Éppen 114 éve, 1909. január 14-én reggel következett be az ötvenöt emberéletet követelő bányaszerencsétlenség Ajkán, amit valószínűleg egy kanóc okozott. Ez volt a második legnagyobb ilyen jellegű baleset az országban. Siralomvölgy 1909 címmel nyílt kiállítással emlékezik a város a balesetre.
A Gyula-tárón és a főaknán kétszázötvenkilencen szálltak le 1909. január 14-én, a tragédia napján. A nyugalmazott bányamérnök, Horváth Károly a 114 évvel ezelőtti eseményekről azt is elmondta, hogy azon a reggelen a légaknába telepített szellőztetőgép ellenőrzését követően az aknában tűz keletkezett. A szellőztetőt leállították, és arra adtak utasítást, hogy az embereket hozzák fel a felszínre.
Aztán ismeretlen okok miatt a légáram megfordult, a füst a gyülekező bányászokra szállt. A menekítés rendben folyt egy ideig, de aztán a bányamécsek kialudtak, és mindenki menekülni akart. A nyolcszemélyes kasba tizenegyen szálltak be, így az beszorult a járatba. A lent rekedt 44 ember, valamint a kasban levők végül füstmérgezésben haltak meg.
A korabeli vizsgálatok nem törekedtek a tragédia okának pontos kivizsgálására, sem az esetleges felelősök megnevezésére. A témában később sok elemzés és írás született. Németh György, a bánya egykori vezérigazgatója néhány évvel ezelőtti előadásában elmondta, hogy mivel az ajkai bánya nem tartozott a sujtólégveszélyesek közé, ezért bányaméccsel világítottak.
Valószínűleg az történhetett, hogy amikor a műszak kezdetén a légaknába bevilágítottak, a légsebesség miatt egy kanócdarab lesodródott és tüzet okozott. A felhalmozott szénpor több tíz méteres lánggal égett.
A halottak közül huszonnégy a felsőcsingeri temetőben nyugszik, nyolc Bódén, a többiek pedig a falujukban. Az érintett családok elveszítették a kenyérkeresőt, férjét, édesapát, és el kellett hagyniuk a bánya által biztosított lakóhelyet.
Akiket bejelentettek, kaptak anyagi segítséget, de a bejelentés nélkül foglalkoztatottak családjának az sem járt.
Kiemelt kép: UVATERV, 1960, szénosztályozó
