Több mint kétszáz gyerek holttestére bukkantak Kanadában egy őslakosok számára létrehozott egykori katolikus bentlakásos iskola területén. A Kamloops kisváros mellett több mint száz éve megnyitott intézmény célja az volt, hogy az őslakosok gyermekeit kényszerrel beillesszék az európai bevándorlók társadalmába. Ildiko Nova Kanadában él már több évtizede és művészként, szociális gondozóként is segíti az őslakosok mindennapjait, így rálátása van a bennszülötteket ért sérelmekre. Az eset kapcsán arról is ír cikkében, hogy milyen történeti háttere van a bennszülöttek és a fehér gyarmatosítók között kialakult feszültségnek, ami mind a mai napig rányomja bélyegét a kanadai társadalomra, és milyen megoldásokat találnak az őslakosok a jogaik érvényesítésére.

A kétszáztizenöt gyermek földi maradványaira hanglokátor segítségével bukkantak a kanadai kisváros közelében levő, és már 1969-ben bezárt intézményben. Az indián közösségnek volt tudomása az intézet falai között történtekről, de ezt most igazolni is tudták. Úgy vélik, hogy az eltűnt gyerekek halálát semmilyen módon sem dokumentálták. Az őslakos közösség bejelentette, hogy a történtek feltárására igazságügyi orvosszakértőkkel és a helyi múzeumokkal szorosan együtt fognak működni. Az előzetes vizsgálati jelentést júniusban várják.

A telhetetlen haszonvágyó fehér gyarmatosítás áll az ügy háttérben. Az első európaiakat jó szívvel fogadták a bennszülöttek, segítettek nekik, hogy ezt a szokatlan klímát túléljék. Kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Aztán a beérkezők növekvő számával az európai kontinensen uralkodók (Anglia, Franciaország) elkezdték a saját törvényeiket meghonosítani ezen a földrészen. Például a Territorium Nullius törvény kimondta, hogy bármely lakatlan terület a hódítók fennhatóságába kerül át.

Ezek nyomán megromlott a békés egymás mellett élés, sőt az őslakosokra, mint nem kívánt emberekre tekintettek. Himlővel fertőzött takarókat osztottak nekik, a tömegjárvány megnyirbálta az bennszülöttek számát. Hogy ellehetetlenítsék az életüket, kiirtották a bölényeket, amelyek az élelem és sok más létfontosságú tápanyag forrása volt az őslakosoknak. A keresztény hittérítés is megjelent, vele együtt a szándék a bennszülött kultúra eltörlésére. Ezért vették el a gyerekeket a családjaiktól és zárták őket intézetbe. „Kiirtani belőlük az indiánt” – mondták. Ez kapcsolódik a fent leírt esethez is. Természetesen a jogtalanságot tovább lehetne sorolni, ez csupán néhány történet.

A feljebb leírtak következményeként, a bizalom természetesen megrendült, és ez tart mind a mai napig is. „Soha ne közelíts egy bennszülötthöz azzal, hogy majd segítesz” – tanultuk a főiskola emberi jogi kurzusán. Látták ugyanis, hogy az úgynevezett segítség hova vezet. „Próbáljunk meg együtt, egymás mellett munkálkodni” – ez a helyes megközelítés.

A megélhetésükhöz azonban el kell hagyniuk a rezervátumokat, és a városba költözéssel egy újabb kulturális sokk következik a számukra. Szembesülnek a megfizethetetlenül magas lakbérekkel, azzal, hogy a kívánt munkakör betöltéséhez hiányzik az iskolázottságuk, és ezt tetézi a családtól való elszakadás fájdalma. A bentlakásos iskola túlélői sokszor nem tudták megtanulni a szülővé válást, és ezzel többgenrációs traumát adtak át az új nemzedékeknek.

Ahhoz, hogy a nekik megérdemelt helyet elismerje a többségi társadalom, ahhoz be kellene ismerni a múlt bűneit, igazságosan újraosztani a természeti kincseket és a Föld javainak hasznát. Törölni a sztereotip ostobaságot és idegengyűlöletet. Erre, sajnos még ma sincs elegendő szándék.

Sokan mondják, engedd el a múltat. Ezzel az a baj, hogy ez az igazságtalan helyzet igazából sosem ért véget. A mai napig számos bennszülött nő esik szexuális vagy egyéb bántalmazás áldozatául, a rendőrség hasonló atrocitásokat engedhet meg velük szemben, mint amit például az USA-ban tapasztalható a feketékkel. A politikusok haszonleső hozzáállása aztán további arroganciának ad nyílt terepet, ezért is tapasztalható társadalmi szinten ilyen rossz bánásmód velük szemben.

Az is tény, hogy számos olyan jogszabályt hoztak, ami megpróbálja gyengíteni a lehetőségeiket. Gondok vannak a területhez való jogok értelmezésében. A rendőrség elnéző az ellenük elkövetett bűntények nyomozásakor. A törvénykezés viszont annál durvább ítéleteket hoz ellenük. „A legjobb indián az, aki a börtönben ül” – mondta egy bennszülött barátom keserűen. Emberi tartásuknak és harcos ellenállóképességüknek köszönhető mindaz, amit sikerül kiharcolniuk. Még a művészetükért is meg kell küzdeniük, voltak, akik nem bennszülöttként akartak alkotni és érvényesülni, és szembe találták magukat a kultúra kisajátításával. Ezt a jogtalanságot a közösségek hangos ellenállással azonban mindig leküzdik.

Szerencsére sokan vannak a felnövekvő nemzedékek között, akik elvégzik az egyetemeket, és az ezzel járó előnyöket a közösségük javára fordítják, és felvállalják a küzdelmeket. Sok pozitív lépés is történt, például megalakították az Igazság és Békéltető Bizottságot 2015-ben, amelynek célkitűzése, ha megismerjék az emberek egymás kultúráját, mert akkor le tudják győzni a felszínes sztereotípiákat. Orvosi intézetekben, felsőbb oktatási intézményekben, börtönökben elérhetőek bennszülött konzultációs munkatársak, hogy segítsék az eligazodást ezeken a helyeken. Ezenkívül a Gladue-jelentés egyfajta előzetes büntetés-végrehajtási és óvadék-meghallgatási jelentés, amelyet egy kanadai bíróság kérhet, amikor fontolóra veszi az őslakos háttérrel rendelkező elkövető büntetését a Btk. 718.2. szakasza alapján. Sok mozgalom indult, az Idle No More (tétlenség nincs többé), Reclaim Your Power (követeld vissza az erődet) MMIWG (eltűnt és meggyilkolt nők es lányok ügyeinek elismerése) Land Back (vissza a földet) a jogérvényesítésre.

Mivel gyakran a művészeteken keresztül lehet a viszonylag békésen eredményeket elérni, igy a bennszülött munkák a reneszánszukat élik, Kent Monkman munkáit meg New Yorkban is bemutattak. Gyönyörű festmények születnek épületnyi méretekben, és a közelmúltban megnyílt Winnipegben a világ legnagyobb Inuit művészeti kollekciója. (WAG).

Ha az aktuális adatokat nézzük, akkor Kanada lakosságának körülbelül 5 százaléka bennszülött, és egyben a leggyorsabban növekvő népcsoport is. Kanadában a fehér többséghez képest mindenki kisebbség, meg akkor is, ha ez az adatokban nem is mutatkozik meg, viszont politikai téren nagyon is észlelhető.

Kiemelt kép: Ildiko Nova