Különböző vélemények láttak napvilágot arról a kijelentésről, hogy a propagandistákra, akik valótlanságokat állítanak, más ember méltóságát, becsületét sértik, a Büntető törvénykönyv (Btk.) szigorával kellene lesújtani, és egy perben a bíróság akár időlegesen is eltilthatná őket a foglalkozásuktól. De vajon tényleg helye van ennek a Btk.-ban? Lehet visszamenőleg ítélkezni? Erről is beszélt többek között dr. Polyák Gábor médiajogász, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék oktatója a vele készült interjúban.
Mit gondolsz a Momentum elnöke, Fekete-Győr András által javasolt Büntető törvénykönyv szigorításról, ami a propagandisták büntethetőségét célozná?
Veszélyes vizek ezek. A saját hitelességüket áshatják alá hosszú távon azok, akik visszamenőleg akarnak kiszabni büntetési tételeket. Mert ebben az esetben erről van szó. Amit ezek a propagandisták most csinálnak, arról senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy civilizált társadalomban rendben van, pláne nem egy demokráciában. Ettől függetlenül, amilyen munkát most végeznek, az teljesen jogszerű, ezért utólag őket nem lehet büntethetővé tenni. Az ilyenfajta felelősségre vonás a saját szavazóbázis és az Európai Unió haragját is kiváltaná. Ráadásul ennek nagyon kicsi a politikai hozadéka, ahhoz képest, hogy mekkora kockázat rejlik benne.
Ha megtisztul a médiapiac, akkor azok, akik most propagandistaként tolják a kormányzat szekerét, ki fognak hullani az újságírók közül, mert ezekkel az emberekkel nem lehet újságírást csinálni.
Amkor propagandáról beszélünk, sokaknak a közszolgálati média ugrik be.
A mai konstrukcióban biztos nem maradhat az egész MTVA, mert fenntarthatatlan, a közszolgálati média szerkesztői és finanszírozási-pénzügyi működése átláthatatlan. Sokkal egyszerűbb struktúrát kellene létrehozni, és ebben pedig a propagandát működtetőket már nem lehetne alkalmazni.
Ehhez viszont nem kell büntetőjog, elég tőlük elköszönni.
Azonban kétharmados többség nélkül a parlamentben nehéz ezt keresztülvinni jelenleg. De ha már jogalkotási úton akar ehhez valaki hozzányúlni, akkor erre az egyik lehetősége, hogy olyan munkajogi szabályokat alkosson, amik összeférhetetlenséget határoznak meg, például jogsértés esetén nem lehet valaki vezető pozícióban, azonnal távoznia kell.
A törvény szerint 60 milliárd forintot kell kapnia a közszolgálati médiának a működésére, jelenleg több mint 110 milliárdot juttatnak neki, és ehhez jönnek hozzá még az állami reklámbevételek. Ezt a pénzcsapot el kellene zárni, és csak annyit átengedni rajta, amennyit a törvény meghatároz. Egyszerűen ki kell mondani, hogy most az állam évekig nem költ a médiapiacon egy fillért sem. Fontos üzeneteket, például katasztrófahelyzetet ingyen is bejelenthetné, ennek semmi akadályát nem látom. De egyébként az államnak nincs helye a reklámpiacon.
Az állami reklámköltések eltűnésével nagyon hamar kitisztulna a médiarendszer. Azok a médiák is gyorsan eltűnnének, amik most elsősorban az állami reklámköltésből élnek.
Az is megoldás, hogy néhány millió forintból egy alternatív médiafigyelő-szolgálatot hozzanak létre, ami pénzügyileg, módszertani szempontból és az eredmények tekintetében is átlátható. Ennek az lenne a dolga, hogy éjjel-nappal monitorozza a közszolgálati média kiegyensúlyozottságát. Amint pedig szabálytalanságot tapasztal, akkor elárasztja beadványokkal a médiahatóságot.
Ebből világosan, dokumentáltan látszani fog, hogy milyen visszaélések történtek, és a döntésekből az is kiderül, hogy mennyire nem független a hatóság. Ki kell próbálni a mostani rendszer terhelhetőségét. Arról pedig szakmai vita döntsön, hogy ez a szervezet jól vagy rosszul monitorozza a médiát, és ne politikai diskurzus keretében dőljön el.
Jelen pillanatban nagyon kevés jogsértést dokumentálnak, pedig sokkal több a visszaélés, mint gondolnánk.
A közpénzből fenntartott helyi médiák is sok esetben propagandacélokat szolgálnak. Ennek a visszaszorítására, a kiegyensúlyozott tájékoztatás fenntartására javasoltad egy helyi médiákkal foglalkozó konferencián a médiaetikai kódex megalkotását és egy szerkesztőségi bizottság felállítását. Tudsz arról, hogy valamelyik önkormányzat létrehozta ezeket?
Nem, nem tudok erről. Bár Pécsett, ahol élek, egészen más minőségben működik az önkormányzat által fenntartott lap, mint általában a helyi médiumok. De ez is a véletlen műve, hogy szakember került a főszerkesztői pozícióba, aki meg akarja őrizni a saját hitelességét, és nem akar a helyi politika kiszolgálójává válni.
Ezek a médiumok abban az értelemben valóban közszolgálati médiumok, hogy közpénzt költenek, és mindenkihez kellene, hogy szóljanak, nem pedig a mindenkori polgármester rajongótáborának kellene üzenniük.
Erre az lenne a megoldás, hogy az egész közpénzből fenntartott helyi médiát piaci modell alapján kellene finanszírozni. Nyílt pályázatokon juthatnának működési támogatáshoz. Átláthatóvá kell tenni a finanszírozásukat, és meghatározni számukra a közszolgálati feladatokat. Nem lehet a véletlenre bízni, hogy sikerül-e egy szakmailag hiteles és megbízható főszerkesztőt kifogni vagy sem, muszáj intézményi garanciákkal gondoskodni erről.
Ahhoz, hogy valóban helyi közszolgálatot lássanak el, olyan felügyeleti intézményt kellene létrehozni, ami nem a mindenkori többség érdekeit képviseli, hanem megjelenik benne a kisebbség is. Szívfájdalmam, hogy az ellenzéki önkormányzatok közül még csak kísérletet sem tett arra egyik sem, hogy létrehozza ezeket. Annyi a pozitívum, hogy legalább a főszerkesztői pozíció betöltése nyilvános pályázattal dőlt el néhányuk esetében.
Egyébként pedig nem érzem azt, hogy bármilyen média ma az ellenzék kezében jobb helyen lenne, mint a kormányzatéban.
Kiemelt kép forrása: dr. Polyák Gábor
