A lakók javaslata alapján neveztek el Komlós Juciról közterületet a II. kerületben. Ez már már a harmadik ilyen utcanévavatás. Előtte avatták a Szabó Magda sétányt és a Solt Ottilia teret. Budapesten ezzel a nőkről elnevezett közterületek aránya valamelyest nőt, ugyanis kilencszer annyi férfi nevét viseli utca, tér, mint nőét. Komlós Juci épp ma, február 10-én lenne 103 éves.

Az, hogy színész lesz, azt lehet mondani, nem volt kérdés Komlós Jucinál. Édesapja, Komlós Vilmos és édesanyja, Pintér Irma is a színház világában élt. A lányuk Juci, végül a Rózsahegyi Kálmán színészképző iskolában végzett 1935-ben. Pályáját a Király Színházban kezdte.

Bár szülei óvták, ennek ellenére hozzáment a nőcsábász hírében álló Földessy Gézához, akitől kislánya, Margit született, és később ő is színésznő lett. A férje azonban 1948-ban Nyugat-Németországba disszidált, de oda már nem követte az akkor hároméves kislányával a színésznő.

Komlós Juci a bátorságával élte túl az élet kihívásait. Kijátszotta a zsidótörvényeket és igyekezett az ötvenes évek propaganda-darabjait legalább „látszólag” komolyan venni.

Ugyanis 1947 után a Művész Színház, a Magyar Színház és a Vidám Színpad közönsége előtt lépett fel, majd 1952-től a Magyar Néphadsereg Színházában, 1957-től a József Attila, 1965-től 1977-ig pedig a Thália Színházban játszott.A Magyar Színházművészeti Lexikon leírása szerint Komlós Juci pályája kezdetén szubrett és naivaszerepeket alakított, később kiváló karakterszínésznő lett. Játékára könnyedség, természetesség volt a jellemző.

Komlós Juci alakította A néma leventében Zilia szerepét, A szókimondó asszonyságban Katát, a Légy jó mindhalálig című darabban Nyilas Misit, a Hamletben Ophéliát, a Kaméliás hölgyben Margitot. Színpadon megformálta a János vitéz Iluskáját, a Cyrano de Bergerac-ban Roxane-t, a Koldusoperában Polly-t.

Szerepelt több tévéfilmben is, többek között a Semmelweisben, a Rokonokban, Az aranyemberben, a Mire megvénülünkben, a Különös házasságban, a Lányarcok tükörben című produkcióban, a Beszélőben, A megfelelő emberben és a Szomszédok című teleregényben. Komlós Jucit a rádióhallgatók is hallhatták a telefon-meseszolgálatban, hangjátékokban és zenész színjátékokban.

Munkásságát elismerték Jászai Mari-díjjal (1957), érdemes művész címmel (1960), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével (1995) és beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé is (1998).

Az idős színésznő a nyugdíjas éveit a Balatonszéplak felsőn levő nyaralójában töltötte. E sorok írója is többször találkozott vele, mindig mosolygós, kedves volt. Amikor kint ült a nyaralója teraszán és megszólították a járókelők, mindenkivel barátságosan váltott pár szót.

Komlós Juci 2011. április 5-én távozott az élők sorából.

Csűrös Karolával 12 éven át játszott együtt, legendás barátság volt az övék. A színésznő azt nyilatkozta, hogy „hiányzik Juci, és mindig szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre, amíg itt volt velünk. Megtisztelőnek gondolom, hogy elneveznek róla egy utcát, nagyon örülök neki, hogy lesz egy olyan hely, ami az ő nevét viseli, és emléket állít róla.”

Az utcanévtábla-avatáson Fehér Anna és Földessy Margit színművészek és a SZINDRA társulat emlékezett Komlós Jucira.

A II. kerületi Kass János sétányról és a híres grafikus életéről ebben a cikkünkben írtunk.

Kiemelt kép: Fortepan/Szalay Zoltán. A Magyar Rádió 20-as stúdiója, Komlós Juci és Mensáros László színművészek.

Katt —–> Pólóoldal