Az autizmus világnapját április 2-án tartják. Olyan emberek világnapját, akik között találhatók érzékenyek, okosak, átlagosak, azonban egy közös jellemzőjük van, hogy az emberek zöme nem érti, hogyan látják a világot, gondolkodnak, éreznek, reagálnak helyzetekre. Az alábbiakban egy anyuka írja le, milyennek a mindennapok két autizmussal élő kislánnyal.
Hangos dudaszó szakítja meg a házak között visszaverődő tapsot. Mirci a füléhez kapja a kezét, behúzza a nyakát és még a szemét is becsukja.
– Anya, ez nagyon hangos volt! – mondja, és másodpercekkel később már fültokkal a fején nézelődik ki az ablakon, teljes nyugalomban.
Rántott hús van ebédre. A tányérra párolt rizs és kukorica kerül még, de nagyon óvatosan, egymástól biztos távolságra teszem őket. Müller Cecília igazán büszke lenne rám, ha ezt látná, a gyógyszertár előtt várakozó nyugdíjasok se képesek ilyen fegyelmezetten lemaradni egymástól. Nem véletlen a katonás rend, ha egy-egy falat után összeérnek az ételek, akkor hangos reklamálás következik, amíg újra szét nem választjuk őket.
– Anya, felvehetem a fürdőruhámat?
– Mindjárt, csak csinálok nektek strandot.
Szegény ember vízzel főz, akarom mondani, kádban strandol. Habos fürdő készül, előkerül a buborékfújó, valahol még talán vízipisztoly is akadna, ha nem lennék lusta megkeresni. Idén aligha jutunk el normális strandra, pedig 2 hónapja készül már az Elzás fürdőruhát felavatni.
– Nemnemnemnemnem! – morgolódik a kisebbik, majd valami ismeretlen nyelven kezd el magyarázni.
– Tinti, mi a baj, zavar a hab?
– Jaaaj, anya, hát pucír szeretne lenni.
És tényleg, amint lekerül a fürdőruha, boldogan kezd pacsálni. Igaza van, micsoda marhaság ruhában mártózni a kádban, sose szoktuk így csinálni.
– Ma este körömvágás!
– Jó, de a lábamon ne…
– De, a lábadon is kell, már nagyon hosszú.
– De nagyon fáj, ehehehehe…
– Mirci, még hozzád se értem.
– Ehehehehe, nagyon fáj!!!
– Mirci, még épp csak megfogtam a lábad. Nézd, itt az olló, látod? Megcsikizzük vele kicsit a lábujjad. Még egyszer, meg mégegyszer… nézd, már le is vágtuk a körmöd! Ugye, hogy nem fájt? Már csak 9, ha nem nyafogsz egyet se, kifestem a körmeidet rózsaszínre.
– A lábamon is?
– Igen, ha szeretnéd, a lábadon is.
– Anya, kérek fagyit!
– Tessék, itt van.
– Ez nem jó…. ehehehehe.
– Mi a baj?
– El van törve…
– Jó, tessék, itt egy másik.
– Nem jó, ez is el van törve.
– Nincs eltörve, csak megrepedt rajta a csoki.
– De nem jó, el van törve.
– Nézd, ez se nem törött, se nem repedt, jó lesz?
– Igen, hurrá! Köszi anya, nagyon jószívű vagy.
– Anya, a Tinti nem hagy.
– Mit csinál?
– Becsukja a szekrényt. Naaaaa, Tinti, menj már! Ki akarom venni a csini ruhám!
– Tinti, ne csukd még be a szekrényt, Mirci válogat a ruhák közt.
– Mirc, nem. (és becsukja)
– Anya, megint becsukja!!
– Tinti gyere onnan, majd becsukhatod, ha már végzett…
– Nem! (és becsukja újra… mert a szekrényajtót be kell csukni)
– Mirci, emlékszel, mit mondott anya a múltkor, hogy mi a te autizmusod?
– Nem.
– Például az, hogy nagyon hangosan hallasz minden hangot. Sokkal hangosabban, mint a többiek.
– És a duda nagyon hangos volt…
– Igen, például a dudát. De mivel nagyon jó a hallásod, minden dalt meg is jegyzel rögtön és el tudod énekelni.
– Nagyon szeretek énekelni!
– Emlékszel, anyának mi az autizmusa?
– Nem.
– Például az, hogy megjegyzem mindig a számokat.
– Nagyon okos vagy, anya! Én is nagyon okos vagyok! Tinti is nagyon okos.
– Igen, a Tinti is nagyon okos. Neki mi az autizmusa?
– Hogy nagyon kicsi és nem tud biciklizni.
– Neeem, neki az például, hogy nagyon sokféle ételt nem eszik meg.
– És hogy nem tud beszélni!
– Igen, ügyes vagy.
– Tibinek mi az autizmusa?
– Neki nincsen, kicsim.
– Ó, szegény Tibi! Nagyon rossz lehet neki…
Április 2-a az autizmus világnapja
Fotó: Kiss Zsófia
