Gipszkristályok csillognak a barlang mélyén – csodás képződmények várnak csodálókra

Havas esőben gyalogolunk át a tankbeállókkal tarkított hajdani katonai gyakorlóterepen, hogy elérjük az Esztergom és Dorog határában levő Sátorkőpusztai-barlangot, ami a csodás gipszkristály-képződményeiről híres. A metsző szélben és esőben alig várjuk, hogy a barlang körülbelül 13 Celsius-fokos melegében az elgémberedett tagjaink kicsit kiengedjenek.

A fogadótérbe belépve szembetűnő, hogy minden tárgy arra utal, itt még mindig barlangászok dolgoznak. Időt és energiát nem kímélve munkálkodnak azon, hogy megtisztítsák a szépen csillogó vagy a természeti erők szeszélye folytán érdekes formába kövült gipszképződmények többszintes üregét. Ugyanis a barlang függőleges kiterjedése 50 méter, és ebből körülbelül 30 méter az, ami jelenleg látogatható. A szőlőfürtszerűen gömbformákkal tarkított üreget a földből feljövő meleg víz oldotta ilyen szépre az évmilliók alatt.

Ahhoz azonban, hogy lejussunk a legalsó nagy terembe, a csodák csarnokába, több létrán kell leereszkednünk, és néhány szűkebb sziklaüregen is át kell verekednünk magunkat. Éppen ezért érdemes olyan ruhát felvenni, amit nem sajnál az ember, ha koszos lesz, és olyan cipőt, ami nem csúszik a létrák fokán.

A fényesen csillogó rozsdamentes acéllétrákon való mászkálás felidézi bennem a gyerekkorom játszótéri élményeit, amikor a rakétára vagy a háromszög mászókára másztam azért, hogy utolérjem a barátaimat játék közben. Amikor ezt megemlítem kísérőnknek, Lieber Tamásnak, a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület vezetőjének, nevetve mondja, hogy jó hogy nekem nem jelent problémát. Viszont a mai gyerekeknek sokszor nehézséget okoz a szinte függőleges lajtorján való mászás. Nekik nem jutott ilyen játszótéri mászókás élmény, mint nekünk.

Mire leérünk a terembe, ki is melegszünk, de minden befektetett energia megérte, hiszen csodálatosan csillogó gipsz- aragonit- és kalcitkristályok fogadnak minket. A falon kúszó okker színű kristályos képződmény szemet kápráztatóan ragyog a fejlámpák fényében. A szobortorzóként meredő fél gipszoszlop fehérsége is egészen valószerűtlen. Bár a gipszkristályok, oszlopok és cseppkövek jó részét – sajnos – az idők folyamán elvitték, azért még így is marad nagyon sok szép látnivaló a kitisztított nagyteremben.

Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a látvány, ami most fogad minket, hosszú évek munkájának eredménye. A termet ugyanis vastagon borította az 1960-80-as évek kutatói által lerakott (deponált) bontási anyag. Ezt az egyesület barlangászai termelték ki, és hozták fel ikeás szatyrokban a felszínre, amikből mi is felhozzunk jó néhányat a barlangból kijövet. A munka pedig még koránt sem állt le, hiszen a barlang jó néhány üregét és szegletét borítja szennyeződés, amitől még meg kell tisztítani ezeket is.

A túra közben azt is megtudjuk, hogy a barlangot 1946-ban fedezték fel, de a mostani bejáratát csak 1962-ben robbantották ki. Benedek Endre, az egyesület névadója bányamérnök volt, az ő vezetésével 1958-59-ben alakult meg az első dorogi barlangászcsoport. Bandi bácsi gyerekei és az ő baráti körük, valamint a dorogi tájmúzeum tagjai alkották a keménymagot a csapatban.

A barlangászáshoz jó szolgálatot tett a dorogi bányával való remek kapcsolat, ugyanis onnan kaptak eszközöket az üreg kimélyítéséhez, és jöttek bányászok, akik a most fogadóteremnek is használt pihenőt kialakították.

A barlang híre messzire eljutott, többek között felfigyelt rá a Magyar Természetbarát Szövetség, majd a Földtani Intézet is. Az intézet két munkatársa, Jakucs László geológus és Venkovits István, az intézet igazgatóhelyettese hivatalos bejárást is tartott a csodálatos természeti képződményben. A kristálybarlang akkor lett igazán népszerű, amikor több újság, például az Élet és Tudomány hírt adott róla 1947-ben. A népszerűség azonban rombolást hozott magával, ugyanis az ’50-es évek elejéig a barlang 80 százalékosan lepusztult. A látogatók ugyanis vittek mindent, amit elértek.

Azért így is maradt elég látnivaló a Sátorkőpusztai-barlangban, amiért érdemes átszelni még a metsző hidegben is a pusztát. A gipszkristályok pedig türelmesen várnak az üregük mélyén, a kellemes 13 fokban arra, hogy eldicsekedhessenek csodás szépségükkel, amit a természet hozott létre több millió év alatt.

#szótkérek #zöldellő #barlang