Elhunyt Nagy Bálint Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész

Nagy Bálint sokoldalú és eredeti szereplője volt a magyar építészeti közéletnek. Életművének minden mozzanata meg nem alkuvó személyiségének, a kortárs építészet, a magyar és nemzetközi művészet iránti elkötelezettségének etikai alapon nyugvó, hű tükre – mondta róla Roth János. Ez a mély társadalmi beágyazottságu szakma-gyakorlás építészeti példamutatáson és következetes jobbító szándékon – ami a kultúra közvetítés sokoldalúságában nyilvánul meg – alapszik.

Építészeti képzés mellett, kézműves gyakorlatot szerzett, ácsként is dolgozott. Tervezői munkát végzett az IPARTERV-ben, a LAKÓTERV-ben és a VÁTI-ban.

Aktív ellenzéki tevékenysége miatt 1979-87 között, saját megfogalmazása szerint „építőmester építész”-ként folytathatta a szakmát. Ebben az időszakban 1980-ban a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) alapító tagja, 1981 és 1984 között a Beszélő című szamizdat folyóirat alapító szerkesztője.

Az USA ösztöndíj után, saját irodában (N§n) dolgozott 1991-2014 között. Jelentősebb művei ez alatt az időszak alatt valósultak meg: homlokzatrekonstrukciók a Belvárosban és a köröndön, békásmegyeri ökumenikus templom, Bárka színház. Ezekért megkapta az Europa Nostra és a Budapestért díjakat. Közben oktatott is.

Legfontosabb érdemének kultúra-közvetítő szerepét tekintik. Ez a tevékenysége a FUGA építészeti központ működtetésében csúcsosodik ki. A FUGA kettős szerepet tölt be az építészeti életben. Alapvető feladatának tekinti, hogy lehetőséget biztosítson különféle építész-szakmai programok megvalósítására. Ennél is fontosabb azonban az a közvetítői szerep, amit a szakma és a nagyközönség közötti kapcsolat megteremtésében játszik.

Bemutatkozási lehetőséget biztosít más művészeti ágak – fotó, képzőművészet, design, zene – számára is. Az itt létrejött kortárs zenei műhely, a CentriFUGA a műfaj legjelentősebb alkotóműhelyeinek egyike.

MTI/Cseke Csilla