Modernizáció, infrastruktúra-fejlesztés, nagyberuházások – Mi akadályozza Budapest fejlődését? tették fel a kérdést március 19-én a Smart Budapest Fórum panelbeszélgetésében. Az előadók szerint ennek oka, hogy a város politikai csatatérré vált és a folyamathoz az is hozzátett, hogy a emelkedett a kiköltözők száma, valamint több, helyi érdek ütközik a beruházásoknál. Ugyanakkor rengeteg lehetősége van Budapestnek a fejlődésre. A főbb pontokat foglaltuk össze.

Ha Budapestet, mint egy gazdasági, oktatási, különösen felsőoktatási egységet nézzük, akkor valójában van egy növekedés. A Vitézy Dávid államtitkár, Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója és Illyés Márton, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány elnöke által fémjelzett beszélgetésből az is kiderült, hogy ez a növekedés nem Budapest közigazgatási határán belül jelenik meg, hanem az agglomerációban. Érdemes lenne tehát például minél több innovációt, kutatásfejlesztést behozni a városba a meglevő egyetemi tudásra alapozva. Ugyanakkor probléma, hogy Budapest terjeszkedése kizárólag az agglomerációban jelenik meg. Zöld domboldalakra családi házas övezetek épülnek, és az ingázók egyre növekvő autóforgalmat és légszennyezést generálnak a városban. Egymillió autó volt Budapesten és Pest megyében 2010-ben, most 1 millió 350 ezer van. A hibridmunka miatt kiköltözők hetente kétszer vagy háromszor beautóznak a városba. Ez a réteg is megterheli a főváros egyébként is szűkös infrastruktúráját.

A megoldást az jelentené, ha versenyképes lenne az agglomeráció közösségi közlekedése és minden létező adminisztratív eszközzel korlátoznák, hogy további zöld domboldalak épüljenek be. Budapesten pedig például a főváros aranytartalékának számító rozsdaövezetekben, ilyen többek között Rákosrendező, a ráckevei, soroksári, dunántúli területek, a Józsefvárosi pályaudvar, épüljenek megfizethető otthonok, lehetőleg bérlakások.

A Magyarországról való kivándorlás, illetve a már kivándoroltak Budapestre vagy az országba való visszacsábítása szempontjából is alapvető a jó lakáspolitika. Jelenleg a jövedelmek még nem nyugat-európaiak, de a lakhatás költségei már azok. Ahhoz, hogy erre legyen válasz, nagy számban megfizethető lakásokat kell építeni. Jó lenne, ha tízezer olyan szolgálati lakás jönne létre Budapesten, ami abban segít, hogy a hiányszakmában dolgozók, a tanárok, ápolók, szociális dolgozók lakhatását megoldják. Ez pedig adhat egy újabb lökést a gazdaságfejlesztésnek is.

A világon a városok állítják elő a világ GDP-jének 80 százalékát. Tehát nem csak a környezetszennyezésért, hanem a gazdaságért is a városok felelnek. Csak attól, hogy valaki nagyvárosba költözik, az élete során az éves bérprémiuma (alapbéren felüli plusz juttatások – a szerk.) 19 százalékkal növekszik. A városokban emelkedik a várható átlagélettartam, az iskolázottság. Alapvetően a városok biztosítják azt az életet, amelyre a legtöbben vágyunk. Ugyanakkor Budapesten belül csökken a népsűrűség, nagyon sokan költöznek a külső kerületekbe, egyre többen mennek külföldre. Ez azt mutatja, hogy a város elvesztette a vonzerejét, vagy nem megfizethető. Nagyon fontos kulcskérdés tehát, hogy Budapest magja hogyan tudja megőrizni a népességét.

Budapesten hiányzik a külső kerületek központja, és senki nem érzi, hogy ezzel törődnie kellene. Például a körúton túli Budapest fejlesztése arról is szól, hogy lehessen egy jó kávét venni a HÉV-állomásokon és a külső kerületi metróállomásoknál. Legyenek színvonalas kereskedelmi egységek az ottani közlekedési csomópontokban.

