Időutazás – Jurassic Park Ipolytarnócon

Ipolytarnóc a 17 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés nyomán elpusztított ősvilág gazdag lelőhelye. A terület legfontosabb ősmaradványai a cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok.

Az ipolytarnóci ősmaradványokat is magába foglaló területet a természeti értéke miatt 1995-ben Európa Diplomával tüntették ki, 2000-ben pedig felvették az UNESCO Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékébe – írja a Bükki Nemzeti Park a weboldalán.

A szikrázó, őszbe hajló nyári reggelen fél 10 után érkeztünk az ipolytarnóci ősmaradványokat rejtő geoparkba. Az első vezetett túra a nyitás után fél órával, fél 10-kor kezdődik, de hiába is jöttünk volna az időpontra, két embernek nem tartják meg a túrát, vezető nélkül pedig nem léphetünk az ősmaradványok földjére.

Maradt tehát a fél 11 órakor kezdődő őslénykirándulás és addig megnéztük a park kiállítását, ami számos érdekes információval szolgál. Az első meglepetés az volt, hogy a mai modern ember mindössze 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön, de mi ebből nagyjából 10 ezer évet ismerünk. Az ipolytartnóci parkban megnézhetők a bükkábrányi ősfenyők konzervált törzsei is.

Ezeket a rendkívül ritka ősmaradványokat 2007 nyarán fedezték fel a bükkábrányi lignitbánya területén. A föld alatt 60 méter mélyen levő törzsekre a fedőkőzetek letakarítása közben bukkantak. Összesen 16 darab, 7 millió évesnek becsült ősfenyőtörzs-darabot fedeztek fel a bányászok.  Az egykori Pannon-tenger peremén, szubtrópusi éghajlaton élő ősfenyők attól különlegesek, hogy eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak a vizes homokágyban.

Aztán a vezetett túrán, az őslények földjén láthattunk olyan homokkő lerakódást, amiben a tenger vize összegyűjtötte péládul a cápafogakat, ősdelfinek, krokodilok, tengeri tehenek maradványait. A túraútvonal mentén volt egy bezárt, ősi titkot rejtő kiállítótér is, amit várhatóan idén ősszel nyitnak majd meg. Azonban az Indiana Jones-nak öltözött túravezető kinyitotta azt a tárolót, ahol a Borokás-pataknál hosszú ideig hídnak használt és végül 1836-ban, a terület feltárást elkezdő Kubinyi Ferenc által megmentett, megkövesedett majd 100 méter hosszú és 3 méter átmérőjű ősfenyőmaradványt tárolták.

Amikor végre elérkeztünk az őslények birodalmának házába, szlovák túratársaink telefonjaikat élesítve, izgatottan léptek be a hatalmas csarnok ajtaján. A lábnyomokat rejtő homokpad szélén vitrinekben nézhettük meg közelről néhány ősállat lábnyomainak másolatát, bemutatták például egy kisméretű ragadozó lábának lenyomatát is.

De, az igazán nagy szenzáció az a homokpad, amiben láthatók a vulkánkitőrés után megkövesedett állati lábnyomok. Mint kiderült az ipolytarónci terület évmilliókkal ezelőtt a mostatninál sokkal délebbre húzódott és szigetként funkcionált. Háborítatlanul élt itt mintegy 4000 állat, a többsége, körülbelül 1800 ősrinocérosz volt.

A leletek tanulsága szerint a vízpartnál járt hiéna, álmacskaféle, menyéthez hasonlító emlős, rinocérosz. Egy komplett rinocérosz család lábnyomát is megtalálták, sőt a dagonyázóhelyüket is.

A túra egy órán át tartott és az Indiana Jones bőrébe bújt vezető nagyon profin végezte a dolgát. Minden kérdésre tudott válaszolni, ráadásul angolul és magyarul is kalauzolta a vendégeket.

Annyi a látnivaló, hogy a park felfedezése simán lehet egynapos túra is. Aki rászánja az időt és van kedve az ősvilágba visszamenni, annak csak ajánlani tudom az ipolytarnóci geoparkot a ritka, szép növényeivel és a lombkorona sétányokkal.