A járvány miatt bezárt kiállítóterek nemcsak a művészetek kedvelőit érintik rosszul, hanem a művészetpedagógusokat is, akik az érdeklődőket intellektuális kalandokra invitálják a múzeumi foglalkozásaikon. Schopp Ildikó, a Műcsarnok művészetpedagógusa az elmúlt 10 évben dolgozott az Ernst és a Kiscelli Múzeumban, továbbá tartott foglalkozásokat a debreceni Modemben is. Ebben a közel sem szokványos helyzetben azonban át kellett alakítania az eddigi gyakorlatot, és az online térbe helyezte át a programokat, amiknek egyébként a múzeum szolgálna helyszínül. A művészetpedagógia lényegéről, a mostani behatárolt lehetőségeiről is beszélt.      

Egyidőben címmel létrehoztál egy ingyenes online művészetpedagógiai facebookos csoportot, ahol december elejétől kilenc feladatot raksz ki a csoporttagoknak december 19-ig. Miért ezt a megoldást választottad?

Nagyon hiányzik, hogy foglalkozásokat tartsak, ezért kerestem egy új platformot, ahol tudok közösen gondolkodni másokkal a művekről. A zárt csoport létrehozását pedig az indokolta, hogy a műtárgyak bemutatásán túl a témával kapcsolatban mindig felkínálok alkotási lehetőséget, és amikor valaki alkot, abban nagyon erősen megjeleníti magát, amit nem szerettem volna teljesen nyilvánossá tenni. A csoporton belül ugyanis az elkészült művek fotóját meg lehet osztani, reflektálni lehet rájuk, esetleg címeket adhatnak egymás munkáinak a tagok. A művekkel folytatott párbeszéd az önismeretet segíti.

Zárt csoportról van ugyan szó, de lehet hozzá csatlakozni, azonban ehhez el kell fogadni a csoportszabályzatot. A csoportban kilenc művész munkájáról rakok fel képeket, akiknek kiállítása a tervek szerint jövő év január 10-éig lett volna látogatható, de egyáltalán nem kizárt, hogy meghosszabbítják a tárlat időtartamát, és akkor élőben is meg lehet nézni jövőre. Addig is némi ízelítőt kaphatnak az érdeklődők az alkotók munkáiról. Ez egy esély, hogy ha virtuálisan is, de megismerkedjenek az emberek velük.

Milyen munkákat vársz a csoporttagoktól?  

Bárhogyan alkothatnak a tagok. Tehát, ha valakiben elindít egy gondolatot valamelyik műtárgy, akkor azt lerajzolhatja, lefestheti, de akár verset is írhat róla.

Mi a célja a művészetpedagógiai foglalkozásoknak?

A legfontosabb cél a művészetközvetítés. A kiállított alkotások és a néző között kapcsolat kell, hogy kialakuljon. Szerintem úgy ismerünk meg valamit a legjobban, ha aktívan részt veszünk benne. A foglalkozásokon nem magyarázom el a képeket, hanem támpontokat adok a művek megértéséhez, aztán ez alapján lehet egy-egy foglalkozáson vagy akár egy Facebook-csoportban közösen alkotni, gondolkodni.

Rendkívül összetett és komplex lehetőségeket ad a kisebbeknek és a középiskolásoknak egy-egy foglalkozás. A szakmai berkekben megfogalmazódott, hogy a művészeten keresztül szinte minden tantárgy, a matematikától a nyelveken át az irodalomig tanítható.

A kicsik esetében az a cél, hogy megszokják, léteznek olyan terek, ahol a művészetet nézni és gyakorolni is lehet. A családi foglalkozásokra egész kicsi gyerekek érkeznek, és a földön ülve festünk, rajzolunk. Őket így lehet érzékenyíteni arra, hogy a kiállítótérben interakcióba lehet lépni a művekkel. A foglalkozásokra sokszor kitalálok meséket, történeteket, vagy meglevő meséket használok, amik köthetők az éppen aktuális kiállításhoz. Ezáltal létrejön egy párbeszéd a művekkel, velem és azokkal, akik eljöttek a programra.

Az iskolás csoportok szervezetten érkeznek, és olyan pedagógusok hozzák el őket, akik fontosnak gondolják, hogy az iskolán kívül is megvalósuljon egyfajta tanulás. A mai gyerekek rendkívül sok információhoz jutnak az interneten keresztül, és a foglalkozáson ezek felszínre jönnek, így az iskolai kereteken kívül is megmutathatja például, hogy mennyire tájékozottak, milyenek ők valójában. Ezek jó alkalmak arra is, hogy a csoportmunkánál kiderüljön, mennyire tudnak együttműködni, tudnak-e érvek mentén érdemi vitát folytatni egymással.

Miért jó a művekről való közös gondolkodás?

Azért, hogy a néző tudjon szempontot váltani, képet olvasni. Külön tudja választani az objektív és szubjektív szempontokat. Ha ezt sikerül, akkor már tudatosabban lehet valaki néző, beszélni fog hozzá a műtárgy.

Ha minden visszaáll a régi kerékvágásba, akkor is lesznek online térben tartott foglalkozások?  

Ez most kényszerhelyzet. A művészetpedagógia elsősorban arra épül, hogy a kiállítótérben tartott programon vegyen részt a látogató. Az nem művészetpedagógia, hogy egy internetes felületen, mint egy albumban képeket nézeget az ember. Kell az az empirikus tapasztalat, hogy a művek kiterjedését, több munka egymáshoz való kapcsolatát is megfigyelje a résztvevő. Ezeket online térben nem lehet teljesen visszaadni. Mindezzel együtt izgalmas kihívás, mert ez a tér is tartogat lehetőséget számomra.

Például tervezünk olyan rövidfilmeket, amikben hasonló instrukciókat adok a gyerekeknek, mint a múzeumban tartott foglalkozásokon. Ennek lehet része az online térben megvalósuló előkészítő foglalkozás, amit azután a járvány elmultával közösen feldolgozhatunk a múzeumban.

Fotók: Fazakas Réka