Újból itt az iskolai időszak, és már nem az online oktatás jelenti az alfáját és omegáját a tanulásnak. A távtanulás sok gyereknek bejött, más viszont komoly hátránnyal küzd most, mert az alapok hiányoznak náluk, amiket online formában nem tudtak elsajátítani. Ezenfelül a kapcsolatokban a bántalmazás is előjöhet a gyerekeknél. Ezzel hogyan tud megbírkózni a szülő és a pedagógus? Erről is szól volt a Felelős Szülők Iskolája legutóbbi videójában.

A kicsiknek, akik hatévesen ülnek be az iskolapadba, pandémia idején kimaradt a nagycsoportos óvodai nevelésben az iskolai előkészítés. Az általános iskolai alsó tagozatosai is szinte kivétel nélkül nehéz helyzetben vannak, ugyanis most harmadikosok azok a gyerekek, akik elsősök voltak, amikor a digitális oktatás, ha döcögősen is, de az elindult. Ezek a gyerekek akkor az írás, olvasás, a matematikai alapoknál tartottak, amikor egyszer csak hirtelen otthon kellett maradniuk. „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy csomó minden hiányzik vagy nehezen felépíthető az alapjaikból, és biztos, hogy a felső tagozatban támogatásra lesz szükségük”, mondja Szigeti Mónika klinikai szakpszichológus.

A felsősökre pedig nagyjából ugyanaz igaz, mint a középiskolás korosztályra, de az alapok pótolhatók a számukra. A kamaszoknál ugyanis az esetek zömében működhetett jól ez a digitális oktatás, már ha volt némi belső motivációjuk is hozzá. Ez egész egyszerűen abból adódik, hogy nekik az online tér fontos a tanuláshoz és az információgyűjtéshez. A rugalmasságuk miatt pedig a többségüknek valószínűleg nem okozott gondot visszaülni az iskolapadba.

És vannak olyan gyerekek is, akik alig várták, hogy a kortársaikkal ismét találkozzanak. Az óvodások, az általános iskolai korosztály, középiskolások nagyon vágytak már ezekre a személyes találkozásokra.

Előjöhet a szorongás

De nem minden gyereknek volt könnyű, azoknak, akiknek szorongással jár a felelés, dolgozatírás, nekik nehéz lehet a visszatérés a normál oktatási rendszerbe. Esetükben a félelem rossz hatással is lehet a teljesítményükre. És azoknak sem könnyű, akik szociális szorongással küzdenek, nehezen kapcsolódnak akár a kortársakhoz, akár a felnőttekhez, és azoknak is nehéz, akik belesodródtak zaklató, bántalmazó helyzetbe vagy kirekesztésbe. „A pszichológusi praxisomban találkoztam azzal, hogy ilyen esetekben a szülők azt mondták, áldás volt a gyerekeknek az otthoni tanulás, mert nem piszkálta, bántotta senki.”

A pszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy a bennünket körülvevő bizonytalanság, amit a pandémiás helyzet okozott, még sokáig velünk marad. Az életünk kizökkent a megszokott kerékvágásból, jöttek a krízishelyzetek, és innentől kezdve kiélezetten figyelünk és készülünk arra, hogy ez bármikor újra megtörténhet az életünkben. „Ez pedig alapfeszültséget növelő tényező lehet.”

A gyerekeknél iskolai probléma esetén pszichoszomatikus tünetek léphetnek fel. Ilyen például, ha a gyerek gyakran fájlalja a hasát, a fejét, nehezen ébred fel reggel, és változik az étvágya, az alvási szokásai. „Amikor pszichológusként keresnek meg bennünket, hogy a gyereknek ilyen tünetei vannak, akkor először elküldjük orvosi kivizsgálásokra. Ha nem találnak semmit, és ez nagyon gyakori, akkor viszont tovább kell kutakodni.”

Túlterhelt is lehet a gyerek

Érdemes azonban végiggondolni azt is, hogy esetleg a gyerek tünetei a túlterheltségéből adódnak inkább, és nem iskolai piszkálódás áldozata. „Fontos tanács a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy nagyon jól be kell kalibrálni a gyerek terhelhetőségét, ami mindenkinél egyedi. Van, akit jobban, van, akit kevésbé lehet terhelni.”

Nagyon fontos dolog, hogy tisztában legyünk a gyerekünk képességeivel, ebben pedig a pedagógia szakszolgálatok szakértői bizottságának vizsgálatai tudnak segíteni. Például egy diszkalkuliás gyereknél, akinek minimum átlagos az intellektusa, nagy segítséget jelenthet, ha a szakértői bizottsági vizsgálaton fény derül arra, hogy ezzel küzd. A gyerek így megkaphatja a szükséges segítségeket, fejlesztéseket. Az önértékelése is helyre állhat, ha megkapja a diagnózist, mert kiderül, hogy nem tehet róla, hogy nehezebben megy a matek.

