Írta: Kasza Gábor
A mai magyar egészségügyben mindenki fontosnak gondolja magát, érdeket képvisel, hadakozik, „ördögöt űz”. Mindeközben elfelejtjük a legfontosabb szereplőt: a BETEGET. Ők azok, akik a kezünkbe adják gyógyulásuk reményét. Kutya kötelességünk mindent megtenni értük. Ezen dolgoknak viszont vannak feltételei.
Egyszer remélem majd megérti valaki, hogy a béreket nem azért kell magasan (minden relatív) tartani, mert akkor majd varázsütésre megváltozik minden. Nem. Azért van erre szükség, hogy az egészségügy kurrens ágazat legyen, éppen ezért lehessen válogatni a szakdolgozók között is, és a szakma (nagy türelemmel) ki tudja magából vetni az oda nem illőket. Hogy a gyógyítás ezen ágazata is a legjobb emberekből meríthessen. A szakdolgozói munka olyan alternatíva legyen a jövőre nézve, hogy ne kelljen másod- meg harmadállást vállalni.
Most egy jól képzett pályakezdő, diplomás (ami esetleg egy mesterképzést is magában foglalva 6 évet jelent) szakdolgozó, például ápoló, radiográfus bruttó 421 126 forintot vihet haza ügyeleti és egyéb pótlékok nélkül. A tisztelt olvasónak hagyok némi időt ennek feldolgozására.
Nagyon nagy szükség van jól képzett szakdolgozókra, akikre az orvosok is bizalommal támaszkodhatnak. Éppen ezért a bérünk rendezése mellett, nagyobb és fontosabb szerepet kell(ene) szánni nekünk a gyógyítás folyamatában. Nem gondolom, hogy csak egy orvos végzettségű szakember láthatja át az összefüggéseket. Kell nekünk is a saját tér a saját gondolkodás. Az alternatíva. A megújulás lehetősége, hogy elkerülhessük a kiégést.
Végső soron nekünk kell lennünk a hídnak a beteg és a doktor között.
Sosincs késő tehát cselekedni, ugyanakkor a mostani átmenetnek kell egy kis türelmi időt hagyni!
Mindig van választásunk, csak sosincs merszünk jól választani!
A szerző radiográfus szakember
