Nagy nyomás nehezedik a szociális szférában dolgozókra a most már több mint egy éve tartó járványidőszakban. Nincs ez másként a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány családok átmeneti otthonaiban sem, ahová lakhatás nélkül maradt családokat és hajléktalan férfiakat fogadnak be. Carlos Lattes Pavez, az alapítvány igazgatója beszélt arról, hogyan küzdöttek meg az online oktatással, milyen módon alakítottak ki karanténrészleget, és miként tudták tartani a lelket az otthonok lakóiban a járvány legnehezebb időszakaiban is. 

Mindenkit beoltottak már az átmeneti otthonokban?

Idén januárban kaptunk e-mailt arról, hogy jönnek oltani a kollégákat az Aporháza utcai és a csömöri átmeneti otthonokba, és akkor a többségük meg is kapta a vakcinát. Akik nem, azokat folyamatosan oltják most.

Ugyanakkor nagyon sok beköltöző család nem élt ezzel a lehetőséggel, ami abból adódik, hogy alulképzettek és nem igazán értették meg az oltás fontosságát. De az is közrejátszott, hogy nagyon sok ellentétes információ látott napvilágot a médiában ezzel kapcsolatban.

Jelenleg az Aporháza utcai otthonban hetvennégyen laknak, ebbe beletartoznak a családokon kívül a hajléktalanok is. Csömörön 60 férőhelyes a családok átmeneti otthona. A lakóink 80 százaléka roma származású és a többség az általános iskola hat vagy nyolc osztályát végezte csak el. Számukra nagyon nehéz eligazodni a rengeteg információ között.

Egyébként a hajléktalanok sokkal könnyebben mentek el beoltatni magukat, ők megértették ennek a szükségességét.

Hogyan tudtátok betartani a karanténszabályokat az intézményekben?   

Nagyon nehéz volt megoldanunk a helyzetet, mert szinte hetente változtak a karanténszabályok, és nem volt könnyű eleget tenni ezeknek.

A karantén alatt az otthonok dolgozói segítették a bentlakókat, intézték a vásárlást helyettük. Az étkeztetésben a XV. kerületi önkormányzat annyit segített, hogy azok a gyerekek, akik a kerületi iskolába járnak és kedvezményes étkezésre jogosultak, megkapták ezt az iskolabezárások idején is.

Nagyon jó a kapcsolatunk az Élelmiszerbankkal, és rajtuk keresztül jutottunk hozzá lejárathoz közeli élelmiszerekhez. Így tudtunk adni a lakóknak kenyeret, húst, zöldséget, joghurtot. Ezzel a megoldással hozzásegítettük őket, hogy tudjanak egy kicsit spórolni, hiszen ezeket nem kell megvenniük az üzletben.

Először tavaly május 20-án kaptunk védőeszközöket, érintésmentes hőmérőket, 200 orvosi maszkot és 6 liter fertőtlenítőt a XV. kerületi önkormányzattól. A csömöri telephelyet a XIV. kerület segítette ki felszerelésekkel. Aztán tavaly novemberben kaptunk elegendő eszközt a védekezéshez, addig magunknak kellett megvásárolnunk ezeket.

Mindezt úgy, hogy évente körülbelül 150 millió forint normatív támogatásból kell megoldanunk a budapesti és a csömöri otthonok működését, valamint a 19 kilépőlakás fenntartását. A jogszabálynak megfelelően pedig megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező szakembereket kell alkalmaznunk. Az ő bérük és ennek járuléka viszi el az államtól kapott normatív támogatás mintegy 80 százalékát, a többit máshonnan kell előteremtenünk.

Voltak megbetegedések az otthonokban?

Igen, viszont hála az égnek súlyosabb megbetegedés nem volt, egy ember került kórházba, őt a munkahelyéről vitték be. Mindenki próbált a lehető legkevesebbet a szobáján kívül tartózkodni. Az Aporháza utcai intézményben az egyik folyosó végén kialakítottunk egy karantérészleget zuhanyzóval, vécével, oda tudtak menni a tünetes lakók.

