Kígyóvonalban körbefonta az Uzsoki utcai kórház II. bejáratát a piros-fehér szalag. A kapunál csak a két kapaszkodó között feszítették ki, de rámpán már szépen cikcakkban haladt egészen az épület bejártáig.

Pont úgy, ahogy a nő agyában is villódzhatnak a gondolatok, amikor terhes, és tombolnak a hormonok. Egyszer magához tudná ölelni a világot, annyira örül annak, hogy egy élet növekszik benne, máskor a pokolba kíván mindent, ami a terhességével összefügg. Mert, már napok óta hány és alig tud enni, vagy mert fájnak a szervei, mivel nyomja a veséjét, a gyomrát a baba.

Vagy kétségek gyötrik, hogy megtartsa-e a gyermekét. Mert egyedül van és kevés a pénz még magára is, nemhogy kettőjükre. És tudja, hogy a gyerek mellett nem tud több bevételt előteremteni.

Vagy, mert túl fiatal a gyerekvállaláshoz és a baba felneveléséhez.

Vagy, mert hiába vannak ketten, nem keresnek eleget ahhoz, hogy még egy harmadikat is eltartsanak.

Vagy, mert nincsenek meg a lakhatás normális körülményei, ahol egy gyereket fel lehet nevelni. Vizes a szoba, rohad a fal, dohos minden az otthonnak nevezett lyukban.

Vagy, még ezer más oka van, ami miatt úgy dönt, hogy megszüli a babát, de nem tudja megtartani.

Azonban szégyelli a gyámhivatalban elmondani a nyomorát, és lemondani a gyerekéről. Mert fáj minden ilyen döntés, és inkább az utolsó pillanatig halasztja, mert nem akar szembesülni csak a legvégső ponton a tehetetlenségével. Hátha valami csoda történik…

Csoda pedig a babamentő inkubátor a kórházaknál. Nincsenek kérdések, szemrehányó tekintetek, procedúra, csak be lehet fektetni az újszülöttet a biztonságos berendezésbe. Ez titkos örökbeadásnak minősül.

Többek között az Uzsoki kórháznál van egy, amihez a felvezető rámpát kivitelezés miatt hónapokra lezártak. Mindenki láthatta a piros-fehér szalagot, aki arra járt és ment mammográfiára, a kórházban levő családtagjához látogatásra, vagy csak az épület előtt sétáltatta el a kutyáját.

De senkinek nem állt össze az agyában, hogy a lezárt kapun nem lehet bevinni a babát az inkubátorig. Vagy lehet, hogy összeállt, de nem tett semmit, nem kérdezte meg, hogy tart még a munka, ami miatt lezárták a bejáratot?

Pedig lehet, hogy lett volna benne baba, ha a mama eljut odáig. Mert a kivitelezést már régen befejezték.

Fotó: Förster Anita

Ez így volt hosszú ideig, mígnem egy olvasó küldött egy fotót a szalaggal lezárt kapuról. És ez a kép megnyitotta a bejáratot, ugyanis a kórház vezetése, amikor megtudta, hogy a babamentő inkubátor megközelíthetetlen, azonnal intézkedett és eltűntette a kordont. A szalag ugyanis csak véletlenül maradt ott.

A képnek kaput nyitó ereje volt.

Kiemelt kép: Förster Anita