A szakszolgálatnál részletes intelligenciavizsgálatra is van lehetőség, és abból kiderül, hogy mik a gyerek erősségei, gyengeségei, miből teljesít kimagaslóan. A szakember hozzáteszi, hogy a sajátos nevelési igényű gyerek diagnózisa után a szülőknek is támogatást kellene nyújtani szülői csoportokban. „Nálunk elindult erre egy kezdeményezés, a szülők megoszthatják egymással a tapasztalataikat, az érzéseiket, és egy ugyanilyen csoport jó lenne a pedagógusoknak is.”

A bántalmazás visszajöhet

Az iskolai bántalmazásra is visszatér a szakember, és elmondja, hogy a gyerek személyiségétől függ, mikor érzi magát áldozatnak. Van, akinél a tűrési küszöb alacsonyabb, van, akinél magasabb. De az nem mindegy, hogy időben és intenzitásban, milyen fokú a piszkálódás.  Akkor beszélhetünk zaklatásról vagy bullyingről, amikor valami folyamatos, és azzal a céllal történik, hogy a másik ne érezze magát komfortosan, rosszat akarnak neki. „Nagyon leegyszerűsítve ez már piszkálódás vagy zaklatás, és résen kell lenni mindenkinek, akinek erre bármilyen szinten rálátása van szülőként vagy pedagógusként.”

A bántalmazás főleg a fiúknál jelenik meg a dominancia rangsor miatt, mert meg kell küzdeniük a pozícióért, és ennek elérésére a gyerekek különféle eszközöket is bevetnek. Ennek tehát van egy természetes evolúciós pszichológiai háttere. A lényeg viszont az, hogy figyelni kell a gyerekre, és ha jelezi, hogy a társa piszkálódása már átlépte a tűrésküszöbét, akkor meg kell, hogy kapja a támogató, biztonságot adó választ. A zaklatónak pedig meg kell kapnia a jelzést, hogy ne tovább. A gyerekben tudatosítani kell, hogy ne mások bántásával vezesse le a feszültségét, és legyen figyelemmel másik érzéseire.

Szerencsés az a szülő, akinek a gyereke elmondja, ha valami rossz történik vele, de ha nem, akkor figyelni kell a jelzéseire, és kideríteni mi is történhetett vele, akár úgy is, hogy a pedagógust megkérdezzük. „És ugyanez a tanácsom a pedagógusoknak is, kérdezzék meg a gyerekeket.”

Egy kutatásban ugyanis megkérdezték mind a tanárokat, mind a tanulókat. A pedagógusokat arról faggatták, milyen arányban fedezik fel az iskolai bántalmazást, és milyen arányban kezelik. A pedagógusok azt gondolták, hogy nagyjából 75 százalékban, tehát az esetek háromnegyedében tudnak a bántalmazásról az osztályukban vagy a csoportjukban. Ezzel szemben a gyerekek azt mondták, hogy a pedagógus a zaklatások 25 százalékáról tud csak. A felmérésből az is kiderült, hogy a szemlélők 11 százaléka avatkozik csak be egy zaklatásba.

Kérjünk segítséget a konfliktus rendezéséhez!

És, hogyan lehet jóvátenni egy zaklatást? Olyan szakember segítségével, aki igyekszik rendezni a gyerekek és a szülők között is a konfliktust. „Fontos megértetni a zaklatóval, hogy mindegy milyen motiváció miatt zaklat, feszültséglevezetés, előrébb akar kerülni a szociális rangsorban, nagyobbnak, többnek akarja érezni magát a másik gyereknél, nem bánthatja a másikat. A fontos, hogy megértse, mit okozott a társának.”

Aki pedig elszenvedte a zaklatást, nála az ilyen beszélgetés jóvá teheti a bántást. Ez a kisebbeknél jól működik, a kamaszoknál viszont nem elég a szakemberrel közös megbeszélés. Náluk mindenképpen az iskolai csoporttal vagy osztállyal is fel kell dolgozni az esetet.

(Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológust, a Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálat vezetőjét Tibenszky Moni Lisa, újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője kérdezte a Facebook-oldalukon található videóban,)

Kiemelt kép: Tima Miroshnichenko fotója a Pexels oldaláról

A járvány kamaszokra gyakorolt hatásáról ebben a cikkünkben írtunk:

„Ha véget is ér a járvány, a lelki problémák nem biztos, hogy eltűnnek”