Az egyik elmélet szerint a korai galaxisok hatalmas gáz- és porfelhőkből születtek, amelyek magukba omlottak, sűrű felhőket hoztak létre, majd ezek elkezdtek összeolvadni és forogni. Így jöttek létre a galaxisokat.
Egy másik elmélet szerint, amelyet a Hubble adatai is alátámasztanak, a kisebb gáz- és pormasszák összeolvadtak, és a gravitáció segítségével nagyobb galaxisokat és halmazokat alkottak.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a galaxisok növekedésének domináns módja az összeolvadás, de még mindig kevés megfigyelés áll rendelkezésre, és a részletek sem tisztázottak.
„A galaxisok kialakulása egy kusza folyamat” – mondja Chris Carilli, rádiócsillagász, aki a korai galaxisok kialakulását tanulmányozza. „Olyan, mint az időjárás”. A felhők tanulmányozásához hasonlóan próbálják azonosítani és elkülöníteni a galaxisokban megfigyelhető alapvető fizikai jelenségeket. Így lehet megérteni, mikor és hogyan alakultak ki az ősgázból a csillagok.
Most úgy tűnik, hogy körülbelül 10 milliárd évvel ezelőtt a galaxisokban inkább a gáz dominált, mint a csillagok. Az újabb galaxisokban ennek az ellenkezője igaz.
Carilli szerint a galaxisok gázmennyiségének növekedése és csökkenése az univerzum története során párhuzamosan halad a csillagok keletkezésének sebességével.
A tudósok a James Webb-űrtávcső segítségével elemezték a molekulákat – köztük az oxigént, a neont és a hidrogént -, amelyek az egyik galaxis elemeit alkották 13,1 milliárd évvel ezelőtti. Jonathan McDowell asztrofizikus szerint „a fényükben kódolt, hogy mit csináltak a galaxisok a múltban”.
A közeli és távoli galaxisokban lévő gáz tulajdonságainak összehasonlítása segíthet a csillagászoknak tanulmányozni, hogyan változott maga a csillagközi közeg az idők során.
Via Axios
Kiemelt kép: A Webb-űrtávcsövet tesztelték, hogyan követi a teleszkóp a Naprendszer objektumait, például a Jupitert. A Webb a vártnál jobban működött, és még a Jupiter Europa nevű holdját is lekapta – írja a NASA.
