Szorongó kutya, tanácstalan gazda – jól jönne a segítség az állat örökbefogadásakor

A legtöbb ember vágyik egy szőrös, odaadó, hűséges négylábú barátra. Sokan választják azt az utat, hogy nem tenyésztőktől, hanem menhelyekről visznek el állatokat. Csakhogy egy traumatizált, homályos múltú kedvenccel nagyon rögös az út az összeszokásig. Ebben az időszakban pedig minden szakmai segítség jól jön az új gazdáknak. Két örökbefogadó beszélt arról, miként élték meg az örökbefogadás utáni első időszakot a kutyáikkal, és egy örökbeadó kutyatelep vezetője pedig elmondta, hogyan segíti az új gazdákat a kedvenc kiválasztásában.  

„Az örökbefogadás utáni első héten vissza akartam adni Bambit” – mondja Kitti, aki a beszélgetésünk alatt is képtelen megszabadulni az izgága vizslájától. Azóta eltelt majd’ egy év és megváltoztak a dolgok, Bambi most már nélkülözhetetlen tartozéka Kittinek és családjának. Ezzel együtt is a lány úgy érzi, hogy ha a fajtamentő egyesület jobban felkészíti az örökbefogadás nehézségeire, megspórolt volna magának és a kutyának is sok nehéz pillanatot.

Mielőtt elhozta volna, előtte kétszer ment el a kutyához ismerkedni. Az egyesület telepén viszonylag jó körülményeket biztosítottak Bambinak, nappal kint volt a kennelben, éjszaka a kutyapanziókhoz hasonlóan házban alhatott. „Közte és a testvére között kellett döntenem. Mind a ketten tetszettek, de a második ismerkedős, sétálós alkalom után végül Bambi volt a nyerő.”

A harmadik alkalommal el is hozta volna Kitti a kutyát, de éppen költözött az új albérletébe, így a vizsla maradt még egy hónapot a fajtamentőknél, de ezért már a lánynak fizetnie kellett. Bambit végül úgy vihette magával, hogy előtte le kellett adnia egy papírt, miszerint a lakótársai és az albérlet tulajdonosa is hozzájárul, hogy a vizsla a lakásban legyen. Az egyesület a kutyát ivartalanította, féregtelenítette, az oltásai is megvoltak, és a szívférgességre is letesztelték. Bambi elszállításakor 20 ezer forintot kellett Kittinek fizetnie hozzájárulási költség címén.

Kemény feltételek a szerződésben

Az örökbefogadási szerződést a koronavírus-járvány miatt utólag írta alá az egyesülettel, aminek egyik tagja környezettanulmányt végzett a szerződéskötéskor. „Normális körülmények között csak akkor adták volna oda a kutyát, ha látják, megfelelően bánok vele, lakásban lakik és biztosítok nappali felügyeletet neki.”

A szerződésben nagyon komoly feltételeket támasztott az egyesület. Ha például Kitti úgy dönt, hogy meg szeretne szabadulni Bambitól, akkor idegennek nem adhatja oda, ebben az esetben vissza kell adnia az egyesületnek. Ha viszont családtagnak adná át, azt lehet, de ehhez is kell a fajtamentők beleegyezése.

Félt segítséget kérni

„Most utólag már egyáltalán nem bántam meg, hogy elhoztam, de voltak kemény pillanatok.” Az első két hét pokoli volt, és ezt követte egy valamivel jobb egy hónap. Kitti szerint ezt meg lehetett volna spórolniuk, ha az egyesület felkészíti őt, mint gazdát a kutya befogadására. A fajtamentők ugyanis elsősorban a kutya érdekeit tartják szem előtt. Kitti úgy érezte, hogy arra fókuszálnak, az örökbefogadónak tudnia kell, mivel jár egy kutya befogadása és, ha ezt rosszul éli meg, akkor ez az ő kudarca.

Egy menhelyről elhozott, traumatizált állat nagyon sokféleképpen reagál a változásra. Bambi folyamatosan Kitti nyomába szegődött, gyakorlatilag 24 órás törődést igényelt, ami nagyon ijesztő volt. „Úgy éreztem, ha erről beszélek velük, akkor azt fogják gondolni, nem vagyok jó gazdi, mert erre az eshetőségre nem készültem fel az örökbefogadás előtt. Csakhogy, amíg az ember nem ismeri ezt a helyzetet, nincs mit átgondolnia.” Végül a lány rájött arra, hogy a kutyának kell alkalmazkodnia az ő életéhez, és nem neki Bambiéhoz, nem csak a vizsláról kell szólnia a mindennapoknak.

