A Republikon Intézet 48 órával később – Mire számíthatunk az új Parlamenttől? címmel szervezett beszélgetést a Magvető Caféban, ahol Németh Flóra Fanni, az Iránytű Intézet elemzője, Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke és Závecz Tibor, a Závecz Research vezetője válaszolt a kérdésekre. Többek között arra keresték a választ, hogyan nézték be a közvéleménykutatók ennyire a végeredményt, mi kellett a Fidesz győzelméhez, és mi lesz az ellenzéki összefogás sorsa.

A hogyan tudták ennyire benézni kérdésre Závecz Tibor azt válaszolta, hogy a választások előtti utolsó héten már nem vettek fel adatokat. A megkérdezések lezárultak másfél-két héttel a voksolás napja előtt, és ezeket a méréseket tették közzé. Ugyanakkor az általuk nem mért időszakban is dübörgött a kampány, elkezdődött egy óriási mozgósítás. Ebben pedig nagy különbség volt a két erő között. Akadtak ugyanis olyan szavazók, akik például a két háborús narratívát tették mérlegre és ez alapján döntöttek, hova húzzák az ikszet.

Németh Flóra a saját kutatásukról kifejtette, hogy decemberben az Iránytű Intézetnek volt egy olyan belső felmérése, ami nagyjából a mostani végeredményt mutatta. Az is látszott, hogy nagy volt a bizonytalanok és a rejtőzködők aránya, akikről aztán kiderült, hogy a kormánypártra adták le a voksukat.

Horn Gábor szerint nem a közvéleménykutatóknak kellene magyarázkodniuk, hanem azoknak a pártoknak, akik elveszítették a választást. A kérdés viszont abban az értelemben jogos, hogy a kormánypárthoz közel álló és a független intézetek is messze alul mérték az eredményeket, bár mindenki azt mondta, hogy a Fidesz fog nyerni.

Azt viszont hangsúlyozta, hogy a kutatás egy pillanatfelvétel, és még a kérdezés napján belül is változhat az eredmény, például egy médiamegnyilvánulás hatására. Torzíthat az is, hogy a telefonos kutatásokban megkérdezett 800 fő néhány rövid kérdést kap kontrollkérdések nélkül.

Viszont az tény, hogy a háborúval nem számoltak. A Fidesznek és a miniszterelnöknek volt válasza erre a helyzetre, és ezt olyan erőfölénnyel nyomták át a médiában az utolsó 10 napon, ami a bizonytalanokat is elvitte szavazni, viszont az ellenzéki peremszavazókat otthon tartotta. Az ellenzéki kampány tulajdonképpen összeomlott az utolsó 10 napra.

Márki-Zay Péter vagy inkább más lett volna jobb?

Závecz egyértelműen elmondta, hogy nem tudja, mi lett volna másik, baloldali miniszterelnök-jelölt esetén a helyzet. A két forduló közötti mérés még azt mutatta, hogy a Márki-Zaynak nagyobb esélye van, mint Karácsony Gergelynek. Az ellenzéki illeszkedés október 15-e táján megnyekkent, nem tudott feltöltődni tartalommal. A választók pedig érzékelték, hogy valami nincs rendben.

Számos billegő választókerületben készítettek kutatásokat, amiből kiderült, hogy az ellenzéki jelöltek nem tudtak annyira ismertté válni ezekben október közepéig, amivel esélyük lett volna a fideszes jelölttel szemben. A közös program is későn született meg, ennek már 12 évvel ezelőtt össze kellett volna állnia. Jelenleg nincs meg a vízió sem arra, hogy Orbán Viktor Magyarországával szemben milyen országot képzelnek el, amihez érzelmileg is pozitívan lehetne viszonyulni.

A Fidesznek volt 1,9 millió biztos szavazója, és a maradék hezitáló egymillióból végül 800 ezren elmentek voksolni a hatalmas mozgósításuk nyomán. Az ellenzéknél 1,7 millióan mentek el voksolni, és 900 ezer mondta, hogy valószínűleg szavaz majd. Végül 100 ezret tudott elvinni a szavazófülkékbe.

Németh Flóra szerint is az előválasztás után leült az ellenzék, Márki-Zay személye és a kampányhibák is közrejátszottak a vereségben. A pártok befelé fordultak, helyben kampányoltak, a baloldali miniszterelnök-jelölt is a saját stábjával dolgozott. Ráadásul Orbán terepére tévedt, amikor meg akarta győzni a jobboldali bizonytalanokat.

Egy márciusi kutatásból kiderült, hogy a kistelepüléseken, falvakban találtak olyan szavazókat, akik azt sem tudták, mi az az ellenzéki összefogás.