Budapesten az elmúlt bő ötven évben leszálló ágra kerültek a nagyberuházások, egyre kevésbé látunk ilyeneket. Ennek egyik oka, hogy a magyar közbeszerzési törvény és gyakorlat jellemzően magában rejti, hogy túlárazottakká váljanak a projektek, nem ösztönzi a versenyt, a kiíró nem nagyon tudja kontrollálni a beruházási folyamatot annak minden elemével, minőségi paramétereivel. A beruházásokhoz a forrásokat vagy az uniós pénzekből, vagy a kormányzati támogatásokból teremtik elő. Ezekért évekig lobbiznak, amikor sikerül, akkor megpróbálnak mindent belepakolni a projektekbe, hogy aztán utána évtizedekig ne történjen semmi. Például megvalósult a 4-es metró, és aztán sokáig nem fog újabb épülni Budapesten. Ennek következtében elűnik az ehhez szükséges tudás, megszűnik a kompetencia.

Budapesten azért állt le minden fejlesztés, mert az országos pártpolitika első számú csataterévé vált. „Jelenleg a mezőhegyesi ménesbirtokon nagyobb beruházásokat végeznek, mint Budapesten” – mondta Vitézy. A magyar politikát meghatározza a Budapest-vidék ellentéte is. Az országos politikában nagyon sok politikus gondolja úgy, hogy Budapestet nem szabad fejleszteni, mert így is vízfej, inkább a vidék lakosságmegtartó erejét kell növelni.

Nemcsak Magyarországon, hanem a világ legtöbb nyugat-európai országában alapvetően akadályozza a demokratikus kultúra a nagyberuházásokat. Ugyanakkor például Varsó lehagyott minket metróhálózat-fejlesztés terén, úgyhogy fele annyi se volt nekik 15 évvel ezelőtt. Meg kell nézni, hogy a hozzánk hasonló méretű jól működő európai nagyvárosok mintáját hogyan lehet meghonosítani. Ha a demokratikus Bécs is meg tudja ezeket lépni, akkor a fővárosnak is meg kell találnia azokat a modelleket, ahol empatikusan lehet kezelni a lokális ellenállások. Ugyanakkor azt is be kell építeni a politikai döntéshozatalba, hogy lehetnek olyan helyzetek, ahol a nagyobb közösség érdeke előrébb való, egy beruházásnak haladnia kell. Például a XV. kerületben, Rákospalota-Újpest vasútállomásnál végezhetnének vasútfejlesztést, de ezt a kerületi önkormányzat valótlan félelmekre alapozva akadályozza. Az egyik ilyen hivatalos indoklás, hogy a vonat leesik majd a megépülő felüljáróról a kiskertbe. A másik, hogy a vonalon tehervonatok járnak majd, miközben fel sem merült, hogy a veresegyházi vonalon ilyen szerelvények közlekednének.

Persze, van értelme foglalkozni a részvételiséggel, a fejlesztésekbe bevonni az érdekelteket, és meg lehet fordítani az érdekeket. Ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani, hogy mi a nagyobb közösség érdeke. Az is tény, hogy Budapest 23 kerülete különböző kompetenciákat kap, és eközben a főpolgármesternek jóval kevesebb kompetenciája van, mint a legtöbb hasonló nagyvárosban. Az agglomerációs önkormányzatok, a kerületek, a fővárosi önkormányzat és a központi kormányzat az, ahol folyamatosan destruktív érdekkonfliktusok alakulnak ki és akadályozzák az előrelépést. Járható út lehet, hogy meg kell teremteni a köztes fórumokat és döntéshozó testületeket, ahol ütközhetnek az érdekek. Viszont kulcskérdés, hogy ehhez a kompetenciák és források az adott testület kezébe kerüljenek.

Nemzetközi versenyképességről elhangzott: egy kutatás szerint, Budapest versenyképes a tömegközlekedés, a közbiztonság és a szórakozási lehetőségek terén. Ez utóbbi esetében akár még a nyugati városokkal, például Londonnal is.

Tehát nagyon sok tekintetben büszkék lehetünk Budapestre. Nemcsak az építészeti öröksége miatt, hanem például a közösségi közlekedés, vagy az általános biztonság miatt. A gazdaságfejlesztés terén rendelkezik lehetőségekkel a város, még úgy is, hogy a legnagyobb bevétele az iparűzési adó. A fővárosi politikát meghatározó kérdés, hogyan hozunk ide új munkahelyeket, új kutatás-fejlesztési, innovációs és egyetemi központokat, új befektetőket, új startupokat, akár külföldről is. Hogyan szállunk versenybe Tallinnal vagy Béccsel azokon a területeken, amik a legjobban fogják meghatározni a XXI. század fejlődését.

Kiemelt kép: Szótkérek