Augusztus 20-i ünnep alkalmával kollektív lufieregetésre buzdít az egyik pest megyei település önkormányzata! A Facebook-oldalon közzétett felhívásra rengetegen reagáltak, a kommentelők szinte egytől egyig az értelmetlen cselekedet ellen emelték fel a hangjukat. A sajnos nem egyedi jelenség, ami mellett mi sem szeretnénk szó nélkül elmenni.

Bár nyilvánvalóan nem szándékosan, de szemetelésre buzdítanak Sóskúton az önkormányzat augusztus 20-i rendezvénye kapcsán.

Közösségi lufieregetést szerveznek, amiről ma már köztudott, hogy a cigarettacsikkek felelőtlen szétdobálása után (vagy mellett) az egyik leggyilkosabb – emberi felelőtlenségről tanúbizonyságot tevő – környezeti károkozás.

Az internetet böngészve akarva akaratlanul szinte naponta belebotlunk egy-egy luftballon vagy annak zsinórja által megfojtott madarat, teknőst ábrázoló fotóba, vagy éppen egy felnyitott, gyomrában lufidarabot tartalmazó hal képe sokkol bennünket. Emellett számos Facebook-posztot, cikket, tanulmányt is találunk „léggömbös szemetelés” témában.

Ma már tényként kezelhető, hogy a nagyvárosnyi kiterjedésű óceáni hulladékszigetek egyik leggyakoribb összetevőjét a valaha tulajdonosaiknak boldog perceket (nem napokat, még csak nem is órákat!) okozó héliumos luftballonok szétszakadt darabjai, zsinórjai alkotják.

Az sem lehet titok, hogy a „születésnapi”, „ballagási”, „esküvői” és még ki tudja milyen jelzővel illetett léggömbök, amelyek egy-egy boldog eseményt hivatottak szimbolizálni, valójában egy-egy potenciális gyilkosság eszközei.

Számomra érthetetlen, hogy ezek az életünkben meghatározó események, miért egy néhány percig, de lehet, hogy csupán másodpercekig élvezhető dolgokkal tesszük „maradandóvá”.

A több száz vagy ezer kilométerre is elszálló lufi kártételeit nyilvánvalóan közvetlenül nem annak elreptetői szenvedik el, de közvetve ez is, mint minden globálisan okozott kár, rájuk is visszahathat, hiszen elég, ha csak az élővilág pusztulására, az elszennyezett folyóvizeinkre, tengerekre gondolunk.

Az elengedett luftballon az emberi gyarlóság egyik legjobb példája, hiszen egyértelműen azt sugallja; „nem érdekel, hogy másoknak ez problémát okoz, én jól érzem magam ettől, igaz, valójában hasznom nekem sincs belőle!”

Bár nincs különbség szemetelés és szemetelés között – mindegyik elítélendő -, a luftballonozás pontosan annak közösségi jellege miatt mégis más. Egy cigicsikk, sörös doboz vagy papír zsebkendő reflexszerű elhajítása egyszerű igénytelenség, sajnos sokaknak még mindig ösztönös mozdulat,

a léggömb elengedése viszont valamilyen eseményhez kötött, eltervezett „magasztos” cselekedet. Ez utóbbival még manapság is szokás dicsekedni, bár láthatóan ez egyre cikibb.

A lebomló léggömbök dilemmája

Egyre több gyártó hirdeti termékeit lebomlóként, ám ez valójában csak kozmetikázás. Jól tudjuk, hogy a laboratóriumi körülmények nem minden esetben egyeztethetőek össze a valósággal. Nem mindegy, hogy a természetben a fagyott környezetben, nedves talajon, forró aszfalton, sivatagban vagy éppen tengervízben megjelenő lufidarabkák mennyi idő alatt bomlanak le (órák, napok, évek alatt?), hiszen a földet érést követően már a percek is számítanak. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy mi lesz a „lebomlott” latexszel vagy műanyaggal, illetve magával a zsinórral. És az sem mellékes, hogy a lebomlás alatt valójában mit értünk; tényleges komposztálódást, vagy miriádnyi mikroműanyaggá töredezést? Ez utóbbi okozza ugyanis a legtöbb gondot a táplálékláncban. Mindenesetre beszédes az egyik „környezetbarát” lufikat gyártó cég interneten is fellelhető nyilatkozata, amely a következőképp szól:

„Másrészt a héliumos lufik az egyik legfontosabb kellékei a ballagásnak, esküvőknek, szülinapoknak és minden más eseménynek. Azonban ha elengedjük őket, valahol vissza fognak térni a földre és ott időbe telik mire lebomlanak. Ha valóban környezettudatosak szeretnénk lenni, a felhasználást is környezetbarát módon tegyük. Ne reptesse el, hanem az ünnepség után tovább tudja majd színesíti a termeket vagy a szobákat. Leengedés után pedig a megfelelő hulladékgyűjtőbe helyezve, vagy komposztálva valóban környezetbarát felhasználású lesz.”

A léggömbök szabadjára engedésének problematikája tehát az alábbi pontokban összegezhető:

  • az égbe küldött léggömb legfeljebb 2-3 percig okoz vizuális élményt, utána eltűnik a szemünk elől
  • az elengedett héliumos lufi útvonala és tartóssága kiszámíthatatlan (nem tudjuk előre, hogy hol fog földet érni, ez lehet az elengedés helyétől több ezer kilométerre is)
  • a leeső lufidarabkák és kötöző zsinórjaik potenciális gyilkosok nemcsak a vadon élő, de a háziállatok számára is (szabadban legelésző juhok, kecskék, tehenek, lovak is megehetik, bennük bélelzáródást okozhat)
  • a luftballon nem tűnik el maradéktalanul, hosszú idő alatt elporladó darabkái továbbra is jelen lesznek a természetben tovább gyarapítva bolygónk mikroműanyag-szennyezettségét.

Az emlék legyen maradandó

A közösségi lufieregetés számos, valóban hasznos dologgal kiváltható, ráadásul ezek némelyike élethosszig tartó emléket kínál. Több, követendő ötlettel találkozhattunk már a tablókészítéstől, az emlékfa-ültetésen át, valamilyen településszépítő, vagy például egy elhagyott sírhely rendbetételét célzó tevékenységig. A sor folytatható, mindennek csak a kreativitás hiánya szab határt.

Hiszünk abban, hogy a józan ész előbb-utóbb mindenkinél felülírja az értelmetlen, ugyanakkor cseppet sem ártalmatlan cselekedeteket, és a tudatlanság talaján meggyökeresedett attitűdöt a tanulással, tapasztalással szerzett tudás váltja fel ezen a téren is.  Fontos, hogy a környezetvédelem ne csak jól hangzó szlogen legyen, ne tűnjék csupán néhány „lökött” agyszüleményének, hanem ez legyen az alap.

A jövőnk múlik ezen.

Frissítés: 2021.08.17. 9.08

Az önkormányzat a cikk megjelenése után tette közzé a Facebook-oldalán az alábbi posztot, amiban leírják, hogy az augusztus 20-ai léggömbengedés elmarad.

Fotók: Lieber Tamás, a kiemelt kép Vilniusban készült 2015-ben.