De jó, hogy jöttetek! Isten hozott mindenkit az első saját lakásom avatóbuliján! Itt most semmi szabály, mindenki azt és úgy, ahogy akar! Ebben a kecóban nem lesz minden az élére állítva és folyamatosan portalanítva, mint a szüleimnél. Elegem van nagyanyámból is, aki minden fürdés után nemcsak, hogy kimosatta velem a kádat, hanem még szárazra is kellett törölnöm, hogy ne legyen vízköves.

Az eszem megáll, de hagyjuk is, ebben a kis fészekben a kényelem és a szabadság lesz a fontos! Bocs, azért a cipőket levennétek? Annyit sikáltam a padlót, nyugodtan lehet mezítláb is lenni. Oh, mennyi mindent hoztatok, köszi! De én is készültem ám, mindjárt előszedem a kajákat. Ki mit iszik? Már jövök is. Itt van egy kis doboz, ebből vegyetek ki poháralátétet, ugye milyen helyesek? Én csináltam egy kézműves foglalkozáson.

Olyan nehéz megszabadulni azoktól a kerek foltoktól, amiket az üvegek hagynak. Ne, köszi, majd én kinyitom a pezsgőt a konyhában, be szoktam csavarni legalább két konyharuhába, nehogy kifolyjon. Az hogy tud ragadni, borzalmas. Mindenki kapott? Éljen a lakás, meg mindenki, aki velem ünnepel! Úristen, mi az ott nálad, konfetti? Na azt gyorsan tedd vissza a kabátzsebedbe, itt biztos nem fogod szétszórni. Aztán majd még húsvétkor is szedegethetem. Jajj, gondoltam, hogy valaki ki fogja önteni a vörösbor.

Nem, hagyjad, semmi gond, csak gyorsan szórok rá sót, akkor van esély rá, hogy nem marad a fotel szövetében. Egyébként, hogy tetszik a lakás? Igen, ott a galérián szoktam aludni. Ne haragudj, de inkább ne menj fel, tudod, utcai ruha van rajtad, én meg ott alszom. De nem gond, ugye? Várjatok, hozok még szalvétát meg kistányérokat, azokra morzsáljatok. Cigizni? Lemennétek a ház elé? Nem, még az erkélyen se, az olyan izé, nem bírom a szagát. Annyira jó, hogy itt vagytok! Már mentek is? Nagyon örülök, hogy jöttetek, hogy itt voltatok.

Dehogy alszom, még gyorsan összepakolok, rendet teszek. Persze meg lehetne csinálni holnap is, lehet, hogy túl sokat hallgattam, hogy rendes asszony nem fekszik úgy le, hogy mosatlan marad a konyhában. De igazatok van, nem akarok olyan lenni, mint a szüleim. Akkor csak a poharakat viszem ki a konyhába…