Kitti szerint sokkal kevesebb kutyát vinnének vissza, hogyha a leendő gazdákat felkészítenék, mi vár rájuk az első időszakban. Jó lett volna, ha a kételyeket, aggályokat őszintén el tudta volna mondani az egyesület egyik tagjának, aki esetleg megnyugtatta volna. Amikor egy kutyatulajdonos nyakába szakad egy ekkora felelősség, szüksége lenne valakire, akitől segítséget, tanácsot tud kérni.

Egy mudi volt az álma

Blanka nagyon szeretett volna egy mudit, de úgy érezte, hogy az életvitele ezt nem teszi lehetővé. Folyamatosan utazik, nincs az életének egy meghatározott ritmusa, éppen ezért nem tudta elképzelni, hogyan tudna ebbe beleilleszkedni egy négylábú kedvenc. Már teljesen lemondott arról, hogy kutyája legyen, amikor belebotlott egy, a mudik örökbeadásával foglalkozó oldalba, és megpillantotta Dobby fotóját. „Tudtam, hogy a mudi nagyon okos, hűséges. A gazdája minden rezdülését figyel, ezért akartam egy ilyen kutyát.” Szerelem volt tehát az első látásra, és egyből írt az egyesületnek, hogy szeretné örökbe fogadni az ebet. A kutyáról aztán kiderült, hogy az állatvédők az utcán találták meg, és annyira félt az emberektől, hogy alig tudták befogni. Végül sikerült megfogniuk, és nem sokkal utána Blanka már le is utazott Siklósra, hogy megnézze a mudit élőben is az örökbefogadás előtt.

Végül nem sokat gondolkodott ezen, a második alkalommal már haza is vitte az új kedvencet. „Telekocsival jöttünk fel, rettegett, de végig nyalogatta a kezemet. Nagyon hálás volt azért, hogy befogadtam.” De még mielőtt beszálltak volna az autóba, aláírattak egy papírt Blankával, hogy ivartalanítási kötelezettsége van, a kutyatartással kapcsolatban azonban nem osztottak meg információkat. „Vidéken teljesen más a kutyatartással kapcsolatos elképzelés, mint a fővárosban. Sokkal kevesebb kutyát adnak örökbe. Vélhetően azért sem akartak sok információt megosztani, nehogy elijesszenek egy potenciális örökbefogadót.”

„Túl sokat akartam tőle”

És ekkor elkezdődött egy hosszú tanulási folyamat. Blankának rá kellett döbbennie, hogy először magát kell megszerettetnie a kutyával, és utána tudja idomítani, nevelni.  A mudi hiperérzékeny kutya, és a lány először nem vette figyelembe, hogy rajta kívül más emberrel nem volt szoros kapcsolata a kutyának. „Túl sokat akartam tőle, de valószínűleg neki is túl sok volt az új inger.”  A kutya két hétig teljesen elvonult az emberektől, amint meglátott egy kétlábút, azonnal elmenekült egy távoli zugba. Dobbynak több idő kellett ahhoz, hogy rájöjjön, csupa jót kap, mindenhova viszi magával a gazdája, de azért vannak elvárások.

Végül annyira együttműködő lett a Dobby, hogy kutyaiskolába is el lehetett vinni. Egy másik kutya segítségével lehetett tanítani, gyakorlatilag ő vezette rá a mudit, hogy mit kell csinálnia.

Nem veszik komolyan a szívférgességet

Bambival ellentétben Dobby sajnos szívférges. Blanka információja szerint Magyarország területének nagy részén már elterjedt a szívféreg, amit nagyon nehéz kiírtani az állatból, sok idő kell hozzá. Nem nagyon foglalkoznak ezzel az állatorvosok sem, Dobbynál sem akarták megcsinálni először a tesztet.

