Félméteres hó, maró hideg – harmincöt éve volt a nagy havazás

Sokan panaszkodnak a hideg időjárásra napjainkban, pedig 35 évvel ezelőtt még ennél is barátságtalanabb volt a tél. Az 1987. január 10-ével kezdődő hidegbetörés és havazás a rákövetkező héten is folytatódott. Összesen három napot esett a hó. A Magyarországon szokatlan hidegben a hőmérő higanyszála -17 és -29 Celsius-fok között ingadozott az ország egyes részein. Az utóbbit Pakson mérték január 13-án kedden, ahol ebben az évszázadban még soha nem volt példa ilyen hidegre. Budapesten keddre virradóra -22 Celsius-fokot mutatott a hőmérő.

A ’80-as évek hózáporos hétvégéjén rengetegen indultak el autóval a kedvelt budapesti sí- és szánkóterepekre. Persze a hatalmas hóban nagyon sok gépkocsi elakadt, és ezzel akadályozták a közlekedést, az utak tisztítását.

Elkapkodták a kenyeret

Budapesten a Fővárosi Közterült-fenntartó Vállalat birkózott az utak takarításával, így a főútak túlnyomó részét járhatóvá tették, de a mellékútvonalakon a 30-40 centiméteres hóban nehéz és balesetveszélyes volt a közlekedés. A mentőknek ugyan átlagos vasárnapi betegforgalmuk volt, de ezen belül több sportsérülést kellett ellátniuk. Elsősorban szánkózó gyerekekkel történtek balesetek.

„Hetedikes voltam, amikor leesett az a rengeteg hó. Itthon azóta sem emlékszem ilyen télre, csak Ausztriában meg Oroszországban láttam egyszerre ennyi havat. Az iskolába elég lassan jutottam el, nagyon óvatosan közlekedtek a buszok, ott pedig csak néhány órát tartottak meg, majd hazaküldtek minket. Az ok „szénszünet” volt, túl nagy volt a hideg és nem tudták megfelelően fűteni a sulit. Amikor kiözönlöttünk az épületből, egy darabig még ácsorogtunk a járdán, a gondnok bácsi által összekotort, legalább derékig érő hókupacak mellett és örültünk a váratlan szünetnek. Az egyik legjobb barátnőmmel egy üveg pezsgőben fogadtam, hogy itt bizony hatalmas árvíz lesz, mire ez mind elolvad, de ő azt mondta, hogy biztos nem. Hazafelé még bementem a közértbe és jó sokáig álltam sorban, mire tudtam venni egy kilós kenyeret. Az egyik serclije kicsit nyomott és nedves volt, de így is örültem a „zsákmánynak”. Néhány nap alatt visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Árvíz persze nem lett az olvadáskor, én meg a mai napig nem adtam oda a pezsgőt Katinak” – emlékszik vissza Ildikó.

Az ítéletidőben az átlagosnál több élelmiszert vittek a főutak menti boltokba a fővárosban, ugyanis a mellékutcákban levő kisebb üzletek egy részét nem tudták megközelíteni a szállítójárművek. Kedden, január 13-án négyszáz tonna kenyeret szállítottak az árusítóhelyekre. Annak ellenére is súlyos zavarok léptek fel a kenyérállátásban, hogy tíz, meghosszabbított nyitvatartású üzletbe még este nyolc órakor is vittek pékárut. A délelőtti szállítás után ugyanis percek alatt elfogyott a friss kenyér, sokan négy-öt veknit vettek.

Hatszázezer liter tej is került az üzletekbe, húsból, baromfiból pedig száz tonna elfogyott a városban. A Budapesti Húsipari Vállalatnál éjjel-nappal gyártották a felvágottakat, és az ország további húsz településéről is jöttek szállítmányok tőkehúsból éppúgy, mint húskészítményekből. A Füszért-raktárakból lisztet, rizst, sót, cukrot vittek a boltokba.

Ugyanakkor a fővárosi szemétszállítás nehézségbe ütközött, ugyanis a hóba fagyott kukásedények mozdíthatatlanokká váltak. A fővárosiaknak kivételesen nejlonzacskóba csomagolva az út mentén is ki lehet rakni a szemetüket

A hideg nem kímélte a telefonhálózatot sem. Békásmegyeren a Kabar utca 3. számú épületben a Magyar Posta leállított három automatikus mellékközpontot, mivel ezeket víz öntötte el. A beázás következtében elnémult 1200 telefonállomás.

