A bányászatról felszínesen – instant túrakör Dorog környékén

Pár éve keresett meg Hartyán Csabi barátom azzal az ötletével, hogy létre kíván hozni egy, a Dorogi-medence bányászatához kapcsolódó tematikus, úgynevezett „instant” túraútvonalat, és szeretné, ha ehhez egyesületünk (Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület – BEBTE) szervezeti hátteret adna. Nem sokat gondolkodtunk a felvetésen, hiszen nemcsak az ötlet volt jó és újszerű, hanem az egész kezdeményezés üzenete, célja is nemes.

A bányászatra épült régió

A Bányászkör valójában természetjáró és természetvédő köntösbe bújtatott helytörténeti túrázást jelent a Dorogi kistérségben, vagyis a Dorogi-medencében és annak környezetében.

Hogy miért fontos ez? Azok, akik a ’70-es, ’80-as években születtek, még személyes élményeket szerezhettek arról, hogy mennyire átszőtte az itteniek életét a szénbányászat. Elég, ha csak az iskolai „jó szerencsét” köszönésre gondolunk. Iparunkat és persze településeink arculatát is a bányászat formálta olyanná, amilyennek megismertük. Még láthattunk csilléket tologató bányászokat, működő aknatornyokat, szénport, illetve brikettet szállító teherautókat. Láthattuk a működő homokvasutat, a Palatinus-tó partjára termelt, elszállításra váró homokdombokat. Mindez, amit mi kisgyerekként megéltünk, a bányászat adta számunkra.

Mai ésszel már jól tudjuk, hogy ez az ipar nem volt végtelenségig fenntartható, sem környezetbarát (tájsebek, szénporos utak, meddőhányók, füstölgő kémények) mégis múltunk és így kultúránk szerves részévé vált, amire még nagyon sokáig emlékeznünk kell.

Emlékeznünk kell a bányászok tragédiáktól sem mentes áldozatos munkájára, amelynek köszönhetően térségünk fejlődhetett, gyarapodhatott, és ami nélkül minden bizonnyal sokkal hátrébb tartanánk.

A mai fiatalok, tizen-, huszonévesek már csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerhetik meg, hogy mit is jelentett számukra a bányászmúlt. Mert, az szinte biztos, hogy itt mindenki rendelkezik ilyen felmenővel.

Természetjárás kicsit másképpen

A mai gyerekek már csak elbeszélésből ismerik, hogy sok-sok kilométernyi, többnyire egymással összefüggő bányaalagút-rendszer szövi át Dorogot és a környező településeket, amelyekhez számos akna, tárna, illetve ehhez kapcsolódó felszíni bányaüzem tartozott. Jóllehet az üzemeket napjainkra teljesen felszámolták, megszűntették vagy más funkciót kaptak, ez utóbbiak eredeti rendeltetése ma már leginkább csak az egykori bennfentesek számára ismert. Az aknákat jelző jellegzetes aknatornyokat is leszerelték (csak a dorogi Kálvária-hegyen maradt egy mutatóba, az eredeti rendeltetési helyétől kissé távolabb), helyüket ma már csak betonlapra emelt, jelentéktelennek tűnő emlékművek jelzik.

Ahogy ezeket az egyre kevésbé látogatott emlékhelyeket a legtöbb helyen benőtte a növényzet, úgy váltak egyre inkább megközelíthetetlenné, s ennek okán értelemszerűen sajnos feledésbe merültek. Szerencsére volt, aki gondolt egy merészet és egy felfutóban lévő hazai túramozgalom (instant túrák) adaptálásának ötlete fogant meg a fejében.

Hartyán Csabi az Országos Kéktúrán szerzett tapasztalata, helyismerete, a csavargások során edződött lelkesedése, kitartása alig pár hónap alatt tető alá hozta a projektet, ami tulajdonképpen a bányászati emlékhelyek felkeresésére helyezi a hangsúlyt. Mindezt a természetjárás eszközeivel teszi, annak kultúrájával, de a teljesítménytúrázás elszántságával vértezi fel, amelyhez pedig a XXI. századi informatikai és távközlési technika ad modern hátteret.

Az egyébként is bonyolult sokszereplős szervezési, egyeztetési munkákra a vírushelyzet is rányomta a bélyegét, de ez még inkább acélossá tette azt az elszántságot, amit rövid időn belüli gyakorlati megvalósítás követett.

