Rákospalota elhagyott és elmaradott községként kullogott a fejlődő Budapest nyomában a csatlakozás előtt. Legalábbis a Fővárosi Napló újságírója úgy látta, hogy a „múlt rendszernek nem volt érdekében Rákospalotát Nagy-budapesthez csatolni, nem akart Rákospalotának vízvezetéket, jó utakat, világosságot és kultúrát adni”.

Az év eleji csatlakozás

A népi demokrácia azonban megvalósította a rákospalotai dolgozók vágyát és 1950. január l-jétől Nagy-budapesthez csatolták Rákospalotát. A községben a csatlakozástól nagyon sok mindent vártak, villanyt, vízvezetéket, jó közlekedést. „Nem érezzük már magunkat elhagyatottnak és számkivetettnek Budapest mellett” – mondja Ruhaszki József a palotai városházán a beszámoló szerint. A csatlakozáskor majd’ 49 ezren laktak a községben, és 65-70 százalékuk dolgozó, munkás volt Rákospalotán. Sokan vállaltak munkát a távoli gyárakban és így a lakók nagy része a közlekedés javulását várta Nagy-budapest megalakulásától. Az 55-ös villamosjárat útvonalának meghosszabbítását és új autóbuszjáratot is szerettek volna. A lakáshiány megoldására elkezdődött az újjáépítés is.

Volt terv huszonöt kerület kialakítására

Érdekes volt Petrovácz Gyula elgondolása, akinek 1941-ben napvilágot látott terve szerint kétmillió lakosa lett volna Nagy-budapestnek. A főváros területe akkor 34 000 katasztrális hold volt, a környező városok 54 000 holdas területével az új főváros összesen 88 000 katasztrális holdra gyarapodott volna.

A terve szerint a középponttól minden egyes végpont körülbelül 12 kilométer távolságra esne, úgy hogy nem volnánk túlságosan távoleső területek. Az elgondolásban Budapest meglevő tizennégy kerületéhez még tizenegy kerületet kapcsolt volna. Nagy-budapestnek a huszonöt közigazgatási kerületét a következőképpen képzelte el: XV., Budafok Albertfalvával és Téténnyel együtt, XVI., Budaörs Törökbálinttal együtt, XVII., Budakeszi, XVIII., Békásmegyer Ürömmel együtt. Ezek az új budai kerületek.

A pesti oldalon: XIX., Újpest, XX., Rákospalota Pestújhellyel együtt, XXI., Rákosszentmihály Sashalommal és Mátyásfölddel együtt, XXII., Kispest, XXIII, Pestszentlőrinc, XXIV., Pestszenterzsébet, esetleg Soroksárral, XXV., Csepel.

Elmosódtak a kerület és kerület közötti különbségek

A II. világháború után végül az 1949-es törvény és rendelet rögzítette a főváros mai határait és kerületi felosztását. Nagy-budapest létrehozásakor 22 kerület alakult a korábbi 14 helyett. Az Országgyűlés ekkor 7 megyei várost, (Budafok, Csepel, Kispest, Pesterzsébet, Pestlőrinc, Rákospalota, Újpest) továbbá 16 nagyközséget egyesített a fővárossal. Az összevonással a kizsákmányolt osztályok, különösen a munkások tömegei kerültek a fővárosba.

A városfejlesztés nyomán, elsősorban a ’60-as években kezdődött nagyarányú lakótelepépítések miatt a főváros szerkezete, a lakosság elhelyezkedése és összetétele, a közlekedési hálózat, az ellátó- és a vállalati rendszer átalakult. A kerületek (főként a régi és az idecsatolt települések) között eredetileg meglévő, jelentős különbségek lényegesen csökkentek, ugyanakkor újabbak keletkeztek.

Forrás: Nemzeti Újság, 1941. november 9.

Fővárosi Napló 1949. december 15.

Állam és igazgatás 1989. október 1. 10. szám