A többnyire triász dolomitban képződött Vértesben tett kirándulásunk remek kiindulópontja a Fejér megye északi részén fekvő Csákvár. A rendkívül bájos, mintegy 5500 lelket számláló település történelme a Krisztus előtti 2. évezredre nyúlik vissza, és az ókortól napjainkig is számos történelmi esemény színhelye volt. A mai településkép egyik legmeghatározóbb eleme – eltekintve a községet szegélyező, védett természeti látnivalóktól (dolomitkibúvások, sziklagyepek stb.) – a XVIII. század végén, Felner Jakab tervei szerint épült Esterházy-kastély.
A fertődi kastély mintájára Esterházy János által létesített épületet eredetileg barokk-rokokó stílusban emelték. Az 1810-es évek földrengéskárai után a kastélyt klasszicista stílusban újították fel, Charles Moreau tervei alapján.
Az eredetileg 365 termes épületben könyvtár, képtár, színházterem, kápolna és vadászterem is helyet kapott. Az 1799-ben kialakított park 77 hektáros, amelyben körülbelül 400 fafaj található, köztük több száz éves platánokkal.
A múlt századi, kommunista rendszerben bevett gyakorlat szerint az egykori arisztokrata épületeket, így a főúri kastélyokat is, eredeti funkciójuktól meg „kellett” fosztani. Ez a barbár gondolkodásmód sok egyéb hazai, egykori főúri építmény mellett a csákvári kastélyt sem kímélte. Ahelyett, hogy kulturális színteret; könyvtárat, múzeumot létesítettek volna az épületben, sőt azt gondolom, hogy az állagmegóvást sokkal inkább garantáló, korhű szálloda is sokkal elfogadhatóbb megoldás lett volna, mint, hogy az 1950-es évektől TBC-kórházként működjön.
A kastély ma a Fejér Megyei Szent György Kórház Csákvári Intézetének ad otthont.
Sajnos ez a rendeltetés nem használ a műemléknek. Eltekintve rendbe hozott, képeslapokról visszaköszönő homlokzatától (a cikkben szereplő fotó 2011 októberében készült), összességében bizony igen leromlott állapotban van.