Aztán, amikor a család többi kutyájával együtt tesztelték, kiderült, hogy a négy kedvencből két kutya szívférges. „Nem lehet tudni, hogy mi lesz Dobbyval, most kezelés alatt áll, próbálják kiírtani belőle a parazitát. Nagyon remélem, hogy sikerül, van erre esély. De ha csak pár boldog évet tudok neki biztosítani, már akkor megérte, hogy elhoztam a menhelyről.”

Egy kutyát vittek vissza tavaly

Harminchárom kutyát tud fogadni a Gödöllői Gyepmesteri Telep, ahol a lehető legjobb körülményeket próbálják biztosítani a befogott vagy leadott ebeknek. Koncz Péter, a telep vezetője büszként újságolja, hogy tavaly összesen 115 örökbefogadást tudott nyélbe ütni. A kutyák közül azóta is mindegyik szerető gazdánál van, egyedül egy négylábút hozott vissza az örökbefogadó, de végül ennek az ebnek is találtak másik gazdát.

Mielőtt Koncz Péter örökbe adna egy kutyát, alaposan kikérdezi a leendő kutyatulajdonosokat. Tudni szeretné, hogy milyen méretű, tulajdonságú, kint vagy bent tartott kutyára vágynak az örökbefogadók. Ahogy fogalmaz, „családhoz adom őket, láncra, házőrzőnek nem adok kutyákat”. De arra is kíváncsi, milyen összetételű a család. „Nagyon fontos ezeket tudni, mert minden kutya másként viszonyul a gyerekekhez, nőkhöz, férfiakhoz.” Amikor az örökbefogadó hátterét feltérképezte, akkor azt javasolja a leendő gazdáknak, hogy jöjjenek ki többször a telepre, és vigyék el sétálni a kiszemelt kutyát. Így könnyebben kiderül, hogyan viszonyulnak egymáshoz, kialakul-e kettőjük között a kapcsolat.

Próbahét a gazdával

Az örökbefogadás újabb állomása az, amikor próbaképpen odaadja az ebet egy hétre. A leendő gazda hazaviszi a kutyát, ami vízválasztó számukra, hiszen ekkor derül ki, hogy kialakul-e kötődés az örökbefogadó és az eb között, vagy sem. „Van, aki pár nap alatt eldönti, hogy ez az igazi kutya, őt akarja. Más kér még egy hetet, hogy biztos legyen a dolgában.” Mialatt a kutyák az örökbefogadóknál laknak próbaidőn, Koncz Péter többször is elmegy, és megkérdezi, kell-e valamiben segítenie, van-e szüksége tanácsra a kutyával kapcsolatban a leendő ebtartónak. „Az állat nem egy csomag, amit odaadok, és aztán azt mondom, az örökbefogadónak, hogy sok sikert hozzá.”

Ha minden stimmel, a kutya is és a leendő tulajdonos is boldog az együttléttől, és a telep vezetője is úgy gondolja, hogy már örökbe lehet adni az ebet, akkor kötnek örökbeadási szerződést. Ebben szerepel például az, hogy az új gazda jól bánik a kutyával, nem dobja ki vagy nem adja tovább. A telepről pedig csak olyan kutya kerülhet ki, amit ivartalanítottak, rendelkezik érvényes oltással és chippel.

Alig van kóbor kutya

Amikor szóba kerül a gödöllői kóbor kutyák helyzete, Koncz Péter határozottan leszögezi, alig akad gazdátlan eb a közterületeken. A gazdák ugyanis nagyon odafigyelnek az állataikra. Ha póráz nélkül elkódorognak, és a gyepmester megfogja őket, akkor az bizony sokba kerül a tulajnak, mire visszakapja a négylábú barátját. Az állattartók a chipbeültetésre is szorgalmasan hordják a kutyáikat, mert ha ezt elmulasztják, a beültetés költségén túl szigorú büntetés jár, amennyiben kiderül a chiphiány.

„Az elvem az, hogy kutyát nem altatok el, minden állat addig marad a telepen, ameddig örökbe nem fogadják, vagy el nem alszik örökre.” Jelenleg két olyan kutya is lakik Koncz Péternél, amiket biztos, hogy nem tud örökbe adni. Mind a kettő rosszul tűri az emberek közelségét, egyedül a róluk gondoskodó személyzetet viselik el valamennyire. A gyepmester azzal számol, hogy őket az életük végéig gondozni fogja a többi gazdára váró kutya mellett.

#szótkérek #kutyák #élet+mód