CT-vizsgálatot végeztek az esztergomi bazilika időkapszuláján, amit még 1845-ben helyeztek el a kupola fakeresztjében. Azt ugyanis csak sejteni lehetett, hogy a rézhenger a templom építésével kapcsolatos dokumentumokat tartalmazza. A kupolát tavaly kezdték el felújítani és idén év elején kiemelték a kapszulát a keresztből. A henger kinyitása előtt a szakemberek meg akartak bizonyosodni arról, hogy pontosan mit tartalmaz, ezért az esztergomi Vaszary Kolos kórház segítségét kérték.

Az esztergomi kórházban elvégzett CT-vizsgálatból pontosan kiderült, hogy mit tartalmaz az időkapszula, és ezzel azt is fel tudták mérni a szakemberek, hogy mennyire sérült meg a henger a második világháború alatt kapott repesztalálattól. Azt, hogy a hengerben mi található, már sejteni lehetett a régebbi dokumentumokból. Azonban a repesz okozta benyomódás miatt tartottak attól, hogy a felnyitásakor megsérülhetnek a benne levő tárgyak, ezért kérték a kórház segítségét. „Azt néztük meg elsősorban, hogy pontosan mi van a kapszulában, illetve a tárgyak hogyan helyezkednek el” – mondja Lieber Tamás radiográfius, aki a CT-vizsgálatot végezte el a kapszulán a kórházban.

Törött üveg is volt benne

Tamás azt is hozzáteszi, hogy először röntgennel akarták megvizsgálni a henger tartalmát, de ezzel csak kétdimenziós felvétel készíthető, amin az egymás mögött elhelyezkedő tárgyak röntgenképe egymásra vetül. A hagyományos röntgenfelvételen nehézkes a leképezett tárgyak egymáshoz viszonyított helyzetének pontos megítélése.

Ezzel szemben a CT-berendezés háromdimenziós képet ad, a tárgyaknak – de az emberi szerveknek is – láthatóvá válik a szélessége, hosszúsága és a mélysége is. Ugyanakkor a 0,75 milliméteres „szeletvastagsággal” készített felvétel elég részletgazdag, az 1 milliméternél kisebb eltérések is jól detektálhatóak. Az úgynevezett spirál üzemmódban készült felvételeknek köszönhetően az adott, jelen esetben igen összetett tárgy rétegei (rézhenger, üvegbúra, papírtekercs) virtuálisan lefejthetők egymásról, és akár külön is vizsgálhatóak.

„A kapszuláról készült képen jól látszott például, hogy a rézhengerben levő üvegbúra, amibe a papírtekercset rakták bele, darabokra tört a repesztalálat miatt. Ezeket az üvegcserepeket akár meg is számolhattuk volna. Az elkészült háromdimenziós rekonstrukción az is jól kivehető volt, hogy mit tartalmaz valójában az időkapszula, esetünkben egy átkötözött papírtekercset, illetve az a henger melyik részén helyezkedik el. Ez utóbbi azért volt fontos, hogy a rézhenger felnyitását (ez csak roncsolással volt elvégezhető) kellő körültekintéssel végezhessék a muzeológusok.”

 

A CT-berendezést a megszokott orvosi/állatorvosi radiológiai képalkotás mellett egyéb tudományos kutatáshoz is használják. A gépet bevetették már többek között múmiák vizsgálatára is. Tamás korábbi munkahelyén egy Élet és Tudomány folyóiratban megjelent cikkhez készített ilyesfajta illusztrációt cseppkövekről, de egy megkövesedett dinoszaurusz-tojás is került már a vizsgálóasztalra.

Liszt Esztergomi miséje

A bazilikát 1822 és a 1869 között építették fel, és 1856. augusztus 31-én szentelték fel. Erre az alkalomra írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét. Az 1859-es felszenteléskor már augusztus 29-én esti 7 órakor megérkezett a zeneszerző az énekkarral együtt gőzhajón Esztergomba. Másnap, augusztus 30-án délelőtt 10 órakor tartották meg az Esztergomi mise főpróbáját a Bazilikában. A korabeli beszámolók szerint Liszt Ferenc a műremeke befejezését e szavakkal jelentette az illetékeseknek: „Az Esztergomi misét nem írtam, de imádkoztam azt. . .”

A felszentelés napján, augusztus 31-én a várost mintegy 30-35 ezer érdeklődő lepte el, akik közül 8 vagy 10 ezer hajón érkezett. Délelőtt 10 óra felé kezdett megtelni a templom. Először Liszt Ferenc vonult be a müvészcsapatával, majd a papság is megérkezett.

„Féltizenkét órakor ágyúzás figyelmeztet, hogy Ferenc József király megindul a főszékesegyházba. Diszfogatát hat gyönyörű deres-szürke röpíti. Kíséretében: Boul-Schauenstein gróf, Togenburg lovag és a hírhedt Bach miniszter… Az avató szentbeszédet Farkas Imre székesfehérvári püspök tartja….Végre háromnegyed kettő is volt már, mikor a szent mise megkezdődik, mellyel párhuzamban Liszt Ferenc ragyogtatja művészetét… A szertartás délután három órakor ért véget” – áll a korabeli krónikában.

Négy hercegprímás alatt épült fel

Az esztergomi főszékesegyház Rudnay Sándor, Kopácsy József, Scitovszky János és Simor János hercegprímások idején épült. A templomépítést 1822-ben Szent Adalbert napján kezdik, és Kühnel Pál bécsi építőművész tervei szerint Pákh János, majd Hild József mesterek vezetésével tiszta reneszánsz stílusban készül el. Nagy kupolájával a római Szent Péter-templom alakjára emlékeztet.

Nyolc korinthoszi oszlopon nyugvó főhomlokzatát Aradi Lippert József 1869-ben fejezte be, és ő vezette Simor hercegprímás parancsára 1885-86-ban a főtemplom belsejének dekorálását.

A templom a 66 méter magas várhegyen emelkedik. Az épület 107 méter hosszú, szélessége a középen 48 méter, a magassága a kupola keresztjéig 100 méter, és a főkereszt 6 méteres. Az óriási mű költségei a fölszentelés napjáig 2 051 527 forintra, azontúl a Simor-Album kimutatása szerint 978 067 írt összegre rúgnak, így tehát a bekerülése meghaladta a hárommillió forintot.

Források:

Pesti Hírlap 1929. augusztus 11.

Amerikai Magyar Népszava 1929. szeptember 12.

Új Ember 2003/59. évfolyam