Rájöttünk, hogy a levegő fertőtlenítéséhez szükségünk van ózongenerátorra, ezért egy Facebook-gyűjtőkampányt indítottunk, így jött össze négy berendezésre a pénz. Ezzel tudtuk például a konyhában megtisztítani a levegőt két használat között.

Egy Facebook-bejegyzésben írtad, hogy adományként kaptatok számítógépeket az otthonban élő gyerekek online oktatásához. Hogyan jutottatok ezekhez?  

A kollégák mozgalmat indítottak, és erre nagyon sok felajánlás érkezett. Így jutottunk hozzá laptopokhoz, asztali gépekhez és használt, de használható okostelefonokhoz. Ezzel tudtuk elkezdeni a gyerekek online oktatását.

Mennyire volt zökkenőmentes az online oktatás?

Az intézmény munkatársai voltak a szülők segítségére, tanultak a gyerekekkel a karanténos időszakban, de így is lesz olyan gyermek, aki évismétlésre szorul.

Pedagógusként azt gondolom, hogy az online oktatás nagy károkat okozott, feszültségeket generált, amikor bezárták az iskolákat. És nemcsak a tanulás, hanem a fejlődés, a szocializáció szempontjából is hátrányba kerülnek a gyerekek. Ez egy hosszú távú probléma, és úgy látom, hogy tönkre tett legalább egy generációt.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a gyerekek, akik ilyen hátrányt szenvedtek az eszközhiány miatt az online tanulásnál, nagyon nagy lemaradásban lesznek azokhoz képest, akiknek nem voltak ilyen hátrányaik. Nem mindegy, hogy valaki nagy kijelzős laptopon tanul vagy pedig egy kicsi képernyős okostelefonon próbálja kibogarászni, hogy mit kell megírnia házi feladatnak. Az intézményekben ugyan meg tudtuk oldani az eszközhiányt, de sok olyan szegény család van, ami erre képtelen volt.

Többen próbáltak bekerülni az otthonba az elmúlt egy évben, mint az azt megelőző időszakban?

Igen, és két oldalról kaptuk a nyomást. A járvány három hullámában nagyon sokan akartak beköltözni, de sokan – a fertőzéstől való félelem miatt – el is akartak menni. Állandóan próbáltuk meggyőzni a lakókat arról, hogy folyamatos a fertőtlenítés, és a fertőzöttek elkülönítése miatt biztonságos az intézmény, de így is voltak néhányan, akik inkább elmentek máshova lakni.

Nálunk elég hosszú a várólista és körülbelül másfélszer annyian jelentkeznek, mint ahány embert fel tudunk venni. A járvány miatt a jelentkezési procedúrát is meg kellett változtatni, telefonon vagy interneten voltak a felvételi beszélgetések. Az viszont érthetetlen számomra, hogy a családok esetében nem kell kérni a két negatív PCR-tesztet, míg a hajléktalanokat csak ezekkel tudjuk felvenni az intézményekbe.

Mennyit fizetnek a lakók a szállásért?

A törvény azt mondja, hogy a kereset 50 százalékát kell fizetniük, de ezt nehéz megvalósítani. Az egyszülős családok 28 000 forintot fizetnek, ahol mind a két szülő dolgozik, náluk még plusz 6000 forint havonta. Az egy főre jutó napi férőhelyköltség intézményenként változik, a fenntartási kiadásoktól, valamint a család szükségleteitől függ. Ezek függvényében az otthonokban 2000 és 2300 forint között mozog ez az összeg.

A szükséges teljes körű ellátás, amire a gyermekvédelmi törvény kötelez minket, azt jelenti, hogy biztosítani kell a pelenkától a napi három étkezésig mindent az előírások szerint.

