A Pompejiből származó emberi maradványokat vizsgáló kutatók genetikai titkokat nyertek ki egy férfi és egy nő csontjaiból. Akkor haltak meg, amikor a római kori várost elnyelte a vulkáni hamu.
Ez az első „pompeji emberi genom”, amit ki tudtak nyerni. Az ősi DNS-t a megkeményedett hamuba burkolt testek őrizték meg. Az eredményeket a Scientific Reports című folyóiratban tették közzé.
A két embert először 1933-ban fedezték fel abban a házban, amelyet a pompeji régészek Casa del Fabbro, azaz a Mesterember házának neveztek el.
Az ebédlő sarkában kuporogtak, mintha éppen ebédeltek volna, amikor a kitört a vulkán – 79. augusztus 24-én. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a Vezúvból származó hatalmas hamufelhő kevesebb mint 20 perc alatt végezhetett a város lakóival.
A kutatók által vizsgált két áldozat – Dr. Serena Viva antropológus, a Salentói Egyetem munkatársa szerint – nem próbált menekülni. A BBC Radio 4 Inside Science című műsorában azt is elmondta, hogy „a válasz arra, hogy miért nem menekültek, az egészségi állapotukban keresendő”.
A csontjaikról készült új tanulmányban most fény derült erre a kérdésre.
A genetikai vizsgálat kimutatta, hogy a férfi csontváza tuberkulózist okozó baktériumok DNS-ét tartalmazta, ami arra utal, hogy a halála előtt már beteg volt. A koponyája tövében lévő csontdarab pedig elég ép DNS-t tartalmazott ahhoz, hogy a teljes genetikai kódját ki lehessen dolgozni.
Ez azt mutatta, hogy a férfi rokonságban volt más, a római császárkorban Itáliában élt emberekkel. Ugyanakkor a Szardínia szigetén élőknél gyakran előforduló géncsoporttal is rendelkezett, ami arra utal, hogy az egész Itáliai-félszigeten nagyfokú genetikai sokféleség lehetett abban az időben.
