Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy munkakeresési self-made man tanácsadó blogbejegyzésén fogok napokig agyalni. Az írásában többek között arra próbálja terelni az olvasót a HR-szakember, hogy az állásinterjún válaszoljon mindig őszintén a kérdésekre. Az őszintétlenséget ugyanis azonnal kiszúrja a leendő munkaadó. Persze csomagoljuk be a mondanivalónkat, ne dobjuk oda, mint egy véres húscafatot. Példaként hozta fel, hogy ha arra kérdeznek rá, miért jöttünk el az előző munkahelyünkről, és az lenne a válaszunk, mert a főnökünk ordibált velünk, akkor ne tegyünk ki mindent az asztalra, legyünk diplomatikusak. Nem is a tanácson kezdtem el gondolkodni, hanem a felmondás okáról, jelesül, hogy a „főnök ordibál”.
Ezen a ponton pattant el valami bennem. Már önmagában az kiakaszt, ha valaki arról mesél, hogy ordibálnak vele. Ha a munkahelyen ez rendszeres, akkor ezt úgy hívják, hogy zaklatás, azaz mobbing. Ez a fajta viselkedés pedig elfogadhatatlan. Az előző cikkekben írtam a mobbingról, mint jelenségről. Aztán arról, hogy ki lehet áldozat és ki lehet zaklató. És szó volt az általános önbizalomhiányról is, ami a magyarokat sújtja.
Okok a háttérben
A konfliktusokat gyakran pozícióféltés és rivalizálás, irigység generálja. Gyakori például, hogy fiatal vezetők lesznek a zaklatás célpontjai. Az idősebb és tapasztaltabb beosztottak nem ismerik el a képességeiket, vagy épp fordítva – megesik, hogy idősebb vezetők igyekeznek „bossing” eszközökkel megalapozni a tekintélyüket. „Kollégáink akár felettesünkkel együtt is kipécézhetnek minket, mert a többieknél lassabban végezzük a munkánkat, de az is vezethet zaklatáshoz, ha nem kapunk megfelelő betanítást és ebből kifolyólag nem tudjuk az elvárt teljesítményt nyújtani” – mondja Rigó Dominika pszichológus és coach.
Az újabb kutatásokból kiderül, hogy a mobbing elkövetőinél egyre gyakrabban figyelhető meg a nárcisztikus személyiségvonások túlsúlya. A felettesek zaklatásainak felében ez az ok áll a háttérben.
Gyakori konfliktusforrás a feladatok hatásköreinek átláthatatlansága, tisztázatlansága is.
Amikor elharapódznak az indulatok
Muszáj időben segítséget kérni, mert elszabadulhatnak az indulatok. Az áldozat nem mer konfrontálódni, vagy nem tud hatékonyan védekezni. „Sajnos sokszor a támadó olyan pozícióban van, esetleg olyan stílusban kommunikál, ami miatt a többi kolléga inkább passzív szemlélődő marad” – vázolja a szakember.
Az időben elhúzódó mobbing pedig az érintett önképét rombolja, lesz egy pont, amikor már egyáltalán nem tud kiállni magáért. Ekkor kell magasabb szintre emelni a problémát. Magyarországon ugyan létezi a 2003. évi CXXV. törvény, de ez az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szól, elsősorban a diszkriminációra vonatkozik. A munkahelyi konfliktusokat, valamint a szubjektív értékítéleten alapuló zaklatást nem szabályozza.
Mit tegyünk a mobbing ellen?
Első lépésben, ha megcsap minket a mobbing szele, akkor építsük vissza az önbizalmunkat. Olyan hobbit, szabadidős tevékenységet válasszunk, amiben sikeresnek érezzük magunkat.
Azt is érdemes tudni, hogy általában a vezető feltétel nélküli követői és a vezető is önértékelési problémákkal küzd. Mi másért akarna terrorizálni, mint azért, mert ettől erősebbnek érzi magát. Ha viszont a munkavállaló önbizalma megszilárdult, akkor átlátja a másik helyzetét is, nem dől be neki.
A határozott, magabiztos fellépés sokat segít, mert az üldözők megérzik a félénkségét, behódolást vagy a sértődékenységét és annál inkább üldözik áldozatukat.
Meg kell azt is tanulni, hogyan mondjunk nemet.
Fontos azonban, hogy viseljük el a kritikát, főleg ha jogos, és konstruktívan álljunk hozzá a megoldáshoz.
