A letört, megrongált gipszkristályok nyomai még ma is láthatók a Sátorkőpusztai-barlangban. Vandálok puszítottak többek között 1967 januárjától február közepéig a lezárt és védetté nyilvánított Sátorkőpusztai- és Strázsa-barlangokban. Őket a hatóságok akkor el is kapták. Mint kiderült a büntetett előéletű esztergomi lakos, Ludányi József és három fiatalkorú társa hatszor tört be, és félelmetes pusztítást végeztek a föld alatti üregrendszer világviszonylatban is páratlan kristályképződményeiben. A barlangkutatók felszereléseit ellopták, illetve részben felgyújtották. A Legfelsőbb Bíróság hozta meg a végső ítéletet az ügyükben.
Az elkövetők büntetésének mértékéről a Legfelsőbb Bíróság hozott végleges határozatot a fellebbezés után. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottak pótolhatatlan veszteséget okoztak. Az ítéletnél azt is figyelembe vették, hogy a dorogi barlangkutatók hosszú ideje dolgoztak a barlangok feltárásán, és az önfeláldozó társadalmi munkában végzett kutatásaik eredményének egy része semmisült meg a vandálok miatt. Ezek alapján a bíróság két vádlottnál súlyosbította az Esztergomi Megyei Bíróság ítéletét. Ludányi Józsefet négy és fél évnyi szabadságvesztésre ítélték, egy fiatalkorúnak, T. I.-nek pedig öt hónapról egy évre emelték a felfüggesztett szabadságvesztését.
Az esztergomi megyei bíróság ugyanis elsőfokon Ludányit a társadalmi tulajdont károsító rongálásáért és lopással elkövetett tulajdon elleni bűntettért nyolchónap szabadságvesztésre ítélte, társaira pedig több hónapi, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést rótt ki. A fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság ezt változtatta meg, mivel a különleges kristályképződmények rombolását nem szabálysértésnek, hanem bűntettnek minősítette.
Források:
Képes Újság, 1968. május 11.
Népszabadság, 1969. január 10.
Veszprémi Napló, 1969. január 9.
#szótkérek #barlang #rongálás
