Na gyerekek, figyeljetek, holnap kell kirakni a cuccokat a lomtalanításhoz, a mai napot arra szánjuk, hogy kipakoljuk a garázst, a műhelyt, a padlást és ha marad időnk, a pincét is. Most fejezze be mindenki a nyüglődést, igen, így van, ez uncsi, meg senki sem szeret rendet rakni, de ez egy remek alkalom, öt perc múlva koszolható ruhában találkozunk a garázsban. De nyikorog ez az ajtó. Ha valaki látja a WD40-et, dobja már ide, befújom kicsit. Mi az, hogy honnan kezdjük? Hát a bal sarokból és haladunk a messzi távolban levő fekete lyuk felé. Vicces az apátok, mi? Még jó, hogy ilyen szuper a humorom. Nézzük csak. Ez még nagyapátok Ladájának a gumija volt. Nem, az veszélyes hulladék, azt nem tehetjük ki, hagyd ott, majd elviszem a gumishoz leadni. Tudom, hogy már megígértem, de mindig kimegy a fejemből. Ez meg Laci gyerekheverőjének a faváza. Azt miért raktuk el? Tudom már Évikém, anyádék telkére akartunk belőle padot a tornácra. Úgy is megyünk két hét múlva, majd levisszük és összedobjuk fél óra alatt. Azokat a dobozokat ne piszkáld, azok mind kellenek. Hát a szürkében vannak a nyél nélküli csavarhúzók, a barnában meg a nyelek, amiből kiestek a szerszámok. Pár perc alatt meg lehetne javítani, ha lesz időm, nekiállok. Azokban a cuccokban még volt anyag, ki ne dobd. A rozsdát hamar le lehet szedni, ne kényeskedj. Ezek Gábor elsős tankönyvei, meg füzetei. Azok mehetnek. Vagy inkább mégse, jó lesz majd a szalonnázáskor gyújtósnak. Hihi, itt az ellenőrződ Gabikám, ezt elrakom a leendő unokáimnak. Ott van két hordó, azt még Béla bátyátok hozta egy vállalati selejtezésből. Remélem, hogy akkor nem az erőműben dolgozott. Á, azt inkább ne mozgassuk, jó kis vasanyag, majd leadom inkább a MÉH-be. Menjünk át inkább a műhelybe. Ezek a nagyapám összegyűjtött újságjai, mennyi Szabad Föld. Óvatosan, megrágták az egerek, tele is van bogyóval, fúj. Azokban a zsákokban vajon mi lehet? Évikém, hát ezt nem hittem volna, ez az érettségi öltönyöm! Te Gábor, nem lenne jó neked? Mit finnyáskodsz, úgyis divat a retró. Rám is majdnem jó, csak vállban szorít egy kicsit. Mi van a hasammal? Szóval nem? Dehogy dobjuk, príma anyag volt ez. Az nem rongyos, hanem kivágtam a bélést és ott volt a puskám. Abban a dobozban vajon mi lehet? Ne beszélj zöldeket, üres sörösdobozok? Nahát, ez Béla gyűjteménye, ott volt a panelben a konyhaszekrény tetején, ha a mutter dühös volt és becsapta az ajtót, leröpültek és pattogtak a konyhakövön. Inkább tedd vissza, majd felhívom és megkérdezem tőle. Az eszem megáll, végre megtaláltam a kedvenc ütvefúróm. Szóval most mindenki pihenhet egy kicsit, megyek és felfúrom az előszobában a karácsony előtt leszakad fogasokat, végre itt a gépem hozzá. Tulajdonképpen abba is hagyhatjuk, már nem sok maradt hátra, és biztos azok is kellenek. Ha kész vagyok a fúrással, sétálok egyet a környéken, igazi kincseket lehet találni, nem mindenki ilyen gondos és előrelátó, hogy elrakja a dolgait.