Végül is 2020. szeptemberében élesedett az a rendszer, amelynek alapját a 32 kilométeres Hantken Miksa-, valamint az 55 kilométeres Schmidt Sándor-kör adja (jelenleg ezek az úgynevezett éremszerző útvonalak, névadóik a térség szénbányászatához köthető neves személyek), de ennél rövidebb, adott településekhez köthető útvonalak is választhatók, sőt szervezés alatt állnak újabb éremszerző útvonalak is.

Nem baj, ha túrázás közben mobilozol, sőt…

Az instant túraútvonal ismérve, hogy nem tartalmaz külön jelöléseket (legfeljebb egy-egy útbaigazító táblát), azokat meglévő jelzéseken (például országos kék), vagy települések belső útvonalán, erdészeti, vagy mezőgazdasági utakon vezetik. Végigjárni mobilapplikáció segítségével lehet. Az ellenőrző pontokat QR-kódok jelölik, amit bármelyik „okostelefonnal” be lehet (és kell) olvasni, valamint a túra regisztrációjakor kapott személyi azonosító kóddal érvényesíteni. A pontokon történő bejelentkezéseket egy erre a célra létrehozott internetes felület figyeli, követi, rangsorolja, miközben bőségesen ellát az adott helyre vonatkozó helytörténeti információkkal.

A túrát megtehetjük futva, gyalogolva és kerékpárral, ez utóbbi két módon választhatjuk a kirándulós és teljesítménytúra opciót. A futós, valamint a teljesítménytúrázós változatnál megadott szintidőket kell teljesíteni (az informatikai háttér ezt is figyeli), míg a kirándulós változatnál nincs szintidő, az egyes pontos teljesítése felaprózható, akár hetekig is elhúzható. Ez utóbbi esetében a túra kiindulópontja a Reimann Miniverzum (itt van az első állomás, míg a végállomást a „Tömedékakna” városrészben található Miklós-akna jelenti.

Bányászkör = településmarketing?

Egy-egy kisebb szakaszt barátaimmal még az útvonaltervezés fázisában bejárhattunk már, az első komolyabb megmérettetésre – a 32 kilométeres Hantken-körre – szeptember végéig kellett várnunk. A kellemes időben tett túra Dorog – Csolnok – Tokod – Csolnok – Dorog körön halad olyan kilátópontokat érintve, amelyekről, még ha részletekben is, de összességében az egész szénmedencére rálátásunk adódik.

Az őszi túrát néhány hónappal később újabb követte – legutóbb január 17-én –, ezúttal havas, jeges viszonyok között vágtunk neki a távnak. S bár hiányzott az őszi színek látványa, a havas táj képe mindenért kárpótolt.

Öröm volt látni, hogy a hideg idő ellenére – a túra napján a koraesti órákra már mínusz 10 Celsius-fokot mutatott a hőmérő – többen is nekivágtak a távnak, de összességében, fél év távlatában is szépen emelkedik a résztvevői létszám (az ország minden részéről érkeznek túrázók), jelenleg úgy 200 környékén jár már a regisztrált, és így éremszerző teljesítők száma.

Végezetül ne menjünk el a speciális túramozgalom elképzelt régiófejlesztő hatása mellett. Bár konkrét eredményekről még korai beszélnünk – ezt majd néhány év távlatából lesz érdemes vizsgálni – egy biztos, ha a felfutás üteme az elmúlt fél év tempójában folytatódik, már önmagában ez a tény is helyzetbe hozhatja Dorogot és környezetét. Mindennek nemcsak gazdasági hatása lehet (vendéglátóegységek, szálláshelyek magasabb kihasználtsága), de a természet megóvása is nagyobb hangsúlyt kaphat; a gyakrabban járt útvonalakon megszűnhet az illegális hulladék elhelyezése vagy az egyéb természetkárosító tevékenység, és az önkormányzatoknak még inkább érdekük lesz rendben tartani és ellenőrizni környezetük állapotát, hiszen annak messze földön híre mehet.

Bányászkör! Kalandra fel, regisztráljatok, induljatok!

Minderről részletesen itt olvasható: www.banyaszkor.hu

#szótkérek #túra #zöldellő