Összeszámolni nem tudom, hányszor voltam már Pécsen, de eddig valahogy sohasem jutottam el a Tettyei Mésztufa-barlangba. Most végre pótoltuk ezt az elmaradást, számos információval és élménnyel lettünk gazdagabbak. Negyvenötperces időutazás a föld alatt, ahol a komoly tartalmakat humorosan, élvezhetően, közben profi módon sikerült átadni.

Már kezdett normalizálódni a légzésem, miután felsétáltunk (én úgy éreztem magam, mintha a Himalájára mennék, a család többi része vidáman felsprintelt) Pécs csodálatos részére, a Tettyére. Megnéztük a kilátást – belátni az egész várost – a romokat és az egész parkot, ahol a hatalmas fák árnyékában nyáron is kellemes az idő. A sokféle látnivaló ellenére sikerült 11 óra előtt odaérni a barlanghoz, ahol hétköznap délelőtt közel húsz fő várta, hogy elinduljon a vezetés.

A barlang kényelmesen bejárható, nem túl szűk, a padlója sima, már az első lépesek után érezhető volt az igazi „barlang-hangulat”. Nyáron érdemes, sőt ajánlott plusz pulóvert vinni, mert szükségünk lesz rá a 14°C-on néhány perc után. A levegő páratartalma valóban magas volt, mint ahogy a fiatal túravezetőnk mondta, de a hajam nem göndörödött be, pedig ezt is említette. (Itt említeném meg, hogy ennyire kedves, mosolygós, felkészült vezetővel már régen találkoztam.)

A tízezer éve kialakult járatokban ott volt régmúlt, az információk minél szélesebb körű átadásához viszont újszerű módszereket használtak – a multimédiás eszközök jól kiegészítették a bemutatót. A sárkány szájába rejtett projektor egy animációs filmet vetített a hely történelméről, ehhez kapcsolódóan a Tettye-patak szerepéről is. A kisfilm igényes volt, bár nekem a humora tetszett a legjobban. A jelen lévő gyerekek ezeket a finom utalásokat nem biztos, hogy értették, de a rajzok egyértelműen átadták az információkat nekik is. Az egész barlangtúra kifejezetten ajánlott családi program, mivel már a nagyobb ovis, kisebb általános iskolások is találnak számukra érdekes és szórakoztató részeket.

Ilyen volt az a járat, ahol meg lehetett érinteni a különböző kőzettípusokat, és mindegyiknél ott volt egy információs táblán, hogy Pécs melyik híres épületéhez használták alapanyagként. A Dzsámi építőanyaga pleisztocén édesvízi mészkő volt, ez a Tettye uralkodó kőzete. Könnyen megmunkálható, sok régi ház falát húzták fel ebből. A püspöki palotát többek között márgás mészkőből építették, mely a jura időszakban keletkezett, ez könnyen kezelhető, ellentétben a nehezen faragható középső-triászban kialakult mészkővel – ebből készült a helyi Szatmári-palota.

A mészkő könnyen alakítható anyag, az animációkon kívül hangbejátszással segítették annak az elképzelését, hogy áramolhatott itt a víz az évezredek alatt, hogy kialakuljon a járatok mai formája. Volt olyan rész, ahol át lehetett bújni egy kisebb lyukon, kalandos kedvű látogatók ki is próbálták, és közkedvelt volt az a régi szellőzőjárat is, amelyben egy eltört malomkő akadt el. A legenda szerint, ha hazudós ember áll alá, akkor arra ráesik. Nem tudom biztosan, hogy bekövesedett a malomkő vagy mindenki őszinte volt, így rendben túléltük ezt is. 😊

A bejárás során részletes magyarázatot kaptunk, hogy a XX. század elején hogyan üzemelt turistacsalogató látványosságként a „sárkánybarlang”, miért kapta a „Pokol kapuja” nevet, hogy hol másztak be régen a kalandvágyó fiatalok és milyen nyomokat hagytak az utókornak. Az egyik kedvenc részem az volt, amikor régi képeket lehetett nézni a Tettyéről és egy gombnyomásra megszólaltak a híres költőktől a hely ihlette versek – a túránkon egy részlet hangzott el Weöres Sándor Álom a régi Pécsről művéből.

Bár a helyi denevérekkel nem találkoztunk (biztos nyaralni mentek), maradandó élményként magunkkal visszük a megkövesedett moszat- és mohafonalak lenyomatának látványát, a víz szerepét ebben a különleges környezetben, a történelmi korok és események hatását és még számos érdekességet. Például most a felsorolásból kihagytam a barlanglakásokat– ez legyen még egy ok a Tettyei Mésztufa-barlang látogatására.