A karácsony előtti időszakban sokan gyötrődnek azon, hogy milyen ajándékot vegyenek a szeretteiknek. Biztos megoldást nem tudunk nyújtani, de ötletet esetleg adhatunk a következő napokban megjelenő szubjektív könyvajánlóinkkal. Ez előző ajánlónk itt olvasható.

Az interneten számos fotógyűjtemény kering, amelyek különleges helyzeteket, híres embereket mutatnak be, ezek közül az egyik sok-sok évvel ezelőtt megragadta a figyelmemet. A képen egy nagyon csinos fiatal, fürdőruhás nőt fényképeztek le a tengerparton. Ez magában nem lenne érdekes, de a felirat szerint a kép Iránban készült a hatvanas években. Akkor kezdett érdekelni, hogy jutott el ez az ország a felvilágosodott szabadságtól a feketébe burkolt vallási fanatizmusig.

Elkezdtem irodalmi műveket keresni erről a témáról és hamar rátaláltam Marjane Satrapi Persepolis című felnőtt képregényére. Illetve csak hallottam róla, de nem tudtam megszerezni, mígnem a Libri tavaly végre újra kiadta. Az első oldaltól magával ragadóak és teljesen egyéniek a fekete-fehér rajzok és a hozzá illeszkedő rövid szövegek, melyek nem pusztán  pár kockás képregény történetek. Mardzsi saját életének leírásán, lerajzolásán keresztül mutatja meg, hogyan hat a politika egy országra, hogyan változnak meg emberi, családi sorsok. A kislány egy francia nyelvű, világi iskolába járt, majd 1980-ban tízévesen, egy évvel a forradalom után fejkendő viselésére kötelezik, bezárják a kétnyelvű iskolákat, és elkezdődik az a fajta iráni élet, amit a mai napig láthatunk a híradásokból. A családja hiába élt addig modern, nyugati színvonalú és jellegű életet, muszájból mindannyian követni kezdik az új szokásokat. Mardzsi egy-egy hétköznapi esemény feltüntetésével nagyon hatásosan érzékelteti, hogyan változott meg az életük. Mit jelentett számukra a háború, amikor folyamatosan bombázták őket, hogyan érték az utcán atrocitások, ha edzőcipőben és farmerdzsekiben ment ki és hogyan készítettek otthon bort a titkos házibulikhoz. A szülei látva a reménytelen helyzetet, egy ismerősükhöz küldik őt Bécsbe, egy ottani francia iskolába.

A könyv innen kezdve újabb tartalmi rétegekkel bővül, Mardzsinak nemcsak a kamaszkor nehéz időszakát kell átélnie, hanem mindez egy idegen kultúrában, egyedül, segítség nélkül szakad a nyakába. A sokasodó problémái, többek között egy becsődölt kapcsolat miatt végül majdnem meghal, ezért az utolsó pillanatban a hazatérés mellett dönt. Az utolsó részben depressziója, majd gyógyulása, grafikus szakon végzett egyetemi tanulmányai és tönkrement házassága után újra elhagyja Iránt és visszatér Európába. A szabadság ára viszont óriási – ahogy a utolsó lapokon írja.

Marjane Satrapi – képletesen és valójában is – két világ között él, éppen ezért látja ilyen élesen a kultúrák és életformák közötti különbséget és éppen ezért találja meg nehezen a helyét a világban. Ezzel a művével (és az ez alapján készült rajzfilmmel) elmondhatatlanul sokat tett az előítéletek megszüntetéséért.

Fotó: https://www.reddit.com/r/TheWayWeWere/comments/63uceu/iranian_woman_hanging_out_on_the_beach_before_the/