Az ezredfordulón tízezer számra vásárolták a családok a smaragdtujákat a kertjeikbe, de elérkeztünk egy markáns trendfordulóhoz, amikor a dísznövényeket sokkal inkább a haszonnövények váltják fel. Megyeri Szabolcs kertészmérnök szerint míg a bodzát, az áfonyát, a somot vagy a kivit két évtizeddel ezelőtt el sem lehetett adni, ma már úgy veszik ezeket a magyarok, mintha nem lenne holnap. A szakértő szerint a pandémia és az ukrajnai háború miatt bizonytalanná vált az élelmiszerbehozatal és egyre drágul az élet, így a legtöbben az öngondoskodás felé fordulva gyümölcsfákat ültetnek.

Az 1970-es, 1980-as években óriási divatja volt a zártkerti telkeknek. A Kádár-korszakban ugyanis az egyszerű kisemberek nem jutottak könnyen autóhoz, önálló lakást is nehezen szereztek, a menekülőút egy önálló telek felé vezetett. Több millió ember találta meg itt a saját világát, generációk nőttek fel ebben a szemléletben.

Elfelejtett kertészkedés

Ennek vetett véget a rendszerváltás, az 1990-es évek végére pedig már az számított bolondnak, aki telken termesztett bármit is, hiszen mindent meg lehetett venni a szupermarketekben.

„A 2008-as válság után a kertészetek is nehéz helyzetbe kerültek, visszaesett a fogyasztás. Ezzel párhuzamosan kezdett népszerű lenni a környezetünk védelme. Ma már egy magára valamit is adó vállalkozás a környezettudatosságot tartja szem előtt szinte kötelező elemként. Erre tett rá egy lapáttal a 2020 elején berobbant világjárvány, és az életmódunk gyökeresen megváltozott” – mutatott rá Megyeri Szabolcs.

A vásárlók rádöbbentek, az ellátóláncok sérülékenyek, ezért egyre többen kezdtek el a kiskertek felé fordulni.

A smaragdtuja már a múlté

Az ezredfordulón sok kertészet még abból élt, hogy örökzöldeket, többek közt smaragdtuját forgalmazott, amiből akár tízezres nagyságrendben is lehetett értékesíteni évente. Csakhogy ez a mediterrán növény nem marad meg a kertekben és ma már minimális a kereslet iránta.

Annál inkább nőt mostanság az igény a gyümölcsfák iránt, tette hozzá. Egy-két évtizeddel ezelőtt még a bodzát, az áfonyát, a somot vagy a kivit senkinek nem lehetett eladni, ma viszont már úgy veszik, mintha nem lenne holnap. Szerinte ezzel elindult egy rég nem látott pozitív folyamat a kertészeti kultúrában is.

Egy diófás kert is lehet a kultúra része

A gyümölcstermesztés felkészülést igényel, jelentős energiabefektetéssel jár. Azonban kis lépésekben is el lehet kezdeni a kertészkedést, és ahogy tanul bele az ember, úgy válik az egyre élvezetesebbé a kertgondozás.

„Az embernek a biztonságérzetét is tudja növelni, ha azt fogyasztja, amit maga termelt meg. Vegyszermentesen talán otthonunkban sem tudunk permetezni, de azt tudjuk, hogy amit termesztünk, azt mikor és milyen permet érte. Megéri, főleg akkor, ha a gyermekeinknek is olyan ételeket tudunk az asztalra tenni, aminek tisztában vagyunk a származásával” – mondta a kertészmérnök.

Kulturális kérdést kreálnunk abból, milyen kávét iszunk, milyen darabot láttunk a színházban, milyen stílusban kommunikálunk, pedig ide tartozik az is, milyen a kertünk. Egy szerény költségvetésű kert is lehet ápolt és hasznos, és ha egy udvar „csak” diófákkal van beültetve, az is részét képezheti a magyar kultúrának.

Kiemelt kép: Megyeri Szabolcs