A kalapos király, II. József 1785. augusztus 22-én adta ki azt a rendeletet, amely megszüntette az örökös jobbágyság intézményét. Eltörőlte a jobbágy elnevezést, a parasztok ezután szabadon, földesuruk engedélye nélkül tanulhattak, költözhettek, házasodhattak és rendelkezhettek ingó javaik felett, valamint törvényes ok nélkül nem foszthattak meg telküktől – írja az Országos Levéltár.
A rendelet kiadását megelőzte az 1784. évi Horea és Cloşca vezette erdélyi román parasztfelkelés, de a királyt utazásainak tapasztalatai is megerősítették abban, hogy a jobbágyok körülményein javítani kell.
Forrás: Országos Levéltár
II. Józsefnek ez az egyik rendelete a három közül, amit nem vont vissza.
A rendeletekkel történő kormányzás II. József, a „kalapos király” nevéhez kötik, de valójában már Mária Terézia is rendeletek útján, nem pedig országgyűléseken elfogadott törvényekkel uralkodott a Magyar Királyságban az 1764/1765. évi országgyűlést követően.
A király az országainak és tartományainak jólétét a rendeleti kormányzással akarta elérni, Magyarország törvényeit, szokásjogait is figyelmen kívül hagyta.
Jóllehet II. József 1790-ben kénytelen volt reformintézkedéseinek nagy részét visszavonni, a jobbágyrendelet és a szabad vallásgyakorlatot biztosító türelmi rendelete azonban érvényben maradt.
Az 1767-es Urbárium hosszú időre az úrbéri viszonyok alapja maradt, a francia forradalom kitörése után a központi hatalom már óvakodott minden újítástól. A jobbágyság intézményét végül az 1848-as április törvények törölték el – írja Múlt-Kor.
