Rekonstruálták az ELTE kutatói egy nemzetközi együttműködésben a 17,2 millió éve kitört ipolytarnóci vulkán működésének részleteit. Karátson Dávid vulkanológus és kutatócsoportjának eredményei a Nature Scientific Reports folyóiratában jelentek meg.
A kutatók szerint a hatalmas, robbanásos kitörés négy fázisban ment végbe. A kitörés forrása Egertől délre volt 17,2 millió évvel ezelőtt, és az első, rendkívül energikus torlóár – több mint 80 kilométert megtéve – legfeljebb néhány tíz perc alatt érte el Ipolytarnócot – mondta Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE Természetföldrajzi Tanszék vezetője.
A magma külső vízforrással, ami esetleg tó vagy rétegvíz lehetett, érintkezett és lehűlt, így Ipolytarnócon a kutatók már csak mintegy 150 Celsius fokot rekonstruáltak. És éppen ez tette lehetővé az ottani vízparti környezet vegetációjának: fatörzseknek, leveleknek a megőrzését. Ez a nedves hamu takarta be a híres lábnyomokat is.
A kitörés vetekszik Szantorini késő bronzkori „minószi” kitörésének térfogatával – mi több, az utólagos eróziót figyelembe véve a tényleges térfogat ennek akár a többszöröse is lehetett.
Az Eger-Ipolytarnóci kitörés nyomai azt sugallják, hogy a heves, robbanásos kitörés kis hőmérsékletű, de nagy energiájú, úgynevezett piroklaszt-sűrűségárral indult, mely legfeljebb néhány tíz perc alatt igen nagy területet érintett és drasztikus hatást gyakorolt az ökoszisztémára.
Ipolytarnócnál a lökéshullám kidöntötte vagy magával vonszolta a fákat, és a rákövetkező nedves hamuhullással együtt 20-25 centiméteres vékony tufával borította be az élőhelyet.
Forrás: ELTE TTK
Kiemelt kép: ELTE
