Már több mint száz éve áll egy különleges épület a XV. kerület és Újpest határán, a vasúti sínek mellett. A háromszintes szürke torony régmúlt időkre emlékezik, kábelbódénak építették akkoriban, amikor a táviratok és a vezetékes telefonok jelentették az információátadás leggyorsabb módját.
Sáfár József ipartörténeti kutató fő érdeklődési köre a távírászat és a magyarországi távíróhálózat. Elmondta, hogy régóta figyelemmel kíséri a Harsányi Kálmán utca elején, állami területen álló kábelbódé sorsát, mert ebben a formájában ez az egy ilyen épület található ma Magyarországon. A háromszintes építmény belül járható volt, a szerelő a második emeleten mehetett ki a fémpárkányra, és ott tudta a porcelánfoglalatokból kijövő légvezetékeket javítani.
Az épület története az első magyar vasútvonal mentén haladó távíróvezetékkel kapcsolatos, a kevéssé ismert „marcheggi bódé” elnevezést a korabeli osztrák-magyar Marchegg nevű határállomásról kapta, ugyanis erre ment a határról érkező vasútvonal. A bódét a XX. század első évtizedében építették, mivel a póznákra szerelt távíróvezetékek miatt nem volt hely a távközlés és a vasút működéséhez szükséges villamos vezetékeknek. A Budapest belvárosa és az akkori városhatár között a föld feletti távíróvezetékeket aztán föld alatti kábelre cserélték. Az ’50-es években végleg funkcióját vesztette az épület, mely túlélte, hogy a ’80-as években csövesek költöztek be.
Ma még „állékony” állapotban van, ahogy Sáfár József mondta, de már látszik rajta beázás és egy-egy repedés is. „Ipari emléket más célra használni istenkáromlás a szakemberek és városvédők szerint is, és ezt a kis alapterület miatt nem is lehetne” – mondta a kutató. Sáfár József továbbra is küzd az épület megmentéséért, de örülne, ha segítenének akár civilek, akár helyi szervezetek, hogy ez az egyedülálló kábelbódé az utókor számára is megmaradjon.
Az eredeti cikk az Életképek 2018. márciusi számában jelent meg.
