Minden betonépületet visszafoglalt a természet a Biatorbágy melletti felhagyott rakétabázison. A bunkerekre emlékeztető létesítmények falára pedig színes, az aktualitásokat sem nélkülöző graffitiket festettek az ismeretlen alkotók. A bázist 25 évvel ezelőtt szüntették meg, azóta a túrázók, futók kedvelt célpontja, és a területre látogató tábortüzek nyomait is felfedezheti.
Az 1978 és 1982 közötti időszakban átalakították a légvédelmi osztályokat hazánkban és ennek keretében hozták létre a biatorbágyi rakétaosztályt. A katonák a budaörsi laktanyában laktak, az alakulat pedig a 11. Légvédelmi Rakéta ezredhez tartozott. A katonák S-125 Nyeva típusú légvédelmi rakétákkal védték a fővárost nyugati irányból. Az alakulat 1996-ban, a légvédelmi rakétaosztályok összevonásakor szűnt meg.
A 334 méter magas Iharos-hegycsúcson levő zárt katonai területen nem bontották el a betonsilókat és nem végeztek szakszerű tájrehabilitációt sem. Ennek ellenére nagyon sokan kirándulnak ide és táborozás nyomai is felfedezhetők a területen.
Azért is a túrázók kedvelt célpontja, mert a településről is könnyen megközelíthető, hosszabb túra esetén Nyakas-kő – Dobogó-hegy – Iharos-hegylánc gerinctúrájának egyik fontos eleme. A hegytetőről pedig nagyon szép kilátás nyílik a Zsámbéki-medencére és a Biai-tóra.
A légvédelmi rakétabázis különös hangulatú hely, a régi, titkos katonai hívójele a „Holdfény” volt. Valószínűleg ezt a hívószót a graffitisek is meghallották, ugyanis a bázis összes épületében megtalálhatók a képeik.
