Az eltűnt rákospalotai fotós képeit ma a múzeum őrzi

A Néprajzi Múzeum munkatársai 1921-22-ben mintegy száz település fotóműterméből 25 000 üvegnegatívot vásároltak.  A kutatók a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozó települések közül tizennégyben is jártak, és ezidáig kevésbé feltárt vagy ismert műtermekből is bekerült anyag a gyűjteménybe. Közéjük tartozik Borsy Béla (1867-?) hétszázhetven darab rákospalotai fotója.

Borsy a Békés megyei Marczibányi-Dombegyházán (ma Dombegyháza) született 1867-ben. Később, az 1900-as években Soroksáron a Fő út 53. (ma Grassalkovich út, a Hősök tere közelében) volt műterme. Ezt 1910. december 31-én, a Friss Ujság megjelent hirdetése szerint el akarta adni. A hirdetmény még 1912 januárjában is szerepelt a lapban, végül a vásárló az Erzsébetfalván és Csepelen is működő Németh Ferencné volt, aki fiókműteremként nyitotta meg a soroksári fényirdát.

Pontos adatok nincsenek arról, hogy Borsy mikor tette át székhelyét Rákospalotára, 1911-ben már biztosan volt a településen műterme. Palotán a piac és a temető közelében lévő Tavasz utca 2.-ben dolgozott (1928-tól Bácska utca 4.). A Pesti Hirlapban megjelent hirdetések alapján segédet, retusőrt is foglalkoztatott, több esetben özvegyasszonyokat, akik közül kettőt feleségül vett.

“Az 1924-ben megjelent korabeli arany oldalakban, a Rudolf Mosse-féle kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtárban még Borsy Béla hirdette a Tavasz utcai műtermet (Bauer Ágoston – Bocskay utca és Sütő Rezső Eötvös utca szintén fényképészként regisztráltak). Aztán ebben az évben Hénap József (1887-?) átvette a stúdiót, majd 1930-tól öt évre Pelka Rezső (1902-?) kezébe került. Ezt követően az épületben feltehetően nem dolgozott több fényképész, a műterem végleg bezárt.”

Borsy Béla 1926-ban felbontotta harmadik házasságát, és aztán nem tudni, mi történt vele. Az sem derült ki soha, hogy miért hagyott fel a fényképezéssel.

A múzeumba került több száz üvegnegatív 1911 és 1920 közöttire datálhatóak. A felvételek zöme a stúdióban készült, a képeken palotai lányokat, legényeket, családokat láthatunk a helyi jellegzetes palóc viseletben. A többi műteremhez képest nagyobb számban szerepelnek egész alakos portrék eladósorban lévő lányokról, feltehetően divatja volt a faluban.

Szintén kiemelkedő az igazolványképek száma, melyek elsősorban a hétköznapi öltözetet, a lányok, asszonyok esetében a színes, rojtos fej- és vállkendő használatát örökítik meg. A műtermet a környező települések, többek között Fót, Mogyoród, Sikátorpuszta, Szada, Veresegyház lakói is felkeresték.

Az első világháborús időszak is visszaköszön, besorozott legények, katonaruhás vőlegények és férjek, férfiak nélküli családi képek, katonai játékkal fotózott kisfiúk, a frontról érkezett levelet olvasó édesanya láthatók a képeken. A Borsy-féle fotók különleges darabokat is tartalmaznak, például egy mikulásról és játékokról készült műtermi portrét, legénybúcsú résztvevőiről készült csoportképet.

“A Borsy Béla által használt jellegzetes festett hátterek, kellékek alapján az általa készített fotók jelölés nélkül is könnyedén felismerhetők. Sok felvételén a portrékészítés, vagy akár a csecsemőfotózás menetébe is betekinthetünk. A fotókon látható a kép sorszámát jelölő táblácska is, mely természetesen nem szerepelt a megrendelőknek átadott pozitív képeken. Az üvegnegatívokba karcolva a megrendelésekre vonatkozó egyéb adatok olvashatók (például barna, ebrom., festve, raster)” – írja a múzeum.

Kiemelt kép: női fejkendő, rákospalotai női viselet