Vergilius egy versrészletét találták meg egy több mint 1800 éves olajkorsóra vésve a dél-spanyolországi Villalón falu közelében.
A córdobai egyetem tájékoztatása szerint a hat centiméter széles és nyolc centiméter hosszú kerámiatöredékre egy járókelő bukkant a Tamujar patak mellett.
A kerámiadarabra írt szöveget megvizsgálva a szakértők azt is kiderítették, hogy a szövegrészlet az időszámításunk előtt 29-ben született, Georgica című költemény első könyvéből származik, amelyben Vergilius a mezőgazdasággal és a vidéki élettel foglalkozik.
“Vergilius Aeneis-ét az iskolákban tanították, és verseit szokás szerint sok nemzedéken át oktatási gyakorlatként írták. Ezért gyakori, hogy kerámia építőanyag-maradványokban találjuk őket, és ezért számos szerző oktatási funkciót -a római iskolások Vergiliust írták tábláikra- és temetkezési funkciót -Virgil versei számos alkalommal sírfeliratként szolgáltak- adott ezeknek a tábláknak” – magyarázta közleményében a Córdobai Egyetem.
A régészek szerint a lelet kivételessége abban rejlik, hogy olajkereskedelemre használt amforába vésve még sosem találtak Vergilius-idézetet.
A kutatók számára a legnagyobb kérdés az, hogy ki és miért véshette az ókori Róma legnagyobb eposzköltőjének művét az olajtartó edény aljába.
Vergilius verseit azonban még soha nem dokumentálták olajkereskedelemre szánt amforában – a felfedezés területén, a Guadalquivir folyó völgyében és az ókori Corduba környékén termelték és palackozták a Róma által fogyasztott olívaolaj nagy részét -. A Kr. u. 2-3. századra datált apró cserépdarab tehát “valóban egyedülálló, rendkívüli értékű darab”.
A mű szerzőinek fő tézise az, hogy ezeket a verseket az amfora alsó részébe írták, “nem állt szándékukban, hogy bárki észrevegye őket, csak mint a készítő személy tudásának és műveltségének mintáját, ami bizonyos fokú műveltségről tanúskodik egy olyan vidéki területen, mint a Guadalquivir-síkság eme területe”.
Ami a szerzőség hipotézisét illeti, a kutatók a tudományos cikkben több lehetőséget is felvetnek: a kerámiakészítő üzem (figlinae) egy bizonyos fokú műveltséggel rendelkező szakmunkása, vagy az iparágat birtokló arisztokrata családhoz kapcsolódó, közeli villákból származó személyzet végezte.
Azt sem zárják ki, hogy a feliratozást egy gyermekmunkás végezte, akinek jelenléte dokumentált az ilyen típusú műhelyekben. Talán egy gyermek tanúságtétele, aki megjegyezte a verseket és feljegyezte őket, bár némileg hiányosan.
Kiemelt kép: Cordobai Egyetem