Azt látni kell, hogy ezeknek a családoknak nem nagyon van tartalékuk. Akinek van, az pedig nagyon vigyáz rá, mivel, ha kap önkormányzati bérlakást, akkor azt rendbe kell raknia a megtakarításából. Vennie kell bútort és egyéb felszereléseket is a mindennapi élethez.

Hogyan tudnak a családok bérlakáshoz jutni az intézményen keresztül?

Az önkormányzat jóvoltából szociális bérlakásba tudnak költözni. Az évek alatt körülbelül 95 családot tudtunk ilyen bérlakáshoz juttatni, ezek közül csak három nem tudta megtartani az otthonát. Most is próbáljuk lakáshoz juttatni az egyik családunkat. Egy éve laknak az otthonban, az anyuka a gyerekkel van, az apuka rengeteget dolgozik, és ennek eredményeként sikerült egymillió forintot megspórolniuk, amit a lakás rendbetételére és berendezésére tudnak majd fordítani.

Az intézménybe beköltöző családok körülbelül egyharmada egyszülős család, közöttük van olyan anyuka, aki elvált, és van, aki az erőszakos élettársát hagyta el. De akad olyan egyszülős család is, ahol a szülők együtt költöztek az otthonba, majd az apuka lelépett a költözés után. Éppen ezért ragaszkodom ahhoz, hogy amikor egy család önkormányzati lakásba költözik, az anyuka neve szerepeljen bérlőként a szerződésen.

Meddig maradhatnak nálatok a beköltözők?

A törvény szerint a családok egy évig maradhatnak nálunk, ami még hat hónappal meghosszabbítható. Mivel hajléktalanrehabilitációs-intézmény is vagyunk, hajléktalan férfiakat fogadunk be, ők három évet tudnak maradni, ami két évvel meghosszabbítható. Náluk sokkal több időnk van arra, hogy segítsük a visszailleszkedésüket a társadalomba.

Milyen hátterű férfiak kerülnek be a rehabilitációs programotokba?

Nagyon különböző a történetük. A két végletet tudom mondani. Volt nálunk egy hajléktalan, enyhén fogyatékos ikertestvérpár, akik a születésük után állami gondozottak lettek. Amikor kikerültek az állami gondoskodásból 18 évesen nem kaptak semmilyen életkezdési támogatást. Hozzánk kerültek, nagyon szorgalmasak voltak, a mellettünk levő vállalkozásnál dolgoztak. Nagyon akartak, ha kellett, akkor hétfőtől vasárnapig robotoltak. Kitaláltak egy rendszert, kiszámolták, hogy mennyit tudnak költeni reggelire, ebédre, vacsorára, és tartották magukat ehhez. Egy idő után spóroltak egy csomó pénzt, és így hozzá tudtuk segíteni őket, részben kölcsön felvételével, másfél szobás lakáshoz. Most ott tartanak, hogy az összes tartozásukat visszafizették, és az otthonukat is felújították, sőt már megint van félretett pénzük.

A másik példa egy sebész főorvos, aki a drog miatt elveszítette a munkáját és a családját, így lett végül hajléktalan. Sajnos a drogok miatt annyira súlyos állapotba került, hogy kórházba kellett szállítani és ott elhunyt. E két véglet között, gyakorlatilag bármilyen hátterű ember megtalálható az otthonban, és az is tény, hogy sokszor valamilyen függőség miatt jutnak ilyen helyzetbe emberek.

A hajléktalansághoz az is hozzátartozik, hogy néhány évvel ezelőtt a pszichiátriai ellátás átalakítása miatt a pszichiátrián kezelt betegek jó része bekerült a szociális ellátórendszerbe, és a hajléktalanszállókon kötött ki. Ha az ilyen intézményekben töltött pár év alatt nem sikerül őket visszaintegrálni a társadalomba, akkor már szinte lehetetlen visszaterelni ezeket az embereket a normális élet felé.

Fotók: Nagy Botond

Frissítve: 2021.05.11. 08.18