A lejárt minőségmegőrzési idejű termékek fogyaszthatósági határidejéről állított össze útmutatót a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). Ezek a határidők kizárólag azokra az élelmiszerekre vonatkoznak, amiken megtalálható a minőségmegőrzési idő. Egy, a Nébih által készített 2019-es hazai felmérés szerint a kidobott termékek mintegy fele nem kellett volna, hogy a szemétben végezze.

A minőségmegőrzési idő a tartósabb termékeken szerepel, így ezek lejárta nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élelmiszert ki kell dobni. Például a bontatlan, sértetlen csomagolású, a gyártó ajánlásának megfelelően tárolt és a kibontása után sem az ízében, sem a színében, szagában, állagában változást nem mutató, de lejárt termékek, hetekkel, hónapokkal a lejárati idő után is elfogyaszthatók. Egy doboz konzerv, vagy egy üveg ásványvíz a szavatossága után akár 1 évig is jó lehet még.

Forrás: Nébih

Az élelmiszereken kétféle lejárati dátum szerepel: az egyik a minőségmegőrzési, a másik a fogyaszthatósági idő.

A fogyaszthatósági idő a romlékony áruk jelölésére szolgál, így ennek lejárta után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem szabad kísérletezni, inkább ki kell dobni, még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni az élelmiszert.

A minőségmegőrzési idő a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található, és azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárható a gyártó által garantált minőség, például íz, illat, szín vagy állag. Az adott dátum után ezekből veszíthetnek a termékek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fogyaszthatók.

Az viszont továbbra is érvényes, hogy a lejárt élelmiszereket nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni. A jogszabály-módosítás után viszont az Európai Unióban adományozhatóvá váltak. Az adományozásra szánt termékek biztonságosságáért, megfelelőségéért az adományozó, azaz a kereskedő felel.

Az élelmiszer harmada megy veszendőbe

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a világszerte előállított élelmiszer mintegy harmada megy veszendőbe. Élelmiszer-pazarlásnak azt nevezik, amikor az étel kidobása elkerülhető lett volna. Ilyenek lehetnek a lejárt szavatosságú ételek vagy az ételmaradékok. Ide sorolják az emberi fogyasztásra alkalmatlan, de újrahasznosításra alkalmas hulladékot is, például a csontokat, héjakat, magvak.

A Boston Consulting Group 2018-ban kiadott jelentésében az áll, hogy az évente termelt élelmiszer-hulladék 2030-ra harmadával növekszik, és ekkor már 2,1 milliárd tonna megy veszendőbe. Ez annyi tesz, hogy másodpercenként 66 tonna ehető ételt pazarolunk majd el.

Nálunk csökkent a pazarlás

Magyarországon a becslések szerint összességében 1,8 millió tonna élelmiszert dobnak ki évente, és ennek harmada a háztartásokban keletkezik. A Nébih 2016-os, 100 háztartás bevonásával készült élelmiszerhulladék-felmérése szerint egy átlagos lakos egy év alatt mintegy 68 kilogramm hulladékot termelt.

A 2019-es, ekkor már 165 háztartás bevonásával készült hasonló felmérés eredményei azt mutatták, hogy az egy főre jutó élelmiszer-hulladék 65 kilogrammra mérséklődött. Ugyanakkor az is tény, hogy a kidobott élelmiszerek mintegy fele (48,8 százaléka) tudatosabb vásárlással nem kellett volna, hogy a szemétben végezze. Ilyen például a pékáru, a tejtermék, a gyümölcs.

Katt —–> Pólóoldal