Nem vitték a gyerekeket oviba, suliba

Minden óvoda és bölcsőde kinyitott kedden a fővárosban, de kevés gyereket vittek be a szülők, és az ügyeletet tartó általános iskolákban is pangott a létszám. „A tanulók harminc-negyven százaléka hiányzik ott is, ahol van tanítás. Budapesten 92 általános és 82 középiskolában van tanítási szünet” – írta a Népszabadság.

„A havazás idején geometriából kellett vizsgáznom a Műegyetemen. A nagy hideg, a hótorlaszok és a rossz közlekedési viszonyok ellenére eljutottam a vizsgára. A vizsga előtt az oktatók szóltak, hogy a rendkívüli időjárásra való tekintettel, aki aznap nem jutott el az egyetemre, kérhet másik időpontot, hogy levizsgázzon. Vicces volt, hogy nekünk mondták, akik ott voltak, gondolom arra próbáltak utalni, hogy mondjuk meg azoknak az ismerőseinknek, akik nem jutottak be az egyetemre. És, hogy hányast kaptam végül? Ötöst” – meséli Zsolt.

A lakosság tüzelőanyag-ellátása is biztosított volt. Külön gondot fordítottak a fővárosban az ellátásra szoruló idős, beteg emberekre. A magukra maradottaknak meleg ételt, ahol kellett, tüzelőt vittek. Akiknek nem tudták megoldani a lakásában a fűtést, ideiglenes elhelyezést biztosítottak soron kívül az idősek klubjaiban, illetve a szociális otthonokban. A fővárosi gyógyszertárakban folyamatosan készítették a fagykenőcsöt, így ezek azonnal megvásárolhatók voltak a patikákban.

Emlékszem, hogy a hét első napján a volt munkahelyemre mentem, hogy elkérjem a kilépő papírjaimat. A Nyugati pályaudvarhoz akartam eljutni, ami a kaotikus állapotokat látva, gyakorlatilag megközelíthetetlennek tűnt Zuglóból. Mindenhol hatalmas hókupacok az utak mentén, csúszkáló autók, lassan járó, tömött buszok. A 44-es és 67-es villamosra nem is emlékszem, hogy közlekedett volna a Thököly úton.

A helyzetet látva úgy döntöttem, hogy gyalog indulok a Nyugatihoz. Ezt már az első pár méter megtétele után megbántam, mert csontig hatolt a hideg. Lefagyott a kezem, az arcom, a lábam annak ellenére, hogy jól felöltöztem.

Alig vártam, hogy elérjem az épületet, ahol a munkaügyi osztály volt, hogy egy kicsit felmelegedjek. Emlékeszem, nem voltam boldog attól, hogy még haza is meg kellett tennem ugyanígy az utat. Azóta sem emlékszem, hogy lett volna ilyen hideg itthon.

Hótorlaszok országszerte

Az ominózus hétvégén folyamatosan esett a hó, és helyenként orkánszerű szél jellemezte az időjárást az ország egész területén. Az erősödő szél miatt másfél méteres hótorlaszok is kialakultak. Magyarország egyes részein 20-25, máshol 50-60 centiméter vastagságú volt a hótakaró. A -8 , -10 fokos hidegben a sózás sem bizonyult hatékonynak.

Baranya és Csongrád kivételével éjjel-nappali dolgoztak a kotró- és hómarógépek. Sőt, még a termelőszövetkezetek és vállalatok ekézésre, illetve szórásra alkalmas gépeit is bevetették. A legnehezebb a helyzet Borsod megyében volt, ahol a Hernád völgyében, a Bodrogközben és Dél-Borsodban voltak hóakadályok. A megye területén 23 mellékút bizonyult járhatatlannak, és a térségben 19 községet nem lehetett megközelíteni a kitartó havazás miatt.

Az ítéletidőben például Szombathelynél a honvédség derítette fel az utak állapotát, a katonák lapátolták a havat a vasútállomás váltóinál, valamint részt vettek a város gyalogjárdáinak, közútjainak takarításában. A honvédség segítette Szombathelyről Bőbe a körzeti orvost is.

A vasútvonalakon a váltók befagynak, s csak nagy erőfeszítések árán lehetett a vonatközlekedést fenntartani. A még közlekedő személyvonatok többsége is két-három órás késéssel érkezett az állomásokra.

Források: visszaemlékezések, továbbá

Zalai Hírlap, 1987. január 12.

Népszabadság, 1987. január 12.

Vas Népe 1987. január 13.

Népszabadság, 1987. január 14.

Kiemelt kép: Szalay Zoltán / Retek utca 4, sorban állók a Fővárosi Sütőipari Vállalat péksége előtt, az 1987 januári nagy havazás idején.

Katt —–> Pólóoldal