Megszokhatták tőlem, hogy írásaimhoz szívesen választok geológiai témákat. Folyamatosan változó, alakuló bolygónk kimeríthetetlen anyagot szolgáltat ezen a téren. A geológiai változások többnyire lassú, emberi léptékkel nem mérhető folyamatok, de léteznek olyan események is, amelyek következményei néhány évtized, évek vagy akár már hetek, napok távlatában is jól észlelhetők. Ilyenek például a gleccser-visszahúzódások, lejtős talajmozgások (csuszamlások) vagy a vulkáni tevékenységek. Ez utóbbiak kapcsán az elmúlt napokban is bőséges információk érkeztek a világ minden tájáról, de a szicíliai Etna is újfent formába lendült.

A híradások az év elején és mostanság is az Etna kitörését harsogják, miközben egy folyamatosan tevékeny vulkán esetében ez valójában az aktivitás erőteljesebbé válását jelenti. A kitörések itt ugyanis mindennaposak. Az persze más kérdés, hogy a tapasztalt lávaszórás, lávaömlés már jóval ritkább.

Az Etnáról az elmúlt két évtizedben magunk is számos benyomást szerezhettünk, legutóbb éppen 2019 februárjában jártunk itt. A téli hónapokban igen érdekes, kevésbé ismert arcát mutatja a hegy. Amíg az északi oldalt vastag, síelésre alkalmas hó borítja, a naposabb déli oldalon (ezt mutatja cikkünk fotója is) a hó már csak foltokban maradt meg, amit az erős szél a vulkán fekete porával fedett be. A vékony fekete réteg a napsütésben könnyebben felmelegszik, így gyorsítva fel az alatta lévő fagyos réteg olvadását, amely így a vízfesték papíron hagyott pacáira emlékeztet.

A háttérben a jócskán 3300 méter fölé magasodó Központi-kráter gázkitöréseit láthatjuk, mindez pedig a vulkán napi „rutinjából” ad némi ízelítőt. A békés pipálgatás csendjét időnként sejtelmes morajlás hangja töri meg.

A kép előterében, társunk lába alatt feltűnő kicsiny kráterszegély (az Etna oldalában több száz másodlagos, úgynevezett „parazitakráter” található) barnás-vöröses színét, valamint az ég kékjét leszámítva ezt a zord vidéket a szürke megannyi árnyalata uralja. Finom, de annál kifejezőbb tónusok. Szeretem a fekete-fehér képeket, mert azokon jobban kifejezhetők a formák, s az árnyalatok is beszédesebbek. Ennek illusztrálására keresve sem találhatunk jobb terepet egy működő tűzhányónál.

Fotó: Lieber Tamás