Százhuszonegy éve, egészen pontosan 1900. november 8-án született meg az az írónő, akinek az örök és felejthetetlen déli szerelmesregényt és az abból készült filmet köszönheti a világ. Margaret Mitchellnek az Elfújta a szél volt az egyetlen könyve, és a férje, John Marsh unszolására kezdte el megírni a regényt.

John szolid és előkelő volt, és magányosan szenvedett, amikor egyetlen igaz szerelme elhagyta őt barátjáért, a szeszcsempész Redért. Peggy, aki a századfordulón született és élvezte Atlanta társadalmi elitjének kiváltságait, nagy flörtölő hírében állt. Reddel kötött szerencsétlen házassága megbotránkoztatta a családját, aztán később John biztonságos és szerető karjaiban talált menedéket.

Ez akár egy déli romantikus regény rövid tartalma is lehetne, azonban ez egy igaz történet, amiből a világhírű regény, az Elfújta a szél született. Marianne Walker „Margaret Mitchell és John Marsh″ című könyvében írta le a házasságot, amely minden idők legsikeresebb szerelmi történetét alapozta meg.

Levelek az utókornak

A könyv több mint 200, eddig kiadatlan szerelmes levelet tartalmaz Mitchell, az Elfújta a szél szerzője és férje között. A levelekből kiderül, hogy Marsh volt az a láthatatlan kéz, amely éveken át vezette Mitchellt a polgárháborús eposz megírásában.

„Az a kézirat volt az ő gyermekük, mert soha nem voltak utódaik” – mondta Walker, a Henderson Community College angol professzora.

Walker kutatásai 1985 októberében kezdődtek, amikor előadást készült tartani a könyvről. Érdekelni kezdte a mű dedikációja: „J.R.M.-nek”, amiről kiderült, hogy Mitchell a férjének ajánlotta az egyetlen könyvét.

Walker és férje elutaztak John Marsh szülővárosába, Maysville-be, hogy többet megtudjanak róla. Ott találták meg a sógornőjét, Francesca Marsh-ot, akit aztán többször is meglátogattak, és a nő a halála előtt Walkerre bízott egy doboznyi emléktárgyat, amiben John és Margaret szerelmes levelei voltak.

A háziasszony meséje

A regényt 1926-ban kezdte írni Mitchell, miután nem talált munkát riporterként az atlantai újságoknál. A könyv első címe A Dél története volt.

„Gyermekkorom vasárnap délutánjait a konföderációs veteránok csontos térdein és a háborút túlélő hölgyek kövér, csúszós ölén ülve töltöttem” – írta Mitchell egy levelében.

Kéziratát 1935 áprilisában végül egy szeszélynek engedve eladta, majd rá egy évre megváltozott címmel meg is jelent, amiben Pansy O’Harát átnevezték Scarlettre. Végül 1936 karácsonyára 1 millió példányt adtak el belőle, három évvel később Atlantában bemutatták a filmet.

Marsh elégedetten hagyta, hogy felesége sütkérezzen a hírnévben a nő 1949-ben bekövetkezett haláláig. „Úgy tűnik, hogy a hírnév nyújtotta örömöket úgy lehet a legjobban élvezni, ha a férj vagy a feleség, nem pedig saját magunk érjük el. Akkor hátradőlhetsz és élvezheted az elismerést, miközben ők viselik a terheket” – írta Marsh egy 1936-os levelében az édesanyjának.

Regényes öncsalásban éltek Atlantában

A regény, amely egy első könyves, vidéki, 35 éves nő műve volt, az alkotóelemei alapján egyáltalán nem számíthatott sikerre. A 1037 oldalas Elfújta a szél című regény legendássá vált hőseit és hősnőit a film után — Clark Gable, Vivian Leigh, Olivia de Havilland és Leslie Howard képében látjuk magunk előtt.

Margaret Mitchell, a könyv írója, 1900-ban született Atlantában Amerika déli vidékén, régi déli családban. Gyermekkorában sok mindent hallott, „csak egyet nem, azt, hogy a konföderációs seregek elveszítették a háborút”. Ebben a szűk látókörű világban, a regényes öncsalás légkörében folyt Margaret Mitchell élete. Atlantát csak egy évre cserélte föl Smit városkával, aztán anyja halála után visszatért, hogy apja és bátyja háztartását vezesse. Nem sokkal ezután férjhez ment, de boldogtalan házasságának válás lett a vége.

Ezután felvették a helyi The Atlanta Journalhoz és újra férjhez ment, 1925-ben John R. Marsh, egy reklámszakmában dolgozó tisztviselő felesége lett. Azután otthagyta az állását, és háziasszonyként elkezdte a régényét írni.

Küldje vissza a kéziratot!

Margaret Mitchell rendkívül színesen, érdekesen tudott előadni. Képességét a társaságbeli bridzspartikon és összejöveteleken csiszolta, s a véletlen úgy hozta, hogy csevegését meghallotta Lois Dwight Cole, a Macmillan kiadóvállalat későbbi munkatársa. Így hát, amikor a kiadóvállalat főszerkesztője 1935-ben Atlantába utazott, Lois Dwight Cole felhívta figyelmét erre a különös asszonyra.

A főszerkesztő megkérte Mitchellt, mutassa meg a kéziratát, az asszony azonban elutasította, majd később meggondolva magát, elvitte a kéziratot a szerkesztő szállodájába. Amikor a New York-i kiadóvállalat embere elutazott a városból, Margaret Mitchell utána táviratozott: „Meggondoltam magam, küldje vissza a kéziratot.” A terjedelmes kéziratcsomag helyett azonban egy aláírásra váró szerződést kapott.

Aztán az Elfújta a szél robbanásszerű sikere után nem írt egyetlen könyvet sem, s amikor 1949-ben egy gépkocsivezető autójának kerekei alatt meghalt, még mindig csak egyetlen könyvet mondhatott magáénak.

Az Elfújta a szél sikere még mindig titok. Tény az, hogy Margaret Mitchell regénye akkor jelent meg, amikor Henri Allen Anthony Adverse című regénye fölkeltette az érdeklődést a történelmi regények iránt, tény továbbá az, hogy az Elfújta a szél volt az első nagy regény az amerikai polgárháborúról. Még egy szempontból első volt: a déliek addig agyonhallgatott szempontjából íródott, így hát nem csoda, ha a Dél a szívébe zárta.

Végül az sem elhanyagolható tény, hogy egy asszony írta a nők számára, tehát a legnagyobb olvasóközönségnek szólt. Mindenekfölött áll azonban az a tény, hogy az Elfújta a szélnek pompás meséje van, s ez a mese adja el a könyvet — hangsúlyozza Robert Gutwillig, a New York Times Book Review beszámolójában.

Források: Híd 1961. 10. 01. 10. szám, AP