A főváros első kísérleti trolibuszjárata 1933. december 16-án indult el Óbudán. A korszak technikai újításaként vezették be.

A BKV az egykori Óbudai remíznél, a jelenlegi Bécsi út/Vörösvári úti villamos-végállomáson tartott megemlékezést, melyen megkoszorúzták az első trolibuszjárat emléktábláját. Az emlékmenet aztán bejárta az egykori óbudai trolibusz vonalát, a Bécsi úti végállomás és az óbudai autóbuszgarázs között.

Az első budapesti trolibuszjárat a Vörösvári út és az Óbudai temető között közlekedett 7-es számmal, később ezt T-re módosították. A felsővezetéket a BESZKÁRT, a budapesti közlekedési vállalat építette ki. A három, egyenként 55 ember szállítására alkalmas járműből kettőt a Ganz gyár készített angol licenc alapján, egyet Brown-Boveri berendezéssel a MÁVAG. A Boveri-trolin működött elsőként sűrített levegő mozgatta önműködő ajtó. A Ganz-trolik ajtói kézzel működtek. A vonal Budapest ostroma alatt elpusztult és nem is építették újjá. A járművek tanulókocsik lettek, majd 1953-55 közt újra forgalomba álltak.

A második világháború utáni első troli vonalat 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján helyezték üzembe. A járat a 10-es villamos helyén járt a Nagymező és a Király utcában. (Innen a trolivonalak immár hagyományos, 70-nel kezdődő számozása.) Ettől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcák elavult villamosvonalait trolik váltották fel. Elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben. Az első vonalon szovjet gyártmányú, MTB-82-es típusú járművek közlekedtek, melyekből 1953-ig összesen 53 darab érkezett.

A budapesti trolibuszok száma évről évre gyarapodott. 1951-ben indult a 71-es (2001-ben megszűnt), 1952-ben a 72-es és 73-as, 1953-ban a 74-es, 1954-ben a 75-ös, 1955-ben a 76-os és a 77-es, 1956-ban a 78-as, 1957-ben a 79-es járat. A hetvenes számkört 1979-ben lépték át.

A magyar troligyártás az ötvenes évek elején kezdődött az autóbuszokra szakosodott Ikarusz gyárban. 1953-tól már a teljes jármű magyar gyártmányú volt. 1958 után felszállni csak a hátsó ajtón, leszállni az első ajtón lehetett, és közben el kellett haladni az ülőkalauz előtt.

A zsúfoltság csökkentése érdekében 1960-tól bevezették a pótkocsit, de ez nehézkesnek és balesetveszélyesnek bizonyult, ezért 1961-től inkább csuklós trolibuszokat építettek. 1968-ban – még az olcsó olaj és benzin idején – határozatot hoztak a trolibuszhálózat leépítéséről, és a tervek szerint 1980-ra szűnt volna meg Budapesten. Az olajválság és a zajvédelmi és levegőtisztasági szempontok végül keresztbe tettek ennek a tervnek.

Budapesten kívül troli még Debrecenben és Szegeden is közlekedik – írja a Múlt-Kor.

 

Kiemelt kép: Fortepan / Farnadi Zsolt, Az első budapesti trolibusz 1933-ban.

Címlapkép: Fortepan / Lissák Tivadar 1934.