Az összefogásnak nem voltak szlogenjei, jól megfogható üzenetei. A kormányoldal viszont három-négy fontos dologgal kampányolt, például, hogy az emberek ki tudják-e majd fizetni a hitelüket, be tudják-e fizetni a rezsiszámlájukat. Az ellenzéknek be kellene látni az újabb kétharmad után, hogy a korrupció, a feles alkotmányozás, a jogállamiság üzenetekkel nem fognak több választót megmozgatni.

Horn szerint a kérdés eldőlt az előválasztáson, az 1,8 millió elkötelezett ellenzéki szavazó elhitte, hogy lehet nyerni és ennek megfelelően voksolt is. Az elemzésekből most az látszik, hogy a jobbikos szavazók váltak le az ellenzéki táborból a DK és a Jobbik alkuja nyomán. Azt is érzékelték, hogy 2,5 milliós az a bizonytalan bázis, akiknek bajuk van a kormánnyal, de a jobb háborús retorika miatt inkább a Fideszre szavaztak.

Az szintén tény, hogy hálózatosan kiépített, a társadalom mély rétegeit elérő fideszes erőfölénnyel állunk szemben. A médiától a pénzek elosztásáig, a nem fideszes önkormányzatok megfojtásával egyre jobban beágyazódnak a magyar társadalomba.

Ok, de mit tehet az ellenzék?

Závecz szerint túl kell jutni azon, hogy egymást akarják legyűrni. Mivel viszonylag kiegyensúlyozott az ellenzéki oldal a parlamentben, ez arra kényszeríti őket, hogy megint valami közöset találjanak ki. Ebben benne van, hogy a Jobbiktól az MSZP-ig valahogy össze kell fogniuk, és ennek a tartalmi része is fontos. Meg kell határozni, hogy mi az a jövőkép, ami megkülönbözteti őket Orbán Viktor víziójától. Le kell menni a kistelepülésekre, falvakba, hogy aktivizálással növeljék a táborukat.

Sokat mondó adat, hogy a Fidesz az előző választáson elért 57 százalékról 63 százalékra növelte a listás szavazatait, az ellenzék pedig 41-ről lement 26-ra. Ebben persze benne van a négy év kormányzati propagandája, amivel fel kell venni a versenyt.

Horn Gábor viszont azon a véleményen volt, hogy egyre rosszabb lesz, az illiberális állam egy nagyon sikeres program, aminek mentén létrehoztak egy értékközösséget. Ezt évek hosszú sora alatt építette fel szisztematikusan a Fidesz. Ahogy múlik az idő, egyre kevesebbet lehet ellene tenni.

Az is óriási probléma, hogy a bukásban nem érzik a felelősségüket a baloldali pártok, következmények nélkül működnek ők is. A választási eredmény után a pártelnököknek fel kellett volna ajánlaniuk a lemondásukat.

A baloldali pártok és a Jobbik sorsa

Závecz szerint a hat párt szociológiai értelemben lefedi a társadalmat. Az viszont kérdés, hogy a továbbiakban is az összefogásban gondolkodnak, vagy az lesz a szempont, hogy le kell győzni a másikat és elfoglalni az ellenzéki teret.

Horn szerint az ellenzéknek gyorsan választ kell adnia a személyi, szervezeti, stratégiai kérdésekre. Azon is el kell gondolkodniuk, hogy elfér-e két alternatív értékeket közvetítő zöld párt vagy két szociáldemokrata párt Magyarországon. Ugyanakkor liberális párt egyáltalán nincs, pedig választói igény lenne rá.

Meglepetés volt a Mi hazánk

A szélsőjobboldali párt sikerét Németh Fanni abban látja, hogy jól körülhatárolható üzeneteik voltak, és felkarolták, napirenden tartották a Völner-ügyet. Az még kérdéses, hogy a parlamentben mennyire fognak a Fidesszel menni, és mennyire őrzik meg az önálló identitásukat.

Horn szerint a háborús helyzetet nagyon jól használta ki a szavazói mozgósítására a párt, azokra épített, akiket a Jobbikból való kiválással hozott el.

És mi lesz a népszavazásokkal?

Závecz szerint a választásokkal együtt tartott népszavazással a Fidesz fel akarta turbózni a meglevő, 2,7 milliós szavazótáborát. Amikor majd megint szükségét érzi a szavazói összerántásának, akkor majd előáll a bennünk levő gonoszra építve egy újabb nemzeti konzultációval.

Szükségük lesz elterelő kampányra Németh Fanni szerint, ugyanis az inflációról és az üres államkasszáról valahogy el kell majd vonni az emberek figyelmét.

Horn Gábor is úgy foglalt állást, hogy nem fogják elengedni a mostani, érvénytelen népszavazást sem, sikerként könyvelik el és így is fogják kommunikálni. Orbán ugyanis nem tud kiszállni a harcból, amihez pedig hozzátartoznak a népszavazások és az ahhoz kipécézett ellenségek.