Fejből mondta a szövegét és sugárzott róla a kedvesség – 70 éves lenne Hajas Ilona

Ha megkérdezünk most egy 30-as éveiben járó felnőttet vagy a nálánál fiatalabbat, hogy tudja-e kik voltak a tévébemondók, nem biztos, hogy tud erre válaszolni. Pedig a hazai televíziózás hőskorában nagyon fontos szerepük volt. Híreket mondtak, az aznapi műsorokat ajánlották. Az adás kezdetén beköszöntek, a végén elköszöntek. Hajas Ilona az egyik legnépszerűbb tévébemondónő volt a ’70-es és a ’80-as években. A sikeres karrierjét korai halála törte ketté, mindössze 38 éves volt, amikor itt hagyott minket. A népszerű bemondónő idén január 21-én töltötte volna be a 70. életévét. Hajas Ilona alakjának felidézésében lánya, Vincze Vivien volt a segítségemre.

Minden adott volt ahhoz, hogy Hajas Ilona sikeres tévébemondó legyen a ’70-es, ’80-as években. Pedagógus szülők harmadik gyerekeként látta meg a napvilágot Celldömölkön 1951-ben, és szülei már nagyon korán megszerettették vele az irodalmat és a színjátszást. „A nagyszüleim hozták létre az irodalomi színpadot a faluban, és nagyon sokfelé vendégszerepeltek az országban is” – mondja erről az időszakról Vivien. A gimnáziumi évek után aztán egyenes út vezetett a pécsi egyetem tanárképzőjére, de a legnagyobb sikere, és a későbbi karrierjének is meghatározó momentuma volt, hogy Hajas Ilona megnyerte a Péchy Blanka színésznő által létrehozott Kazinczy-díjat 1973-ban.

Az egyetemi éveit egy évvel meghosszabbította Vivien születése miatt, de amikor megkapta a diplomáját, akkor a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójában kezdett el dolgozni a ’70-es években. Matúz Józsefné, a tévéhíradó főszerkesztője figyelt fel a riporteri tevékenységére és hívta, hogy jöjjön fel a budapesti központba, mert bővíteni szeretnék a bemondók létszámát a televízióban. Mindenki bíztatta, hogy kezdjen bele a bemondói karrierbe, mert beszédstílusa és megjelenése tökéletesen alkalmassá tette a feladatra. Anya és lánya tehát a fővárosba költözött, és elkezdődött Hajas Ilona több mint 10 évig tartó pályafutása.

Hajas Ilona a második generációs tévébemondók közé tartozott, a Takács Mária, Tamási Eszter és Varga József nevével fémjelzett csapat ekkor már évek óta dolgozott a médiánál. A régi és új bemondókkal együtt körülbelül tucatnyian tevékenykedtek a tévénél ebben az időszakban. „Ez egy nagyon szép, de igen szűk szakma volt, és magasak is voltak a követelmények.”

Ezeknek a követelményeknek Hajas Ilona mindenféle szempontból megfelelt, hiszen nagyon szépen beszélt és dekoratív volt, sokan a legszebb bemondónak tartották. „Önmagában a szépség és szép beszéd kevés lett volna ehhez a szakmához. Tehetség, kedvesség is kellett hozzá és szeretni kellett ezt a munkát, ami a tévé képernyője előtt ülőknek is át kellett, hogy menjen.”

Hajas Ilona kedves, szerethető személyisége sok rajongót szerzett neki. A bemondók gyakorlatilag a televízió előtt ülők családtagjainak számítottak, hiszen ők köszöntek be az otthonokba az egyetlen tévécsatorna adásának elején és ők köszöntek el az adás végén. Keretet adtak a műsorfolyamnak. A beköszönés után híreket olvastak fel, műsorokat konferáltak fel és későbbi műsorszámokat ajánlottak. „Nekik nem állt rendelkezésre súgógép. Saját maguk írták meg a szövegeiket, általában fejből mondták azt vagy csak nagyon ritkán néztek le a papírjukra. Nem is nagyon tehették a kamera miatt.”

Tehát nemcsak bemondóként kellett dolgozniuk, hanem szerkesztőként és újságíróként is. „Amikor anyu már nagyon rutinos volt, akkor csak szavakat, pár gondolatot írt fel a papírra, és a bejelentkezéskor fogalmazta meg a szöveget.”

A tévéképernyők világa csak egy része volt a bemondók munkájának. Nagyon sok fellépésre is hívták őket. Az Országos Rendező Iroda, ismertebb nevén az ORI szervezett rendezvényeket az ország számos pontján, és ezekre az alkalmakra bemondókat kértek fel konferansziénak. A szórakoztató eseményeken közösen léptek fel énekesekkel, táncosokkal és színészekkel, de divatbemutatókhoz is felkérték őket. „Anyukám rettentően sok ilyen fellépést vállalt, volt arra is példa, hogy verset is szavalt, amit nagyon szeretett.”

Aztán a sok munka, vagy valamilyen más ok miatt, egyik napról a másikra látásproblémája lett Hajas Ilonának. „Ijesztő volt, hogy hirtelen elment a látásra. De, amilyen gyorsan történt, olyan szélsebesen vissza is jött. Ebben egy bajai szemorvos volt nagy segítségére.” Most utólag talán a rengeteg munkára, a túlhajszoltságra vezethető vissza ez a hirtelen, rövid ideig tartó megvakulás.

Az utolsó fellépése az 1988-as szilveszteri adása volt, de tévébemondóként még dolgozott, amíg tudott. A betegség végül elhatalmasodott rajta, és 1989. április 25-én elhunyt.

A 40-es és a náluk idősebb generáció azonban még emlékszik rá. „Ha szóba került a neve, akkor 15-20 éve még nagyon sokan tudták, ki is ő. Aki viszont még most is emlékszik rá, az azt mondja, hogy nagyon szép volt és nagyon szépen beszélt. Kedvessége átjött a televízió képernyőjén, és ez sok nézőben megmaradt mind a mai napig.”

Fotók: Vincze Vivien

#szótkérek #emberi történet #hajas ilona