előzte meg, és a pályázók hónapokig járhattak a Tankör klubjába. Csak olyan gyereket vettek fel, aki akart kezdeni valamit az életével. Az iskolában az volt az elv: „ahhoz, hogy továbbléphessenek, erős érettségire és hasznosítható gyakorlati ismeretekre van szükség”. Éppen ezért a tanítás egyszerre volt tudás- és érettségi központú. A tizenhárom „szorgalmi” hetet három hét vizsgaidőszak követte, ekkor számoltak be a tanulók a féléves anyagból.

Nem szerették a manírt

De nemcsak a tanulónak, hanem a tanárnak sem volt könnyű dolga a suliban. A diákok azonnal megmondták, ha nem tetszett nekik valami. Utálták a manírt, a fellengzősséget.

A tanításhoz bevezették a „párok” rendszerét. A tanuló a suli kezdetén kiválasztotta a tanárpárját, aki ettől fogva „barátja, patrónusa és családja” volt.

Az intézmény több száz fiatalt állított pályára az évek során. A legtöbbjükből sikeres vállalkozó, megbízható munkaerő, szabadfoglalkozású értelmiségi vagy művész lett, sokan főiskolán, egyetemen tanultak tovább. A suli arra is büszke volt, hogy az itt végzettek közül többen visszajártak önkéntesnek is az intézménybe.

Az iskola alapításakor az Ifjúsági Ház vezetője nem kért pénzt a helyiségek használatáért. Az alapítványi formában működő suli vezetői pedig folyamatosan pályáztak, és így azt is megengedhették maguknak, hogy ne kérjenek tandíjat az ott tanuló diákjaiktól.

Évek múlva kezdődtek a gondok

Évekig jól ment a sulinak, aztán Czikora Györgyi 2007 novemberében azt nyilatkozta a Népszavának, hogy „nehéz helyzetbe került a Külvárosi Tankör, a fejkvótáról a csoportfinanszírozásra való áttérés miatt 40 súlyos pszichés és viselkedési zavarokkal küzdő diák eshet el az érettségi megszerzésének lehetőségétől”.

A Tankör akkoriban évente normatív finanszírozásként 12 millió forintot kapott, „a csoportfinanszírozásra való áttérés után ez 5 millió forintra csökkent”. Ennyiből nem tudnak fennmaradni, ehhez legalább 20 millió forintra lett volna szükségük akkoriban. A pályázati lehetőségeik is évről évre folyamatosan szűkültek. Tandíjat nem akartak szedni a szülők anyagi helyzete miatt, és csak a szponzori segítségben tudtak bízni.

Három évre rá már hol a villanyt, hol a gázt kapcsolták ki a középiskolában. A súlyos anyagi gondokkal küzdő intézményben 2010-re odáig fajult a helyzet, hogy külső anyagi segítség nélkül végleg lakat kerülhetett az ajtajára.

Aztán Czikora Györgyi 2010 szeptemberében az alábbi bejegyzést írta a Facebook-oldalára:

„Kedves volt diákjaink és barátaink, akik az elmúlt húsz évben mellettünk álltak! Tegnap volt egy megbeszélés a jelenlegi diákjainkkal, így nektek is tudnotok kell: a Külvárosi Tankör megszűnik.”

Források:

Népszabadság Budapest melléklet, 1993. december 10.

Budapesti Nap, 2003. szeptember 23.

Népszava, 2007. november 12.

Népszava, 2009. január 30.

Magyar Nemzet, 2010. augusztus 4.

Kiemelt kép: Külvárosi Tankör Facebook-oldala.