Harminc évvel ezelőtt nem volt divat munkafüggőségről, kiégésről beszélni. A szakemberek a 2000-es évektől kezdtek komolyabban foglalkozni a munkafüggőséggel. Mára ott tartunk, hogy a legfrissebb német tanulmány szerint minden tizedik német munkavállaló függőnek tartja magát. Magyarországon ez az arány 7-8 százalék körül mozog, Dél-Koreában viszont 40 százalékot mértek a szakemberek.

Nagyon könnyű a sokat dolgozókra rásütni, hogy függők. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez így van, lehet, hogy a megélhetés miatt kell sok időt tölteniük munkával.

A munkafüggőkre az jellemző, hogy másokat előtérbe tolnak, magukat háttérbe szorítják. Jellemző személyiségjegyeik az alacsony önértékelés, negatív affektivitás (érzelmek), magas perfekcionizmus (elvárások).

Bár a tünetek hasonlóak, azonban az alkohol-, drog-, szerencsejáték-, videojáték-függőktől a munkafüggőt az különbözteti meg, hogy nem az élvezetmaximalizálás vezérli, hanem a teljesítménykényszer.

De mit tehetünk, hogy ne legyünk munkafüggők, és ha családtagunk, barátunk függővé válik, hogyan tudunk segíteni neki? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ a podcastban.

A cikket a témában itt lehet elolvasni.

A lelkem a vállalatot illeti meg? – munkafüggők és önkizsákmányolók