Már írtunk arról, hogy április első keddje a láthatatlan munka világnapja. A kifejezés 1987-ben jelent meg először, és azt a fizetetlen munkát értjük alatta, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai, akik elsősorban a nők.

Az Afeas kanadai nőjogi szervezet 2001-ben április első keddjét jelölte ki a láthatatlan munka világnapjának. Ezzel akarta felhívni a figyelmet a fizetetlen háztartási és gondozási feladatok fontosságára, illetve azok egyenlőtlen elosztásának problémájára és következményeire.

Magyarországon átlagosan a nők 59%-a, míg a férfiaknak csupán 23%-a végez napi szinten háztartási munkát, ez a gyermeket nevelők esetében pedig már 76% és 19%. Ezzel, illetve a gondozási feladatok ellátásában tapasztalható eltéréssel Magyarországon a harmadik legnagyobb a férfiak és nők közötti különbség az Európai Unióban.

Egy 2017-es Eurobarométer kutatás alapján a magyarok 78%-a szerint egy nő legfontosabb szerepe, hogy a családja és otthona körüli feladatokat ellássa, míg 79%-uk szerint egy férfi elsődleges feladata, hogy pénzt keressen. Ezek az értékek jelentősen eltérnek az EU tagállamokban mért átlagtól, ami 44-43%. Ezzel Magyarországon a második legmagasabb a nemi sztereotípiákat mérő index értéke az unióban.

A témában eddig végzett utolsó 2010-es időmérleg-vizsgálat szerint a nők átlagosan több mint kétszer annyi időt töltenek ezekkel a feladatokkal, mint a férfiak. Ez az idő a gyermekek számának növekedésével emelkedik. Így nem meglepő, hogy egy olyan társadalomban, ahol ezeket a feladatokat a nőkhöz társítják, a harmadik gyermek vállalását követően a nők gyakran kiesnek a munkaerőpiacról.

A KSH 2023-as adatai alapján a 25-49 éves nők foglalkoztatottsági rája az átlagos 84,3%-ról 67,1%-ra csökken a három vagy több gyermeket nevelők esetében. Ez az egyenlőtlenség a nők túlterheltsége mellett súlyos anyagi kiszolgáltatottságot is maga után von.

A probléma megoldása felé vezető utat jelölte volna ki az Európai Parlament és a Tanács irányelve, ami a szülők és gondozók számára a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtését segítette volna elő. A kormány nem elég, hogy több mint 4 hónap késéssel ültette át a magyar jogrendbe, de kínosan ügyelt arra, hogy mindenben csak a minimumot nyújtsa.

A szociális törvény és a bölcsődei férőhelyek hiányának évek óta kezeletlen problémája mellett tehát még egy újabb üzenetet küldött, hogy nem kíván valódi támogatást nyújtani a családoknak, különösen a családhoz kapcsolódó fizetetlen munkát végző nők számára – írja az Amnesty International.

Kiemelt kép: Szótkérek